2015. október 11., vasárnap

Váratlan, 1.rész

Mrs. Mercedes könnyes szemmel állt a hatalmas előcsarnok közepén. Igazából teljesen megértettem, hogy min is megy keresztül. Közel 75 évet lakott itt, és most minden emlékét, mely ide kötötte, eladja egy bár jószívű, de igencsak szétszórt apukának és a nagyon tini lányának. Hát igen, ez lennék én.

- Egyedül hagyjam, Mrs. Mercedes?  - léptem az idős hölgy mellé és finoman megérintettem a vállát.
- Jaj, nem kedvesem, már végeztem is! – mosolyodott el, majd a kijárat felé indult.
- Mrs. Mercedes! – kiáltottam utána, ő pedig értetlenül visszafordult.– Ide bármikor visszajöhet! 
- Ó, drágám! – sóhajtott fel mosolyogva, majd elhagyta a házat. Vagy a villát. Szóval ezt a hodályt itt, ami a lakhelyemként szolgál mostantól.

A végzős évem előtti nyáron ideköltöztünk St. Churchbe egy faluszerű, mini városkába Miami-ból. Kilencedikes koromban már átéltem egy hasonló költözést, de az csak New Yorkból Miamiba szólt, mikor apa meg én elköltöztünk a nagyszüleimhez.

Kav ki se jött a reptérre, hogy elköszönjön, ami nem érintett annyira rosszul, tekintve, hogy egyedül is remekül ellettem volna. 
- Hé, kölyök! – lépett mellém apa, a házat csodálva. – Na, hogy tetszik? 
- Gigantikus – bólintottam, mire elvigyorodik. 
- Bemutatom a személyzetet. 
- A személyzetet? – bámultam rá hitetlenkedve, mire büszkén kihúzta magát.
- Hát persze, egy ekkora háznál… A hölgy itt, a házvezetőnő, Lucy asszony, mellette az úr, Thomas, a sofőr, és végül a gondok, Mr. George Larson. 
-  Üdv! – mosolyogtam rájuk, mire összhangban le „missprinceton”-oztak. 
- Kérem, hívjanak Roycenak! – szóltam reménykedve, aminek következtében le „missroyce”-oztak. Legalább egy fokkal jobb.
- Roycy, menj, pakold ki a maradék dolgaidat! Holnap már suli – intett apa kedvesen, én pedig megindultam a bal oldali lépcsősoron felfelé.




Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/10/valosag2.html

2 megjegyzés :

  1. Hello! Rohadt jól írsz, grat a bloghoz!
    Figyelj, lehet, hogy hülye vagyok, de ezt nem értem. Belekezdesz egy történetbe, de abba hagyod, hogy mindenki tovább gondolja??? Vagy ezt nem értem...
    Nem bántás, hanem komolyan kezdek összezavarodni, tehát félre ne értsd!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) Nos, ezeknek a tröténeteknek a nagy részét elég régen írtam, és igen, csak úgy egy kis, rövid akárminek indultak. Van ilyen is, és van olyan is, melynek sok része van, állandóan folytatódik:)

      Törlés