2015. október 24., szombat

Emlék

Megérkeztek az új szomszédjaink. A szemben levő házat választották, a fehér Opel Astra H Caravan pont velem szemben parkolt le. A rendszámára pillantva megállapítom, hogy ők is magyarok. A volán mögött egy velem egykorú fiú ül, ujjaival a kormányon dobol, mintha ideges volna. Tekintetem feljebb siklik, megállapodik az arcán. Bár sötét van, jól látom, hogy a haja fekete, bőre barna, tekintete pedig egyenesen rám tapad. Te jó ég! Lee Won az.
 - Jobb, ha most elmész - mered rám, szemei hidegen csillognak. Visszaadta a közös emlékeinket. Végleg kitöröl az életéből. Mindezt érvek nélkül, csak úgy hirtelen.
 Már vagy négy hónap telt el mióta szakítottunk. Fél éve voltunk együtt, mikor kaptam egy ajánlatot, hogy három hónapra menjek ki Franciaországba. Még nem is döntöttem, de pár nappal később Lee útnak eresztett, ezzel megadva a végső lökést. Sokat gondoltam arra, miért tette, talán, hogy rávegyen, elmenjek, vagy az érzései valóban elmúltak. Mindenesetre nem tervezek semmit vele most, hogy itt van.
Továbbra is meredten bámul rám a kocsiból, de nem száll ki. Az anyja, amint észrevesz, felpattan, mond valamit Leenek, aki meg sem hallva tovább figyel engem.
- Jaj, Adley! - pattan mellem Elena, és erősen magához szorít.
- Üdv, Mrs. Won! - mosolygok rá, mihelyt elenged.
- Ugyan, ne nevettess már ezzel a missziszezéssel, azt hittem, ezt már megbeszéltük. - pillant rám haragosan, mire nevetve bólintok. Akkoriban sok időt töltöttem náluk, a szüleink rendesen összebarátkoztak és Elena lány gyerek híján engem kényeztetett.
- Mikor jöttél haza Párizsból?
- Úgy egy hónapja. - húzom el a számat, kissé szégyenkezve, hogy nekik nem szóltam, tekintettel az esetlegesen kialakuló helyzet furcsaságára. Hirtelen Lee Won kiszáll az autóból, teljes erővel becsapja maga után az ajtót. Megáll egy pillanatra, végig mér, majd szó nélkül ott hagy minket és zsebre dugott kézzel, lezserül távozik. Elena utána bámul, majd szomorúan rám néz.
- Sajnálom.
- Én is - mondom őszintén, mire halványan elmosolyodik.
- Már négy hónapja ilyen. A műtét után nem maradt neki semmi.
- Milyen műtet? - kapom fel a fejem, érzem, hogy elterjed bennem az aggodalom és az idegesség.
- Elutazásod másnapján megműtötték a jobb csuklóját - magyarázza Elena, kérdő tekintetén érzem, hogy nem érti, miért nem tudom.
- Tessék? - suttogom.
- Leenek csukló műtéte volt. Nem gitározhatott. És elvesztett téged is - mondja Elena, érzem, hogy teljesen lesápadok.
- Soha többé?
- Dehogynem. Idővel, majd újra képes lesz rá - mosolyog rám biztatóan, majd meglátja anyámat és elindul felé boldogan.

7 megjegyzés :

  1. Folytatás mikor?:3

    VálaszTörlés
  2. Ez az eddigi legjobb!!! (Amit en olvastam) :))

    VálaszTörlés
  3. Ne már Betti ezt nem teheted ez kegyetlenség
    hogy ezt besorolod egyrészesnek minimum 100 részt megérne.
    :( Lehet hogy régen volt de akkor is....

    VálaszTörlés