Ryder és Hannah

- Menjük, együnk egy hot-dogot! - nézett rám ártatlan szemekkel Ryder, jól tudva, hogy ezzel felidegesít majd.

- Na, nem, kösz! Menjél egyedül – forrongtam, mire felpillantott a telefonjából.
- Na, már! Finom hot-dog, nyami! – játszotta az agyát Ryder, miközben kezéből kenyeret és virslit próbált formázni.
- Tudod, hogy N-E-M szeretem – hangsúlyoztam ki minden egyes betűt, hátha ez segít neki a felfogásban. Nem mintha, amúgy nem lett volna teljesen tisztában azzal, hogyan is érzek ez iránt a bizonyos étel iránt.
- Viszont én szeretem – közölte olyan hangvételben, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy ha valamit ő akar, én meg nem, akkor is az ő szava dönt.
- De én meg nem – vágtam rá azonnal.
- Hát, de én meg igen – kontrázott felettébb frappánsan.
- Azért mondtam, hogy menj egyedül – mutattam rá korábbi szavaim logikusságára.
- Ugyan már! Ki fogod bírni – bíztatott „kedvesen”, majd zsebébe süllyesztette mobilját, amit egészen eddig nyomkodott.
- Hidd el, te is ki fogod bírni, ha nem azt esszük! – válaszoltam hasonlóan „kedvesen”, mert ezek után nyilván nem fogom ennyiben hagyni.
- Nem lehet. Most úgy vágyom rá – merengett Ryder, tekintetét az ég felé irányítva.
- Mit nézel? – pillantottam fel én is kíváncsian.
- A hot-dog alakú felhőket – mutatott fel, mire rögtön felszaladt a szemöldököm.
- Én nem látok semmit – fintorogtam.
- Mert nem hiszel benne eléggé – felelte rettentően bölcsen Ryder, aki időközben valamiféle mágussá avanzsálódott.
- Persze, biztosan velem van a gond – hümmögtem roppant egyetértően, mire Ryder hitetlenül bámult rám.
- Ez eddig is nyilvánvaló volt – jelentette ki. – Tudod, Hannah, ez egy isteni jel.
- A hot-dog alakú felhő? – kérdeztem vissza, csupán a biztonság kedvéért, nehogy félreértések között ragadjak.
- Igen, mi más? Most se látod?
- Most, hogy mondod… Azok a felhők határozottan pizza alakúak – hunyorogtam, mire Ryder jóízűen felröhögött.
- Jesszus, Hannah! Hol hagytad a szemüveged? Teljesen félreértelmezed az isteni jeleket!
- Mert ezen egy szemüveg segíthet… - dünnyögtem, de szerencsétlenségemre Ryder meghallotta.
- Természetesen ezen semmi segíthet. Maximum legalább normálisan látnád az égen úszó, puha hot-dogokat – magyarázta teljes átéléssel, mintha valóban valami értelmes dologról tartana kiselőadást.
- Mi van, ha te értelmezed rosszul? – dobtam fel igen furmányos kérdésemet. Nesze neked, Ryder Hoover! Erre mit felelsz?
- Erről szó sincs! – Nem is vártam mást. – Itt én vagyok a jelmegfejtő szakértő!
- Jó ég, Ry! Azt nézd! Annak a felhőnek kiköpött Tommy’s pizza alakja van! Oda kell mennünk! – ragadtam meg a karját, és nekiláttam magam után vonszolni.
- Miről beszélsz? Nem látom! Nem látom! Bármerre nézek, csak hot-dogokat látok! – ellenkezett drámaian, kicsit túlságosan beleélve magát a szerepbe.
- Kínos – reagáltam le egyszerűen, továbbra is húzva a helyes irányba Rydert.
- Még hogy kínos? Hannah! Állj meg! – hadakozott.
Igazából kiszabadulhatott volna, ha akar, hiszen minimum egy fejjel magasabb, kétszer annyi kiló, és ki van gyúrva. Persze, ő nem akart. Vágyott a pizzára is.