Wave - Újra
Az
élet szívás, ezt vallom. Hívhatjuk akár jelmondatnak is, a lényeg az, hogy e
szerint élem az életem, és ezt nem csak azért mondom, mert tizenhét évesen
mondhatni bérgyilkosként dolgozom. Nem is azért, mert a szüleim a tűzmágia
jelenlegi uralkodói és az egész
Éléments
vezetői.
Már az sem nagyon befolyásol, hogy a születésem utáni első napon száműztek a birodalomból, mivel egy másik erő
is hatalmamba került a tűz mellett. Ehhez persze közöm nem volt,
én így jöttem a világra. Mindeközben a felettébb boldog múltamtól eltekintve,
maga Jeffery, a démonvezér van a nyomomban, de még ez sem izgat.
Egyetlen
problémám van. Mármint így momentán. A Henry Breakers féle rajtaütésemen valaki
megelőzött,
ezzel bezsebelve a kétezer dolláromat.
Itt is van, bár háttal áll nekem, így csak sötétbe öltözött alakját látom,
fekete farmerjét, bokacsizmáját, és hasonló árnyalatú, galléros vászonkabátját.
Az arcát nem, de mágiáját annál inkább. Minden kétséget kizárva az árnyakat
használta ellenfelei kiiktatására. Márpedig akkor ez a fiú nem más, mint Ren
D’Ombre.
Viszont
ez így nem stimmel, méghozzá nagyon nem. Ren D’Ombre pontosan hét egész éve
hagyta itt Élémentset és azóta senki a színét se látta. Persze, feltehetjük,
hogy visszatért, de akkor felmerül a kérdés, vajon miért az volna az első dolga, hogy körözött
démonokat
és
társaikat
irtsa? Ráadásul ezzel ellopva más munkáját. Vagy miért pont Henry Beakers?
-
Ren! Nem tudom, miért jöttél vissza, de hagyd békén a kuncsaftjaimat! – lépek
elő
az egyik oszlop takarásából, egy apró
mozdulattal szél falat emelve a két fél közé.
Tettetett döbbenet fordul felém, holott legalább azóta tudja, hogy itt vagyok,
amióta én.
-
Waverly D’Enflammer, micsoda kellemes meglepetés! – mered rám azokkal a hideg,
fekete szemeivel, tekintetét az enyémbe fúrva és bár pozitív jelzőket használ,
arcán
nyoma sincs a „kellemes” érzésnek.
-
Képzelem mekkora meglepetés lehetek – felelem ridegen, majd egyik ujjamat
megmozdítva kiszélesítem a szélfalat, mely könyörtelenül végez a démonokkal. Ez
egy különleges varázslat, tipikusan a démonvadászoknak találták ki, de nem
szokásom használni. Hogy is mondjam, túl… Egyszerű.
-
Roney, mit keresel itt? Menj el – sóhajtok lemondóan, majd nekiállok megkeresni
Henry testét.
-
Ne hívj így – int Ren, mire kérdően
fordulok felé.
Születésem
óta (mikor is ugyebár el lettem távolítva) Éléments birodalom határának egy eldugott
sarkában, egy apró kis faluszerűségben,
Bannissementben, a „száműzöttek
városában”
élek. Igen, a név sok mindent elárul magáról.
Apámat
és anyámat valahogy nem nyűgözte
le a tudat, hogy gyermekük nem csak a tűz erejét birtokolja
és
képtelenek
voltak elviselni az ezzel járó megszégyenítést.
Veszélyeztettem, sőt
a mai napig veszélyeztetem imádott
posztjukat, hiszen teljesen jogosan merül fel mindenkiben a kérdés,
hogy is lettem én ilyen. Persze válasz, az nincs.
Így
hát összegyűlt
a négy elem, a tűz,
a víz, az árny és a fény és megvitatták, most akkor mi is legyen ezután. Mivel
pontosan egy napon születtem az Árnyak királyának második fiával Elyas
D’Ombreval, úgy döntöttek édes kettesben leszállíttatnak minket távoli
rokonainkhoz. Elyassal nem volt semmi gikszer, csak Oswald D’Ombre, az ő dicső édesapja úgy
határozott, neki elég lesz egy trónörökös is. Utólag kiderült, hogy ez nem volt
élete legbölcsebb döntése, mivel Ren, az idősebbik fiú,
utánunk
szökött
(a maga három évével) és egészen tizenhárom éves koráig velünk is maradt. Na,
jó, talán nem teljesen magától jött, bizonyára kapott segítséget, de ezt így
pletykálják. Tehát, amint betöltötte a fent említett életévét az Árnykatonák
elhurcolták az apjához, én pedig azóta csak néhány mende-mondát hallottam róla
keringeni.
