Éjfél

A sötét ruhás férfi a nyakánál szorongatva tartotta Kaelt, mikor hirtelen valami megégette a kezét. Fájdalmában elengedte a fiút, aki egy méteres esés után földet ért, és sűrű köhögések közepette visszamászott társaihoz. Egy lány jelent meg a démonok és a semmit nem értő fiatalok között. Fekete nadrágot viselt, hasonló árnyalatú fölsővel és térdig érő szövetkabáttal. Lábát a térdéig csizma takarta, pulcsija kapucniját mélyen a szemébe húzta.

- Wave! – kiáltott fel Naya, amint felismerte az előttük álló alakot.

- Hello, Trystan! – köszöntötte a vezért Waverly. A lány hangjának jegességétől és a belőle áradó mérhetetlen gúnytól a hideg rázta Kaelt, Nayat Rodericket és Giannat.

Mintha nem is ő lenne – villant fel a gondolat Kael agyában. Számukra felfoghatatlan volt ez, hisz már olyannyira megszokták barátnőjük csilingelő nevetésének lágy, dallamos hangzását.

- Tudtam, hogyha egyesével kínzom meg a barátaidat, előbb-utóbb, csak megjelensz! – nevetett fel gonoszan Trystan, túlságosan is élvezve a kialakult helyzetet.

Waverly felemelte a jobb kezét és megfontoltan, ugyanakkor fürgén megmozgatta az ujjait. Mögötte az öt osztálytársa két méterrel hátrább csúszott a padlón, majd a lány továbbra is háttal állva nekik, átrendezte az ülésrendjüket.

- Wave… - szólt halkan a legjobb barátnője, de a lány közbevágott.

- Maradj ott, ahol vagy! Max az egyetlen, aki meg tud védeni! – szólt hátra Waverly, továbbra is tartva ugyanazt a komoly és rideg hanglejtést. Naya óvatosan a mellette ülő Maxra pillantott, ki csak előre meredt, tekintetét ellenfelein tartva.

- Akkor miért nem én ülök mellette? – nyavalygott Gianna, teljesen figyelmen kívül hagyva, mibe is keveredett éppen vagy, hogy milyen következménnyel járhatna szimplán az, hogy megszólalt.

- Fogd be, vagy én kínozlak meg! – csattant fel Waverly, de arca érzelemmentesnek látszott. Szavait néma csend követte, mindenki elhalkult és figyelt.

- Ugyan, ne vedd el a szórakozásomat – vetette oda félvállról Trystan, eszelősen vigyorogva.

- Mit akarsz? – sóhajtott fel Waverly, lazán zsebébe süllyesztve a kezeit, mint akit untat a beszélgetés.

- Jól tudod, hogy mit! – mordult fel Trystan, a lánnyal ellentétben megszámlálhatatlan érzelem ült ki arcára. Düh, sértettség, nyugtalanság.

- Igaz – hagyta rá Wave, majd oldalra billentve a fejét, féloldalasan elhúzta a száját. – Van, amit te sem kaphatsz meg.

- Akkor erőnek erejével elveszem! – jött ki végleg a béketűréséből a démonok vezetője, szolgáit a fiatalokra uszítva.

Serege sebesen nekiindult, mikor is egy hatalmas tűzsáv lángolt fel előttük, ezzel teljesen elzárva az útjukat. Aztán szélroham támadt, egyenként felrepítve őket a levegőbe, majd nekicsapva a mögöttük elterülő falnak. 

Waverly ott állt, kifejezéstelen arccal, továbbra is zsebre dugott kezekkel. A szél erősen fújta ruháit, de teste mozdulatlanul állt, szemei az ellenségre fókuszáltak. Megkezdte a bosszúját.