2015. november 18., szerda

Éjfél, 5.rész

Ren – Erő

 Hatalmas rengés rázza meg a házat. Elyasra pillantok, azonban ő nyugodtan ül és falatozik. Rose és Ethel ugyancsak rá se hederítenek a robbanásokra.
- Nem kéne… - kezdem, de az öcsém a szavamba vágva azonnal elhallgattat.
- Oakes! Wave nagyon erős – mondja, majd újabb adag tojást töm a szájába.
- Tudom – felelem, viszont nem bírom megállni. Kimegyek, és nagy meglepetésemre senki nem szól utánam, meg se próbálnak visszatartani.
- Jaj, Waverly! Az ember azt hinné, van annyi eszed, hogy ne kezdj ki velem – hallom Rich gúnyos hangját.
Már az, ahogy kiejti Wave nevét… Azonnal ki tudnám tépni a szívét.
- Kész szerencse, hogy te nem ember vagy – feleli gúnyosan Wave, hatalmas szelet támasztva. – És egyébként. Te kezdtél ki velem.
Szilárdan áll a hatalmas szilforgatag közepén, csak haja lengedezik, ahogy mozgatja az erős légáramlat.
Tényleg nagyon erős. Nem is használja a kezeit, csupán az elméjével irányít.
Rich kinyújtja karjait, melyekben egy-egy sötét kard jelenik meg a semmiből. Kivételes technika. Egyiket Wave felé hajítja, aki viszont előre látja a mozdulatait, így könnyűszerrel kitér a fegyver elől, csupán a fejét billenti oldalra, ezzel kerülve el a csapást.
Eközben Rich megindul, de egyszercsak elakad, képtelen tovább haladni.
Wave lehunyt szemmel áll, az erőit gyűjti össze, még ha Rich nem is elég erős ellenfél számára.
Aztán szemei felpattannak, és megannyi vágás keletkezik Rich testén, ruhái cafatokban lógnak le róla. Óh, igen. A szélpengék. Halálosak egy bizonyos mennyiségben, és nyilván attól is függ, mit talál el.
Ebben a pillanatban megértem.
Waverly csak játszik vele.
- Átkozott! – ordít fel Rich fájdalmában, majd ismét támadásba lendül.
Sötétség fellegeket kavar, de már nincs elég ereje, hogy beborítsa az egész eget. Talán sose volt.
Wave mosolya láttán, kis híján kiráz a hideg.
Hirtelen Rich teste felgyullad, majd egy pillanattal később eltűnnek a lángok.
Valóban, a figyelmemet nem tudta elkerülni azon tény, hogy Wave ugyebár eredetileg tűzmágiával rendelkezik, mégis csak a szelet használja. Legalábbis eddig így volt.
Lehet, hogy csak amiatt a hülye szabály miatt, mi szerint minél épebb a leszállított test, annál magasabb a fizetség.
Persze, az sincs kizárva, hogy szándékosan elrejti eredeti valóját. Ez sincs kizárva.
- Meguntam – jelenti be Wave rideg hanghordozással, majd Richre villantja a tekintetét. A srác élettelenül hullik a földre.
Waverly a telefonjáért nyúl, gondolom, leadja a drótot, majd a ház felé indul, mikor is tekintete megállapodik rajtam.
- Segíthetek? – érdeklőik, természetesen hangjából csak úgy árad a gúny.
- Nem, kösz – vágok vissza, mert hát mégsem maradhatok alul. Szó nélkül halad el mellettem, vállával szándékosan nekem ütközve.
- Hülye – dünnyögi, mire felszalad a szemöldököm.
- Ugyan, Wave! Ez lenne kimeríthetetlen szókincsed egyik páratlan kifejezése? – heccelem, mert nem akarom, hogy csak így itt hagyjon.
- Jesszus, Ren! Nincs jobb dolgod ennél? – kérdezi, mutató ujjával először rám, majd saját magára mutat.
- Jelenleg pont nincs – húzom el a szám, némi gondolkodást színlelés után.
- Csak hagyjál – közli, majd végleg eltűnik a szemem elől.
- Elyas! – lépek be a konyhába, mire az öcsém várakozásteljesen felém fordul.
- Hm? - ezt nem hiszem el.
- Még mindig eszel? – akadok ki, hiszen már vagy fél órája hagytam itt, kábé ugyanebben a pózban.
- Mindjárt befejezem – ígéri, mire kitágult szemekkel meredek Ethelre, tőle várva a magyarázatot.
- Ren szeret enni – mosolyog boldogan a csodálatos szakácsnőnk, nyilván ő élvezi, hogy főzhet az öcsémre.
- Ja, szeretek – nyeli le az utolsó falatot Elyas, majd rám néz.
- Mit szerettél volna?
- Ideje lenne szétnézni a fővárosban – vigyorgok, mire egy pillanatra ledöbben, aztán pedig lemondóan bólint, ezzel jelezve beleegyezését. 

4 megjegyzés :