Felejthetetlen nyár, 11.rész

- Ez gáz - jelentette ki Coop egyszerűen, mikor leszálltunk a villamosról.

- Bizony. Felettébb kellemetlen - fejezte ki magát egy kicsivel szebben, és választékosabban Dex.

- Nem hiszem el! Minek kell ennyit makacsoskodnia? - botlott meg Norbi nyelve az idegességtől.

- Nyugi, haver. Tal nagylány már, nem fog csak úgy elveszni - veregetette meg a vállát Cooper biztatatóan.

- De elkószálni azért eltud - dünnyögte Dex.

- Most akkor merre? - érdeklődtem.

- Keressük meg!

- Menjünk tovább! - vágta rá egyszerre a bátyám és Cooper.

- Ne már! - folytattatták a gondolatátviteles marhaságot és egyszerre beszéltek.

- Én nem megyek.

- Ez már tényleg fura - pislantgatott Dex egyszer a bátyjára, egyszer meg Norbira.

- Nem az! - felelték azok szinkronban.

- Hogy csináljátok? - lépett hozzájuk Dexter, a láthatatlan összekapcsoló fonalat keresve.

- Srácok! - szólaltam fel, mert most, hogy Talia lelépett, én maradtam az egyetlen normális.

- Igen? - Remek már hárman beszélnek egyszerre.

- Döntsétek el, mi legyen.

- Miért mi?

- Kezdem ezt unni - forgattam a szemem, mert már direkt volt ekkora az összhang hármuk között. - Csak!

- Én megkeresem Taliát – határozta végül el magát Norbi, ezzel elszakadva a testvérektől.

- Hát, én meg nem - alapította meg a másik csapatot Coop.

- Dex? - fordult az említett felé Norbi.

- Oda megyek, ahová Lia - határozta el magát Dex, mire felszaladt a szemöldököm.

- Miért? Nincsenek saját gondolataid? - szóltam be neki kedvesen.

- De vannak - bólintott halálos nyugodtsággal és lazasággal. - Viszont most ehhez van kedvem.

- Lia? - siettetett Norbi.

- Szerintem Talia nem azért szállt le, hogy megmentő expedíciót szervezzük neki. Nem lesz semmi baja, csak egy kis időre van szüksége.

- Tehát nem jössz - ragadta meg a számára fontos információt Norbi.

- Nem - ingattam a fejem.

- Akkor én sem - szúrta közbe Dex.

- Kérdezett bárki is? - pillantott fel a telefonjából Cooper, komoly fejjel.

- Lia gondolt rá - magyarázta meg a történteket Dexter, mire kérdőn fordultam felé.

- Igen?

- Persze, nem kell tagadnod - nyugtatgatott, finoman megveregetve a vállamat.

- Aha, oké - zártam le egyszerűen ezt a témát.

- Mi van veled, Dex? Olyan vagy, mint egy túlbuzgó kiskutya – dicsérte öccsét Cooper.

- Te meg olyan, mint mindig – legyintett mit sem törődve a beszólással Dexter.

- Elmegyek – jelentette be Norbi, mire Coop röhögve válaszolt.

- Hát menjél már. Csak mondogatod.

- Lia? – nézett rám ismét teljes kétségbeeséssel az arcán a bátyám.

- Már mondtam, hogy nem megyek! – csattantam fel.

- Tudom, de mi van, ha nekem sem kéne?

- Na, mi van, elbizonytalanodtál? – érdeklődött némi megértéssel a hangjában Dex.

- Úgy érzem, túlreagálod – mondta egyszerűen Coop, majd kinyújtott nyelvvel lőtt egy szelfit. – Ezt elküldöm édes húgunknak.

- Szerinted erre majd visszajön? – vágtam egy pofát.

- Inkább még messzebb menekül – dünnyögte Dexter.

- Elküldtem neked is, beállíthatod háttérképnek – biccentett testvére felé Cooper.

- Aha, majd rájössz – reagálta le Dex flegmán. Eléggé hirtelennek bizonyultak a stílusváltásai.

- Lia?

- Igen?

- Neked is elküldhetem.

- Nem, kösz.

- Persze, esetleg máskor- bólogatott egyetértően, mire félredöntött fejjel, értetlenül meredtem rá.  

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/felejthetetlen-nyar12.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2015/12/felejthetetlen-nyar10_14.html