Váratlan, 7.rész

- Hova a fenébe tűntél tegnap? – támadt nekem azonnal Zay, amint észrevett a suliban. – Hívtalak egy csomószor, de nem vetted fel!

- Honnan van meg a számom? – csodálkoztam egy nagyot ásítva. Emlékeim szerint nem adtam meg neki.

Besétálunk matekra és az órarendemre pillantva konstatáltam, hogy kedd reggel ez dupla rublikát foglalt magába. Éljen. Ledobtam a cuccom a leghátsó padsor egyik asztalára, Zay pedig elöl cuccolt le. Bizonyára ő a matekszerető típus. A ritkaság. Szikrázó tekintettel jött hátra, majd helyet foglalt a padomon, míg én a székemre ültem.

- Bele se kezdj – mondtam hátradőlve, majd feltettem a lábaimat az asztalra, fekete bakancsomat vizslatva.

- Tudod, hogy… - tette pontosan az ellenkezőjét annak, amit kértem.

-… el se akartál jönni – bólintottam befejezve a mondatát.

- Igen, és ezek után…

-… mégis eljöttél, én meg leléptem – folytattam a kiegészítősdit.

- Hercegnő némi házlátogatáson vett részt Derek Fisher jóvoltából – jelent meg Zay háta mögött Keaton, a szokásos mérhetetlen izgatottsággal az arcán.

- Mi? – sápadt le - a tegyük fel – barátnőm, majd ismét felém fordult. – Akkor?

- Lekaratéztam – legyintettem előhalászva a matekcuccom. Érdeklődve vártam a folytatást, nem tudom Keattel hányadán állunk, mi lett azzal a seggfejjel és tényleg lespanoltam e volna az egész kosárcsapattal az este.

- Nyugi, Z-bogyó! Lerendeztük – csatlakozott a kis csevejünkhöz Wyatt, erre már én is felkaptam a fejem.

- Ez pontosan mit is takar? – húztam össze a szemeim.

- Derek Fisher arca…

-… megismerkedett a Hamilton ikrek…

-… öklével! – fejezte be drámaian Arlo és Arian meséjét Wyatt, mire a testvérek egyszerre öklöztek bele a vállába. Megérdemelte, hisz teljesen elrontotta a hatást meg hát, semmi köze nem volt a dolog előadásához. Biztos együtt szerették volna mondani a végét, vagy valami ilyesmi.

- Azért jó munkát végeztél, Royce! – paskolta meg a vállam Arlo. Tényleg haverkodtunk.

- Honnan veszed, hogy én voltam? – érdeklődtem, kíváncsian várva a választ. Most kiderül, a fiúk pletykálnak e egymás között vagy sem.

- Keaton sosem verekszik – avatott be Zay, mire felvonom a szemöldököm. Hm, micsoda jó fiúval van dolgunk.

- Kösz – vigyorogtam Arlora, most, hogy nyilvánvalóvá vált, valóban nekem járt az elismerése.

A becsöngő végezetével Keaton mellettem foglalt helyet, bizonyára már miattam felborult a rend, de így még inkább romlott a helyzet. Wyatt előreült Zay mellé, ebből következtettem arra, hogy ez egyáltalán nem így volt a múltban. Az ikrek, elmondásuk szerint, egy-egy matekos lány mellett foglaltak helyet, mivel ez nem az ő tantárgyuk. Képzelem, mi lehet az. Hamarosan belibegett Seraphina is, oldalán hű követőivel és hirtelen ismét kedvem támadt egyes és kettes jelzőket aggatni. Zay sebesen leírt valamit egy lapra, majd hátrahajította nekem. Keaton felvont szemöldökkel figyelte a bénázásunkat, mivel Zay túl rövidet dobott, de én azért megpróbáltam elkapni valami ninja pózban, átlendülve az asztalon.

A levélben Zay gyöngybetűivel ez állt: „Folytatás. S.G. két csatlósa, Oriana Stohl és Braelynn Dessen, érkezési sorrendben, bal és jobb oldal.”

Itt szüneteltetem az olvasást és eltöprengtem, vajon tényleg betartják e az oldalakat. Seraphinából pont kinéztem, hogy elvárja ezt, és ha megszegik, leváltja őket vagy legalább minimum ballépésük valami komoly büntetést von maga után.

„O.S okos, ez ne lepjen meg.”

Elnézést, de engem már semmi nem lep meg.

„B. D. pasifüggő.”

Ez mégis mit jelent? Te jó ég, nem is akartam tudni, úgy érztem, jobb tudatlanságban élni még egy ideig. Keatonra pillantottam, hátha a tegnapiak után érdekli, mi is van velem, vagy mi volt a levélben, de ahogy sejtem, unottam meredt maga elé. Valószínűleg van akkora zseni, hogy kívülről fújja már a matektananyagot, így figyelnie sem szükséges. Észrevette, hogy bámulom, ezért felém fordította a fejét, egy amolyan „mi van?” pillantással méregetve. Milyen jó, hogy barátok lettünk. Azt hiszem, neki is hasonló gondolatok keringhettek a fejében, mert hirtelen másféle arckifejezés ült ki képére. Lepillantott a lapra, majd maga elé meredt, szája féloldalas mosolyra húzódik. Nem volt időm megcsodálni, mert szinte azonnal visszaváltott komorságára.

- Orianáról és Braelynnről írt, igaz? – kérdezte suttogva, mire kételkedve ugyan, de bólintottam. –Megkaptál minden információt?

- Attól függ, mi számít mindennek – vontam vállat. Ha most olyan csajos stílusban előadja az életüket, a ruháik márkáját, hogy kire buknak a leginkább, én esküszöm, kirohanok a világból. Természetesen semmi hasonló nem történt.

- Hadd meséljek neked én is egy kicsit!

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/varatlan8.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/11/varatlan6.html