Felejthetetlen nyár

Ébredésemkor azonnal konstatáltam, hogy egy kar öleli át hátulról derekamat és az egész szobában az a friss cédrus illat terjengett, amit annyira imádtam. Megnedvesítettem az ajkam, és meglepetten érzékeltem a mentol és narancs ízét. Megpróbáltam megfordulni, de a körém tekeredő kéz meg szorosabban tartott, képtelenség volt megmozdulni.

- Kérlek, maradj így egy kicsit - suttogta Dexter, meleg lehelete a bőrömet csiklandozta, szája majdnem a fülemhez ért. Nagyot dobbant a szívem.

- Látni akarlak. - jelentettem ki, kicsit sem szégyenkezve az elhangzottak miatt, hiszen annyira vágytam már rá. A hátamnak nyomódó forró mellkasán keresztül éreztem szapora szívverését, kezemet a kézfejére fektettem. Nagyot sóhajtott és maga fele fordított, továbbra is szorosan magához húzva.

- Jesszus, milyen az arcod? - vizslattam a sötétben a szeme alatt kibontakozó feldagadt, lilás foltokat.

- Volt egy kis nézeteltérésünk Cooppal - válaszolta csukott szemmel. Felemeltem a kezem és ujjaimmal lassan, óvatosan végig simítottam az arcán. Jó ég, mennyire hiányzott már.

- Dexter?

- Igen, Lia?

- Te megcsókoltál? - tettem fel a kérdést, mely a kelésem óta nyomta lelkemet. A szemét továbbra is összeszorítva válaszolt.

- Igen, már jó párszor. Tudod, együtt jártunk, rémlik? - kicsit fellélegeztem, hogy megint a régi önmagát adta, de nem hagytam ennyiben.

- Tudod, hogy nem így értettem. Ma.

- Sajnálom, igen megcsókoltalak, mert nem bírtam ki – hangjából szín tiszta kín hallatszott, arca eltorzult, de szemei csukva maradtak. Kezem utat talált puha, éjfekete hajába, majd gondolkodás nélkül közelebb hajoltam és számat a szájára tapasztottam. Éreztem a döbbenetét, de habozás nélkül visszacsókolt, én pedig örömmel köszöntöttem az ismerős, leírhatatlan érzést, mely elöntött. Végül én húzódtam el.

- Én sem bírtam megállni - vigyorogtam rá, mire végre kinyitotta szemeit és átható tekintetet mélyen az enyémbe fúrta.

- Mától Budapesten lakom - jelentette ki, ezzel teljesen lesokkolva engem.

Nem ezért csókoltam meg, egyszerűen csak szükségem volt rá, nem foglalkoztam a jövővel, hogy úgy is megint visszamegy Amerikába, csak a pillanatnyi érzéseim szerint cselekedtem.

- Mi-miért? - sikerült nagy nehezen kinyögnöm, mire csak elmosolyodott.

- Miattad. Mi másért?

Sziasztok!:) Tudom, hogy ezt így olvasva tiszta káosz, senki nem ért semmit, hogy ki kicsoda, mit csinál vagy, hogy mi ez az egész. Hamarosan egy újabb hosszabb történettel jelentkezem és az itt olvasottak annak egy előretekintése. Gyakorlatilag mondhatjuk, hogy azért tettem ki ezt, hátha megjön hozzá a kedvetek;) Köszönöm, hogy olvastok, és elértem az 5000 összes oldalmegjelenítés. Köszönöm!:)