Váratlan, 24.rész

- Szóval Royce, miért is pont idejöttél? – kérdezte meg azonnal, mindenféle finomkodás és kertelés nélkül Jack. Bevallom ezt bírtam benne, ahelyett, hogy rosszul esett volna.

- Jack! – szólt rá Autumn. Úgy látszik őt már jobban zavarta a barátja bunkósága, bár nem az olyan uralkodós csaj stílusban nyomta, inkább mintha rám akart volna tekintettel lenni.

- Autumnak már elmondtam – biccentettem az említett irányába, majd leraktam a cuccom a földre, majd komótosan elkezdtem levenni a csizmám.

- Az egy dolog, de Carson rajtam fogja keresni a lányát – forgatja a szemét Jack. 

- Emiatt nem aggódnék – vonom meg a vállam, és Jack pontosan tudja, miről is beszélek, és ami az igazán érdekes, hogy úgy látom Autumn is. Bizonyára Jack megosztotta vele az egész élettörténetemet, míg én lehetetlenebbnél lehetetlenebb utakon próbáltam meg idejutni.

 

Úgy éreztem, rettentően kellemes napok állnak majd előttem. És akkor még csak nem is tudtam semmiről.

 - Royce! Ideje volna felkelned! - kopogtatott hevesen, és meglehetősen kitartóan az ajtómon Autumn.

- Ez feltétlen muszáj? - szóltam ki, még inkább magamra húzva a takarót. Úgy éreztem, eddig alig aludhattam. Nyilván, mert csak hajnalok hajnalán sikerült álomba szenderednem.

- Hát, nem ártana. Már dél van - méltatlankodott Autumn, én pedig csodálkozva meredtem az órámra. Tényleg nagyon késő volt.

- Igenis! Megyek már! - ígértem, majd szép nyugodtan kimásztam a jó, meleg ágyikómból.

Elsőként kitártam az ablakot, és miközben szellőzött a szobám, bezárkóztam a fürdőbe.

Zuhanyzás után felöltöztem, gyorsan bezártam az ablakot, végezetül pedig a lépcső irányába indultam. Így kötöttem ki félegykor a konyhában.

- Készülsz valahova? – érdeklődtem a készülődő Autumntól, aki éppen a cuccait halmozta egy táskába.

- Igen - válaszolta fel sem nézva.

- És hova? - kíváncsiskodtam.

- Az idősek otthonába - világosított fel.

- Miért? - ráncoltam a homlokom, leginkább Jack büszke mosolya láttán.

- Önkénteskedem - magyarázta Autumn sietősen, majd az órájára pillantott. - És máris késésben vagyok.

- És mi jót csinálsz ott? - faggattam tovább.

- Foglalkozom az idős emberekkel - foglalta össze tömören.

- Értem. Klassz lehet - bólintottam, felhörpintve a maradék tejet a müzlis tálamból.

Hát igen, nincs Lucy asszony, nincs hétfogásos reggeli. Ilyen az élet, valamit, valamiért. Azt hiszem, így is bőven jól jártam.

Míg én a reggelim összetételén agyaltam, Autumn Jackhez lépett, és egy rövid, amolyan házastárs jellegű csókkal köszönt el tőle. Most ezzel arra gondoltam, hogy egy bizonyos életév betöltése után az emberek nem dugják le egymás torkán a nyelvüket, pláne nem közönség előtt. Ők viszont nem töltötték ég be ezt az említett korhatárt, csak nyilván nem előttem műsoroznak.

- Nem szeretnél velem tartani? - ajánlotta fel Autumn, majd titokzatosan összenézett Jackkel.

- Miért ne - vontam vállat, majd gyorsan ellögyböltem a tálam, és mai programom kivitelezője után indultam.

Autumn helyet foglalt bűbájos, piros, mini kocsija volánja mögött, míg én kizárásos alapon az anyósülésre ültem.

- Nem gondoltam, hogy velem jössz majd - vallotta be őszintén, de szerencsére nem vagyok az az ultra érzékeny típus, így eltekintettem az esetleges sértődésektől.

- Én sem, de nem szeretnék tétlenkedni a nyakatokon - válaszoltam lazán, és a szemem sarkából láttam, hogy Autumn egyetértően elmosolyodott.

- Itt is vagyunk - parkolt le egy csinos kis ház előtt. Hm, ez elég gyors volt. Erre mondhatják, hogy egy köpésnyire.

Komótosan kikászálódtam az autóból, és követtem Autumnot az épületbe.

- Jó napot, Mr. Ford! – köszöntötte kedvesen a szembe jövő öregurat.

- Jó napot kívánok, Miss Elkeles! Ki ez a csinos kis hölgy az oldalán? – érdeklődött felőlem a bácsi.

- Mr. Ford, ő itt Royce Princeton, Jack unokahúga. Royce, az úr Roger Ford.

- Jó napot, Mr. Ford!- üdvözöltem illedelmesen, aztán bevillant valami. – Roger? Roger Ford? A művész, Roger Ford? Imádom a munkáit!

- Köszönöm, Miss Royce! – mosolygott rám az egyik példaképszerűségem.

Következő rész: 

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/varatlan25.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/01/varatlan23.html