2015. november 23., hétfő

Újra itt, 3.rész

Hunter    1.rész

„ - Furcsák az emberek. A szomorúság mindig eltűnik, és csak a szép emlékek maradnak meg. Az ember bármiről szívesen elfeledkezik.
- Így élhetünk csak tovább.”
                                                                       / Monster c. film /

Amikor Chase Ave kezét szorongatva lépett az asztalunkhoz erős késztetést éreztem, hogy felálljak és kitépjem a kezei közül Ave gyönyörű és tökéletes ujjait és magamhoz húzzam őt magát. De persze ostobaság lett volna ez tennem, az is az volt, hogy hidegen reagáltam, hisz az utálat, a harag is érzés, amit pedig én akartam sugallni az az érdektelenség volt. Meglepetésemre a többiek körül semmi féle fal nem volt, ők maximálisan örültek Ave visszatérésének, de mindannyiunk ledöbbent a szüleiről közölteken.
- Srácok, tényleg mennem kell. Annyira örültem nektek, nemsokára találkozunk – mosolygott ránk, majd elköszönt és elment.
- Menj már utána – bökött oldalba Beau, mire idegesen fordultam felé.
- Mégis mi a fenéért?
- Ha te nem, majd én – vigyorgott Chase és Ave után indult, mígnem ő is eltűnt a szemünk elöl.
- Ezt jól eltoltad – állapította meg Blake vigyorogva, mire lehunytam a szemem és lélegeztem párat, majd mikor kinyitottam, újra a laza, semmi sem érdekel igazán énemet varázsoltam eléjük.
- Nem toltam el semmit, nem érdekel – vontam vállat lazán, majd lehajtottam a söröm - én is indulok – közöltem, majd kezet fogtam velük és hazaindultam.
- Hunter, egy nagyon cuki szőke kislány áll az ajtótokban – kommentálta az eseményeket Chase az ablakomban csüngve. – Süti van nála – vette észre, majd őrült tempóban lerobogott a földszintre.
- Új szomszédjaink vannak – magyaráztam Beauéknak, miközben mi is lesétáltunk a bejárathoz.
- Szia, te itt laksz? – kérdezte a kislány félénken Chaset.
- Nem, ő lakik itt mutatott rám, mire a lány rám emelte a hatalmas, csillogó szemeit.
- Szia! Hoztam neked sütit – mondta, mire elmosolyodtam, olyan volt, mint egy kis angyalka.
- És akkor mi nem is ehetünk? - reklamált Chase belenyomva az ujját a habba, majd a lány orrára kente, aki ezen csilingelő hangon felnevetett.
- De igen – mondta, de a biztonság kedvéért nekem nyújtotta át a tortát. – Avery Melone vagyok.
- Én pedig Hunter Legend – mutatkoztam be, mire gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, a molyan üdvötlésképpen.

Következő rész:
Előző rész:


2 megjegyzés :