2015. október 7., szerda

Valóság. 1.rész

- Ohó, bocsi, de én itt vagyok - informáltam a látássérült srácot, aki a jelek szerint nem elégedett meg a külső hellyel, mert mindenképpen belülre akart ülni. Az én ölembe.

- Hopsz, ne haragudj! - vigyorodott el, mosolya kisfiús volt, de mégis az a típus, aki tudatában van annak, hogy ez is jól áll neki. Elfogadva sorsát, elhelyezkedett a szélső ülésen.
- Semmi baj - válaszoltam és éppen vissza akartam dugni a fülest a fülembe, mikor újra megszólalt.
- Bocs, de hol vagyunk? Mindig számolom a megállókat meg tudod, a kanyarokat, de bevallom, most elfelejtettem.
- Most hagytuk el a Roalwayt.
- Mi? - kérdezett vissza, és kissé sápadtabbnak tűnt, mint eddig.
- Csaknem felejtettél el leszállni?
- De - bólintott lemondóan, majd idegesen végig simított az arcán - Sose ülök le, mert úgyis csak egyet megyek, de a néni mindenáron át akarta adni a helyet.
- Akkor meg miért akartál belülre ülni? - érdeklődtem, mire csak vallat vont.
- Nem tom.
- És most akkor leszállsz? Csak mert mindjárt megáll a vonat. Elkísérjelek? - ajánlottam fel hirtelen ötlettől vezérelve.
- Ez igazán kedves tőled, de nem hiszem, hogy ez lenne álmaid programja.
- Ezt még nem tudhatjuk - vigyorodtam el, aztán felálltam utána és megragadtam a kezét, hogy segítsek neki a lépcsőn.
- Normál esetben senkitől sem fogadnék el segítséget.
- Én kivétel volnék? Miért?
- Talán, mert olyan sorszerű, hogy rád ültem. Nem akarom elszalasztani a nagy lehetőségemet - mosolygott, majd belekaroltam és elindultunk.
- Hova is megyünk? - jutott hirtelen az eszembe, egy pillanatra elfelejtve mire is vállalkoztam. Gyorsan elhadarta, hogy a két állomás között lakik, de csak az előzőtől tudja az utat. Mármint a látása nélkül.
- Milyen színű a hajad? - kérdezte egy kis idei hallgatás után.
- Pink, neon zöld és piros csíkokkal - vágtam rá, mire elfintorodott, de nem szólt semmit. - Na, ne ess ennyire kétségbe, vicceltem, amúgy fekete.
- Fekete? Hm, és a szemed?
- Mi ez, valami vallatás? Esetleg ez az egész egy trükk és csak az ágyadba akarsz csalni?
- Igen, mindig így taktikázom. Ártatlan lányok ölebe ülök, aztán hazakísérettetem magam és közben kifaggatom őket a hajuk és szemük színéről. Ami természetesen, ha nem felel meg az elvárásaimnak, akkor útközben megoldom, hogy leváljanak rólam.
- Tudtam. Zöld.
- Mi zöld? - értetlenkedett.
- A szemem.
- Hm, különleges lehetsz. Jól van, átmentél a vizsgán.
- Oh, hála az égnek! - dramatizáltam, mire jóízűen felnevetett. - Szerinted nem fura, hogy előbb tudakoltad meg a külsőmet, mint a nevem?
- Hát, tudod, így logikusabb. Gondold csak végig, ha nem tetszene a leírásod, minek akarnám tudni a neved?
- Jogos - bólintottam végül, mire ravaszon elmosolyodott.
- Akkor hát, itt lenne az idő, hogy elmond.
- Abrey vagyok.
- Én pedig Aiden - nyújtotta felém a kezét, mire szabad jobbommal megráztam.
- Hát, örülök a találkozásnak, Aiden.
- Én is örülök neki, Aubrey.



Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/valosag2.html

2 megjegyzés :