2015. december 14., hétfő

Felejthetetlen nyár, 10.rész


- Na, srácok! Ott van a villamos, el kellene érnünk - osztottam ki az utasításokat, mire mindenki az említett irányba fordította a fejét.
- Hát végre. Így kell kinéznie egy járműnek - vizslatta elégedetten Talia a vadiúj villamost.
Nagy mázli volt, hogy pont kifogtuk ezt az egyetlen egyet, mely ezen a vonalon járt. A többi körülbelül pont olyan, mint a trolik. Elegánsak.
- Spuri! - kezdett el rohanni a villamos felé Norbi, felmérve a helyzetet, miszerint az eddigi a tempónkkal a következőt sem fogjuk elérni.
Mind futni kezdtünk, és hála a srácoknak, még időben felpattantunk a járműre.
- Fúú, de meleg van! - legyezte kezeivel az arcát Talia, és bizony egyet kellett értenem vele. Az időjárás már egy ideje megborult, így előfordult, hogy júniusban is rekkenő hőségnek örvendhettünk.
- A globális felmelegedés az oka - magyarázta Cooper komoly fejjel.
- Sajnos, igen - bólogattam szomorúan.
- Szerintetek levehetném a pólómat? - szólt közbe Norbi.
Jól tudom, egyetértett velünk, emlékeztem, hogy ebből még házidolgozatot is írt földrajzra.
- Nem kéne.
- Majd máskor, jó?
- Kiégne a szemem - fintorgott Talia, mire a bátyám magabiztosan elvigyorodott.
- Az már biztos.
- Mármint nem a gyönyörtől, hanem az undortól - javította ki magát azonnal Tal, mire Norbi fél szemöldöke felszaladt.
- Az undortól? - ismételte.
- Igen - vágta rá Talia, mivel innen már nem volt visszaút.
- Na, kösz! - sértődött meg Norbi, mi meg csak ide-oda pislantgattunk egyikükről a másikukra.
- Jaj, ne már!  Most mit vagy úgy oda? - drámázott Talia.
- Nem vagyok. Azt mondtad undorító vagyok! - drámázott Norbi is.
- Leah! Ugye mindjárt leszállunk? - érdeklődött reménykedve Dex, mire nevetve bólintottam.
- És őket ugye itt hagyjuk? - kérdezte hasonló hiú ábrándokkal átszőve Cooper.
- Erre nem látok sok esélyt - húztam el a számat megértően.
- Jó, akkor nem szólok többet hozzád - határozta el magát Norbi, végképp kiakadva.
- Ne is! Én se szólok hozzád! - adta meg a lehető legrosszabb választ Talia, majd hátat fordítottak egymásnak.
- Gyere, Leah! Szálljunk le - mondta Talia, mire amolyan "mivan?" fejjel bámultam rá.
- Nem - röhögtem fel nemes egyszerűséggel.
- Akkor srácok, menjünk mi! - határozta el magát a bátyám.
- Nem – röhögték ki őt is a fiúk.
- Akkor leszállok én! – jelentette ki tökéletesen egyszerre Talia és Norbi.
- Menjetek - legyintett Coop, akinek már kissé elege volt.
- Jó! - jelentette ki Talia sértetten, és abban a pillanatban úgy is tett. Utána eredtünk, de becsukódott az orrunk előtt az ajtó.
- Baszki! - káromkodott a bátyám, és idegesen figyelte a távolodó Talia alakját.
- Gyerünk skacok, akkor most leszállunk - mondtam, és mindenki szó nélkül követett.


Sziasztok!:) Bocsi a késésért, de tegnap szerencsétlenkedett a blog:c Spoilereznék egy kicsit, de nevezzük inkább szükséges információ leközlésnek. Az ünnepek kezdetén, egy bizonyos dátumtól kezdve, csak Váratlan részeket olvashattok majd, mivel ez lesz a karácsonyi különkiadás. Mindennap, folytatással jönnek majd annak a történetnek a részei. Remélem szeretni fogjátok!:)
Következő rész: 
Előző rész: 
Bejegyezte: dátum:

4 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )