2015. november 3., kedd

Felejthetetlen nyár#1

„Még fél óra. xoxo T.” Ez állt az SMS-ben, amit az előbb kaptam, s jó szokásomhoz híven táncoltam egy kicsit a csengőhangomra, mielőtt elolvastam volna.
- Norbi! – rohantam le a lépcsőn, a bátyám után kutatva. Természetesen a tv előtt ült és fifázott..
- Még fél óra – mondtuk egyszerre, én élénken őt figyelve, ő pedig hasonló érzésekkel az arcán a játékot bámulva.
- Ki írt? Cooper? – kérdeztem, mire egy pillanatra rám nézett, amolyan „mégis mit gondoltál, ki más?” fejjel, majd visszafordult.
- Aha. Hoz egy nagyon állat xbox játékot, itthon még nem is gyártják – áradozott, mire csak a szememet forgatom. – Talia?
- Igen. Úgy látom nektek az idei program a kockulás lesz – vigyorogtam rá gonoszan, ő meg csak bemutatott, mire nevetve viszonoztam a „szívességet”. Csak egy tipikus testvéri beszélgetés.
Izgalmunk oka nem más, mint, hogy egy; elkezdődött a nyár, nincs több suli. Lássuk be, ez egy igencsak előnyös dolog eljöttét jelzi. És kettő; minden nyáron – egészen tíz éves korom óta – meglátogatnak minket külföldi barátaink és nálunk töltik gyakorlatilag az egész szünidőt. Anyu legjobb barátnője, Timi ugyanis egy amerikai férjet talált magának (ez volna Joe) és nemzettek négy egész gyereket. Így hát, lévén anyai barátság miatt eleinte csak azért utaztak ideáig, hogy ők ketten találkozhassanak, de aztán mi nagyom hamar összebarátkozunk a gyerekeikkel, míg végül már inkább miattunk jönnek. Ráadásul Timi és Joe dolgoznak, így csak max. két hetet szoktak itt tölteni velünk, a maradék időben pedig nyilván élvezik a nyugalmat. Meg tudom érteni őket, három ilyen fiú mellett én is örülnék néhány szabadnapnak. 
A legidősebb, Seth, most huszonkét éves, harmadéves egyetemista a Harvardon tanul, mondhatni állandóan. Elég magas, százkilencven centi körül lehet, rövid, barna haja van. Még gimnazista korában a szülei kényszerítették némi sportolásra, így azért még elég izmosnak mondható. És persze jóképű. Szerintem ő a legcsendesebb a családban, talán mert ő a rangidős, az érett.
Mindhárman remekül beszélnek magyarul anyjuk lévén, meg a negyedévek miatt, amiket itt töltenek. Ettől függetlenül mániájuk, hogy az „átamerikaisított” nevünkön hívnak minket. Vagy némelyikük csak olyanon, ami mondjuk, ugyanazzal a kezdőbetűvel indul.
A nagyobbik középső gyerek Cooper, a bátyám egy legjobb haverja. Mindketten tizenkilenc évesek, egyidősek, mindketten idén fognak érettségizni, rengeteg bennük a közös. Coop tipikus szépfiú, sötétszőke hajjal, kék szemekkel, focis, kisportolt testtel. Az a típus, akinél nem reális, hogy miért is néz ki így és néha igencsak idegesítő a hibátlan megjelenése.  A stílusa teljesen passzol kiállásához, hatalmas egója van, amihez páratlan humor és csínytevés járul.
És ott van még a legkisebb Button fiú, Dexter és ikre Talia. Mindketten tizenhét évesek, akárcsak én, Fekete hajuk, sötét szemeik, tökéletes vonásaik hasonlóképp lenyűgöző, mint testvéreiknél. Dex zenész, (de nem az a befordulós típus), Talia pedig táncos. Coop és Dex állandóan ugratják egymást, bohóckodnak, legyen szó bármiről.
Egy egész év telt el, mióta utoljára láttuk egymást, és a facebookból kiindulva jó sokat változtak.
Ők négyen mindig odavoltak, hogy ellátogathatnak hozzánk. Kivéve persze Sethet, akinek az egyetem kezdete óta, ideje szűkében, fontosabb a tanulás, így nem is tölti itt mindhárom hónapot.
- Lia! Csöngettek! – kiált fel a bátyám, mire újból levágtatok a lépcsőn és a kapu felé vettem az irányt. Láttam a házunk előtt parkoló taxit, körülötte hármukat. Taliával lányosan sikongatva ugrottunk egymás karjaiba.
- Úgy hiányoztál! – szorongatott meg, majd eltol magától. – Jaj, nagyon csini vagy!
- Valóban, láttuk mi már Leia hercegnőt szoknyában? – kérdezte pajkos hangon Dexter, kilépve a kocsi takarásából.
Elámultam. A „nem sportolok, zenész vagyok” Dexter kb. száznyolcvan centire nőtt, megizmosodott, haja néhol a szemébe hullik, melynek gyönyörű színét kiemeli eszméletlen barnasága.
- Most se vagyok abban – vigyorodott el, mire lemondóan bólintott, majd karjaiba kapott és megpörgetett a levegőben.
- De való igaz, hogy nagyon szép vagy – suttogta a fülembe.
- Leah! – kiáltott fel Coop is, majd maga előtt megpörgetve szemügyre vett és nevetve megölelt.
- Na, tessék, szépen megnőttél. Nézd meg Taliát, veled ellentétben, tök lapos. – röhög9tt fel, mire az említett mérgesen vállon csapta.
- Mondja az, aki nem képes szakállat növeszteni tizenkilenc évesen! – vágott vissza Talia gonoszul.
- Én tudok, csak szőke, azért nem látszik – győzködött minket, majd Norbihoz indult. – Tesó!
- Hé, haver! – fogott vele kezet a bátyám, - aki mellesleg elég komoly szakállat növesztett az utóbbi időben -, majd amolyan fiús öleléssel üdvözölték egymást. Aztán Norbi Dexterhez lé és hasonlóképpen köszöntötték egymást.
- Talia, ne is foglalkozz ezekkel, Lia is csak most lett kevésbé deszka – ölelte magához a nevető lányt, és rajtam volt a sor, hogy pofákat vágjak.
- Fogd be! – közöltem, mire mind felnevetnek, majd megérdeklődtem a legnagyobb Button fiú hol létét. – Seth?
- Nemes bátyánknak kihagyhatatlan stréber találkozója van a hétvégén, majd anyáékkal jön – tájékoztatott minket Coop sajátos stílusában, majd beindultunk a házba.


Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/felejthetetlen-nyar2.html

6 megjegyzés :

  1. Remélem, még egy jó ideig nem hagyod abba és hamarosan falhatjuk a történeteidet papírra nyomtatva is!:) <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik,remélem ez is egy hosszabb sztori lesz :D :D Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Igen, ez olyan lesz, mint a Váratlan - ami amúgy még mindig fut - szóval még jó sok rész lesz!:)

      Törlés
  3. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ kitűnő GIF választááááás*o* meg a sztori is váááááááá (Percy Jackson - Logan Lerman imádat futott rajtam végig, amikor megláttam a képet :333)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!:)) Én is nagyon szeretem őt és mivel ez sok részes történet lesz, még sokszor láthatjuk!:33

      Törlés