2015. november 13., péntek

Egyetlen


Brea

Éppen ugrani készültem, mikor megszólalt mellettem valaki.
- Hát, hallod, nálad férfiasabb lányt még nem láttam – olyan hirtelen fordultam a hang irányába, hogy kis híján belezuhantam a medencébe. Mögöttem egy tipikus rosszfiús külsejű fiú vigyorgott. Határozottan lerítt róla a magabiztosság és a seggfejség. Rövidre nyírt barna haja vizesen csillogott, csak egy sima fekete fürdőnadrágot és a nyakában egy bőrláncot viselt.
- Kösz a bókot! – vetettem oda flegmám és már fordultam volna vissza, mikor ismét megszólalt.
- Nem bók volt – jelenti ki az amúgyis nyilvánvalót.
Valóban nem lehettem valami nőies az egyrészes fürdőruhában, meg azzal a borzalmas úszósapkával, ami teljesen szétpasszírozta a fejemet. Na, de mégis kit izgat, mit gondol ez az idióta?
- Nem érdekel – legyintettem és beugrottam.
Természetesen még egy ilyen seggfejtől is rossz hallani az ilyesmi bántalmakat, főleg ha az illető ilyesfajta csomagolásban pompázik. Fájdalmamon csak a víz enyhített.

 
Will

Az volt a szándékom, hogy jól felidegesítem őt. Még csak nem is hazudtam. Nem volt lányos, max. az ugrás, amit produkált.
Aztán kiszállt a medencéből. A franc tudja mióta úszott már, meg azt is, hogy én mióta figyeltem őt. Kezdjük ott, hogy egyáltalán miért is nézem? Egy üres napágyhoz sétált és ledobta úszósapkáját, feltárva ezzel háta közepéig érő tűzvörös haját. A vizes egyrészes se tűnt már annyira bénának. Hirtelen gyönyörűnek láttam. Na, nem mintha érdekelne ő vagy bármelyik másik csaj. A nők tapadnak rám, de nekem nem kell kapcsolat.
Észrevettem, hogy kifelé igyekszik és bár nem akartam, a lábaim maguktól vittek utána.
- Mit akarsz? – mordult rám, mikor beértem.
- Tudod, most máshogy festesz – mondtam neki lazán, de közel sem éreztem magam annak. Megcsapott az illata, mely úgy vonzott, mint a méz a méheket. Jesszus, mi ez a meleg hasonlat? Rám emelte káprázatos barna szemeit, és pislogott párat.
- Bocs – mondta. – Azt hiszem, rosszul hallottalak, hiszen te emberileg képtelen lehetsz a kedves szavakra.
- Ezt még nem tudhatod – nevettem fel, mert nagyon tetszett, hogy ilyen merészen a fejemhez vágta az érzéseit.
- Mit akarsz tőlem? – ismételte, ezúttal nagyot sóhajtva, amolyan lemondó stílusban. Úgy láttam, valahogy ő nem élvezi annyira a társaságomat, mint amennyire én az övét. Ez csak természetes, köztudott seggfej vagyok.
- Semmit – vágtam rá, csak hogy bosszanthassam. Nem tudommiért, talán mert annyira édesen festett, mikor elfintorodott vagy a szemét forgatva pofákat vágott.

3 megjegyzés :