2015. november 8., vasárnap

Felejthetetlen nyár, 3.rész

Addig támadtak rám, míg a fenekemre huppantam a kemény betonon.
- Háh! Már csak egy maradt! – kiáltott fel Cooper és elrohant besegíteni a húgának, hogy együttes erővel lenyomják a bátyámat.
Fel akartam állni, hogy segítsek egyetlen bajba jutott testvéremnek, de Dexter rám szegezte vízipisztolyát.
- Te csak maradj nyugton! – parancsolta rezzenéstelen arccal.
- Korábban azt mondtad, nem ejtetek túszokat – idéztem fel Coopnak szánt kijelentését, miközben fájó hátsó felemet sajnáltam. – Megsérültem.
- Én csak hadi céllal itt tartalak, és ne beszélj itt össze-vissza, mert nem veszem be a próbálkozásaidat – válaszolt, továbbra is komoly képpel, mire lemondóan bólintottam.
- Te borzalmas testvér! Hát mindent nekem kell csinálnom? – kiáltott oda nekem Norbi, miután valahogy legyőzte Taliát, ezúttal Coop elől spurizott. Vállat vontam és szomorú arccal felé pillantottam.
- Sajnálom. Engem nem engednek felállni – közöltem, majd azért a biztonság kedvéért hozzátettem. – És a fenekem is fáj.
- Mert túl nagy! – üvöltött vissza a menekülő „bátor”.
- Ja, persze, ez tök logikus. Ha nagy lenne a seggem, nem fájt volna az ütés! – kiabáltam vissza sűrű pofavágások közepette, de már messze járt.
- Na, és neked mi a terved velem? – hunyorogtam felfelé, mivel pont szemből sütött a Nap, ezért nem láttam Dex arcát, plusz még megis vakultam.
- Nem tudom – vont vállat, mire elvigyorodtam.
- Alku?
- Miféle alku? – kérdezett vissza.
- Te elengedsz engem.
- Cserébe te pedig?
- Cserébe megkíméllek – mondtam sejtelmesen, és támadásra készen megszorítottam a feltöltött mini pisztolyomat.
- Ez nem alku – vágta rá. – Hiszen én tartalak fogva.
Váratlanul előkaptam a minifegyverem és az arcába spricceltem, majd mellette elosonva a bátyám nyomába iramodtam. Nem hallottam őket, Taliát sem láttam sehol, bizonyára időközben feléledt és csatlakozott a hajszához. Norbi biztos kimenekült az utcára, a másik kettő meg természetesen nem hagyhatta megszökni. Megfordultam és láttam, hogy Dexter a nyomomban van. Csak futott és futott, aztán esett egy hatalmasat. Egy bukfencszerű mozdulat után kiterült a füvön.
- Jézusom, Dexter! – kiáltom, és hozzá futok.
Egyik kezemet a mellkasára tettem, a másikkal pedig mellette támaszkodtam. Aztán hirtelen elkapta mindkét karom, így konkrétan ráestem.
- Hülye! – próbáltam kiszabadulni a szorításából. – Átvertél – panaszoltam.
Ekkor kinyitotta a szemeit és az arcomat fürkészte. Olyan színűk volt, mint a háborgó óceánnak. Gyönyörű. Váratlanul egy nagy lendülettel átgördült rajtam, ezúttal én feküdtem a hátamon, Dex pedig fölöttem, kezeire nehezedett, melyek a fejem két oldalán nyomták a földet.
- Mintha te nem vertél volna engem át – közölte sértetten, de tudtam, hogy csak ugrat. Hajából vízcseppek csorogtak az arcomra, minek következtében nevetségesen nagyokat dobbant a szívem. Ez. Így. Nem. Lesz. Jó.
- Jól van. Akkor most mi lesz? – érdeklődtem és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne vesszek el abban a csodálatos kavargásban, melyet a szemében láttam.
- Nem tudom – mondta, de nem mozdult meg. – Mondjuk, kiválthatod magad?
- MI van? Még váltságdíjat is fizessek a szabadságomért, hogy utána ismét elkapj?
- Ígérem, hogy nem kaplak el.
- És mit kérnél cserébe? – vizslattam tökéletesen kifejezéstelen arcát. Dexter verhetetlen pókerben, és nem csak a szerencséje miatt, ennek köszönhetem most, hogy nem tudok semmit sem leolvasni az arcáról.
- Mmm – hümmögött gondolkodást színlelve. – A nyár folyamán vicceld meg Coopot, de úgy rendesen.
- Na, ne! – háborodtam fel, tudatában annak, mi is ennek a következménye. – Borzalmasan kidolgozottak a bosszúi.
- Tudom. Akkor is. Meg kell szívatnod… Az én ötletemmel – fejezte be, mire még jobban kiakadtam. Az ő tervei még inkább borzalmasabbak és kidolgozottabbak.
- Ne csináld már, Dex! Nem teheted ezt ve…
- Csitt! – mondta, tenyerével befogva a számat. Mindig ezt a technikát alkalmazta, hogy elhallgatasson, bár mikor kicsik voltunk, bosszúból mindig jól megnyaltam a tenyerét, de mivel már ne vagyunk ötévesek, csak elszántan ütögetem az oldalát. Mikor megkérdezte, elfogadom e az ajánlatát csak bólogattam, hogy eleresszen végre.
- Tényleg nincs más út? – néztem rá szomorúan, mire megtörni látszott.
- Na, jó. Egy nap a nyáron egésznap azt kell csinálod, amit mondok – vetette fel, mire összehúzom a szemem.
- Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy megcsináltathatod velem az elképzelésedet Coopról meg a megviccelésről – értelmeztem a kialakult helyzetet, mire győztesen elvigyorodott. – nem tudom, melyik a rosszabb.
- Ugyan, lehet, hogy nem utasítalak majd erre – győzködött, mire csak fintorgok, de végül csak beadom a derekamat.
- Kisujj eskü – akasztottuk össze az ujjainkat.
- Leszállhatsz rólam – mondtam, mire lekászálódik rólam és a medence felé indult, én pedig hevesen dobogó szívvel a bátyám megmentésére indultam.


Következő rész:
Előző rész:

8 megjegyzés :

  1. Folytasd!Egyszerűen imádom!Ez a kedvencem és a Váratlan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, következő rész három nap múlva, Váratlan két nap múlva:)

      Törlés
  2. Nekem is ez a kedvencem ez naaaagyoon jó, imádom! Folytasd lécci, még sokáig. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!:) Aggodalomra semmi ok, még jó sokáig folytatom!:)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Holnap, holnapután jön a következő rész:) Köszi!:)

      Törlés
  4. Nincs semmi hozzáfűzni valóm.
    :33333333333333333333333333333 !!!!!! <3

    VálaszTörlés