Egy új találkozás, 3.rész

- Mennem kell, Zoey! Anyám hétre hazarendelt - búcsúzkodott Lily sajnálkozva, és Zoey bár csak legyintett, amolyan "ugyan, nem gond" stílusban, Lily tudta, hogy barátnője azért hiányolni fogja.

- Én még maradok - jelentette ki Sebastian, természetesen ezzel mindkét lányt alaposan meglepve.

- Biztosan? Haza találsz majd? - aggódott Lily, Zoey pedig visszafojtva kitörő nevetését, inkább csendben hallgatta a beszélgetést.

- Már miért ne találnék haza? - Sebastian kissé felháborodottnak látszott, mintha nem ő lett volna az, aki csupán a szerencsének köszönhetően talált vissza a mosdóból.

- Mindegy - felelte Lily, mivel határozottan jobbnak látta, ha ráhagyja a fiúra.

- Holnap? - érdeklődött Zoey, de barátnője szomorúan biggyesztette le ajkát.

- Nem lehet. Calebbel színházba megyünk - magyarázta. Zoey jól tudta, hogy Lily szülinapjára kapta a jegyeket, és hónapok óta áradozott már erről az előadásról.

- Jó szórakozást! - mosolygott bátorítóan Lilyre, hogy tudassa vele, nem származik semmi baj abból, ha másnap nem látogathatja meg.

- Köszi - mosolygott hálásan Lily, mert jól tudta, Zoeynak mekkora szüksége van a támogatásra ilyenkor.

- Szia, Lil! - ölelték meg egymást.

- Szia, Zoey! Sebastian - biccentett a fiúnak, aki korábbi félreértésükön maximálisan túllépve, boldogan vigyorogva integetett neki.

 Lily kilépett az osztály ajtaján, leszaladt a lépcsőn, és kilépett a kórház kapuján.

 Sebastian szép komótosan Zoey felé fordította a fejét, majd egész teste utánozta a mozdulatot. Tekintete végig siklott a lányon, míg végül a lábfején állapodott meg.

- Bírom a zoknid - szólalt meg némi hallgatás után. Arca komolynak látszott, de szeme sarkában Zoey nevetőráncokat vélt felfedezni. Kissé bosszantotta, hogy a fiú milyen váratlanul és logikátlanul jelent meg, mégis remekül szórakoztatja Zoey külseje. Ugyanakkor halványan el is pirult a fiú átható pillantásától.

 Zoey ugyanoda irányította tekintetét, ahová Sebastian figyelme ragadt. A lány egy pár vastag pamut zoknit viselt, melynek felálló fülei, és elálló bajszai voltak. Azokról a szemekről meg jobb, ha nem is beszélünk. Zoey önkéntelenül, óvatos mozdulattal maga alá húzta lábait, hogy elrejtse mókás ruhadarabját a fiú kíváncsi tekintete elől.

- Komolyan mondtam - szabadkozott Sebastian, amint kiszúrta a lány védekező mechanizmusát. - Nekem is van ilyenem, csak nyuszisba.

- Nem hiszem el! - ingatta a fejét Zoey, de közben nevetett.

- Szégyellem is, de akkor is van. A húgomtól kaptam - magyarázta Sebastian mosolyogva. Arca két oldalán megjelentek a gödröcskéi, melyet Zoey valamilyen érthetetlen okból aranyosnak talált. Hevesen megrázta a fejét, mintha ezzel kiverhetné ezt a felettébb helytelen gondolatot, és elfelejthetné, hogy valaha is eszébe jutott ilyesmi.

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/02/egy-uj-talalkozas4.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/02/egy-uj-talalkozas2.html