2015. november 7., szombat

Váratlan, 8.rész

- Mit keresünk itt? –suttogtam betoppanva a sötét, dohos helyiségbe.
- Ez a könyvtár – lépkedett előttem Keaton céltudatosan, mire természetesen vágtam egy pofát.
- A könyvtár? – kérdeztem azért vissza.
- Igen, kedves „Z generációs” kocka, még létezik olyan, hogy könyvtár.
- Naa, én tudom, hogy létezik! – hőbörögtem mérgesen, mire kételkedő pillantással méregetett.
- Valóban?
- Igen, drága, egyáltalán nem előre ítélkező, mellesleg szintén „Z generációs” seggfej – vágtam vissza, majd vállat vontam. – Szeretek olvasni.
- Tényleg? – nézett rám hitetlenül.
- Tényleg – gyűrtem le a késztetést, hogy ismételten arcokat vágjak.
- Hm. Nem úgy nézel ki – bámult az arcomba, majd zsebre dugta a kezét és tovább indult. Mintha elmosolyodott volna egy pillanatra.
Váó, Keaton Enoch ilyet is tud?
- Te meg nem úgy nézel ki, mint aki illene egy ilyen helyre.
- Szóval tetszik? – hagyta figyelmen kívül a beszólásomat.
Egy eldugott sarki fotelben foglalt helyet, nagylelkűen intve nekem, hogy üljek le én is.
- Elbűvölő – pillantottam körbe, tekintetem végig siklott az ősöreg könyvek sokaságán és a régi stílusú épület falain.
- Szerintem is.
- Miért van külön épülete a könyvtárnak? – érdeklődtem, ezúttal már Keat arcát vizslatva. – Gondolom, senki nem jár ide.
- Pont ezért. Mert senki nem jár ide – mondta, majd vágott egy pofát. – A sok hülye.
- Nem értem – mondtam szemöldökráncolva.
- Azt mondtam, hogy azért van, mert a sok hülye, aki nem…
- Azt mondtam nem értem, nem azt, hogy nem hallom – fintorgok a szavába vágva.
- Ez az épület régen a menza volt, de nyilván nem a legszerencsésebb dolog átjárkálni ide télen.
- Áh, és az ifjúság nem jár könyvtárba még akkor se, ha muszáj – bólintottam, értelmezve a helyzetet.
- Úgy van.
Keaton a karfára fektetette kezeit, ujjai finoman doboltak a falapon. Már-már egy pillanatra elhittem, hogy mondjuk ideges, de rá kellett, hogy döbbenjek, ez lehetetlen. Vajon zenél? Igazán nem volna reális és fair, hogy még e téren is jó legyen.
- Várjunk! A mostani ebédlő helyén volt a könyvtár? – Ez nem volna túl ésszerű elrendezés.
- Dehogy. Már átépítették a sulit – felelte olyan hangsúllyal, mintha ezt tudnom kellett volna.
- Lassan mennünk kéne, edzésem lesz – tájékoztatott hosszas hallgatás után.
- Jól van. Azt hiszem, én még maradok.
- Komolyan? – Ezúttal mintha tényleg megdöbbenne.
- Aha, lerajzolnám ezt a részt – mutattam az épület szépen megmunkált falára és a mellette lévő hatalmas könyvespolcra.
Keaton még mondani akart volna valamit, már nyitotta a száját, de hirtelen rezegni kezdett a mobilja. Előhalászta nadrágja hátsó zsebéből, szeme végig futott az esetleges sorokon, bizonyára SMS. A rajongói üzenhettek neki, hogy már nehezen bírják hiányát.
- Tényleg mennem kell – hátrált, tekintetét rajtam tartva, megfontoltan lépkedett.
- Oké – mondtam, mert nem tudtam, mi mást mondhatnék. Már méterekkel előttem járt, mikor ismét jelzett a telefonja, a kijelzőre pillantott, majd gyorsan megfordult, a hátát mutatva nekem.
- A srácok üdvözölnek! – intett még, de nem nézett vissza.
Szuper!

Következő rész:
Előző rész:

4 megjegyzés :

  1. Ahhhw ^^ Keaton szexy :333 Kár, hogy ilyen rövid lett :/
    Viszont látom a jövőt, komolyan, ami Roycy és Keat előtt ál :333333
    Kedvec pááros ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy rövid lett, de koncerten voltam tegnap, ezért alakult így. A következő mar hosszú lesz!:))

      Törlés
  2. A kep es az ala irt szoveg :DD
    Feldobta a napom :)

    VálaszTörlés