Meg
kell hagyni, én is leléptem ezek után.
-
A nevem Oakes D’Ombre – mondja nyugodt, mégis semmitmondó hangon. Ja, igen a
tizennyolcadik év betöltekor átesünk - nevezzük kiválasztásnak – egy
ceremónián. Új nevet kapunk, mellyel tovább visszük családunk hagyományait.
Természetesen ez nem vonatkozik a kirekesztettekre, a másod vagy később szülöttekre és így
tovább.
-
Szerintem mindketten egészen pontosan tudjuk, hogy soha nem foglak így hívni –
forgatom a szemem, felnyalábolva szegény Henryt és egy zsákba dugom. Lassan
elveszti emberi alakját és egy hamu lényt vihetek a behajtók elé. Kétlem, hogy
az eredeti démonalak nem lenne elég biztosíték „jó” cselekedetemre, de nem
tudnám igazolni a személyét.
Beszállok
a kocsiba, és meg sem lep, hogy Ren már bent ül.
-
Miért csinálod ezt a szarságot? – már vártam ezt a kérdést, de azért eljátszom
az értetlent.
-
Mire gondolsz?
-
Ezt a bérgyilkos hülyeséget, ez nem neked való!
-
Mert te aztán jól tudod, mi a nekem való – felelem nyugodtan, tekintetem az
úton tartva.
-
Így van – válaszol higgadtan, mintha nem értené az iróniát.
-
Fogalmad sincs semmiről –
legyintek.
-
Dehogynem. Szóval, miért? – fordul felém.
-
Jól fizet – francokat, de ki kell tartanom, erősnek kell látszanom, most nem láthat át
rajtam.
-
Szóval a pénzért – ismétli szavaimat.
-
Igen – bólintok.
-
Nem hiszek neked – mondja ki a már addigra nyilvánvalót.
-
Nem érdekel – vonok vállat, minden igyekezetemmel nemtörődömséget
sugározva.
-
Tudom, hogy haragszol – ismeri el némi hallgatás után. – És azt sem mondom,
hogy nincsen rá jó okod, de…
-
Nem akarom hallani ezeket – vágok közbe, feltartva a kezem. Hazugság. Azóta
várom ezt a pillanatot, amióta elment, hogy itt legyen és bocsánatot kérjen. Most
mégsem megy a megbocsájtás, túlságosan átjárnak a rossz emlékek. Még ha Elyasért
és értem tette is, még ha nem is akarta, hogy ez legyen.
-
Gondoltam – bólint lemondóan, majd kiszáll a kocsiból, mivel, hogy időközben
megérkeztünk.
Lassan kikászálódom én is, előszedve
Henry maradványait és az ajtó felé indulok, de Ren még utánam szól.
-
Nem csinálhatod ezt örökké, Wave! Mert biztos, hogy nem hagylak el még egyszer!
Francba!
Két gondolat kavarog csak a fejemben.
„Miért
kellett pont ezt mondani?” és „Hála az égnek! Újra itt van.”
Sziasztok!:) Halloweenkor feltettem egy részt, Éjfél címmel, ami mondhatni egy múltbatekintés volt. Ez a sztori pedig a "jelen", ezennel megkezdek egy újabb hosszabb történet, mely egy fantasy lesz. Köszönöm, a több, mint 7000 oldalmegjelenítést! Klassz, hogy ilyen remek olvasóim lehetnek!
Következő rész:
Nagyon jó és tetszik! Folytasd!!
VálaszTörlésKöszönöm!:) Folytatom, holnap valószínűleg Váratlannal vagy Felejtehetlen nyárral jelentkezem!:) Addig is újraindult a szereplőszavazás, szavazzte is!:3
TörlésHuuu nekem ez is tetszik :) kicsit nehezen igazodom ki egyelore a sztorin de jo ez a kis valtozatossag, varom a folytatast! :3
VálaszTörlésKöszi!!:) Hamarosan jön is, tudom, hogy az elején Még zavaros:/
Törlés