2016. február 9., kedd

Váratlan, 26.rész


- Elég volt, Royce! Mindjárt csengetnek, mennem kell órára!  - jelentette ki Zaylee, majd szavaihoz hűen elhagyta a terepet, ott hagyva engem egyedül a parkolóban.
- Nocsak, az eltévedt leány visszatért - került elő valahonnan Wyatt. De jó, alig vártam, hogy ő is tiszta zabos legyen rám.
- Nem rémlik, hogy eltévedtem - fintorogtam, mert minden káosz ellenére, ő itt mégiscsak Wyatt volt.
- Persze! - húzta lusta vigyorra a száját, és nem igazán tűnt mérgesnek. - Szóval, merre jártál?
- Miamiban - feleltem tömören. Csak eljutottunk ide is, az igazi indok. Wyatt is csak információért jött.
- Úgy értem, hol jártál igazából? - javította ki magát, de természetesen tovább játszottam az értetlent.
- Komolyan Miamiban voltam. A nagybátyámnál, Jacknél - magyaráztam, mintha Wyatt valóban erre lett volna kíváncsi.
- És mi okból mentél oda? - Na, végre egyenesen érdeklődött.
- Kellett egy kis szünet - fogalmaztam meg finoman az indokaimat, de tudtam, nem hagyja majd ennyiben.
- Szünet - ismételte elmerengve. - Miben kellett neked ez a szünet?
Már majdnem elmondtam neki, mert úgy éreztem, meghallgatna és megértene, de aztán megjelent mögötte Keaton. Bizony, Keaton Enoch. Az a Keaton Enoch, aki két hete megígérte, hogy nem hagy majd el. Az a Keaton Enoch, aki ezután megcsókolt, majd jól ott hagyott.
- Sziasztok! - sétált el mellettünk, gyakorlatilag egy fél pillanat erejéig ránk nézett, de meg sem állt.
- Szasz, Keat! - intett neki Wyatt, de tekintete továbbra is rám tapadt. - Szóval Royce?
Nyilván ezek után elment a kedvem, hogy bármit is megosszak vele, így csak megvontam a vállam.
- Semmi, teljességgel mindegy - távoztam ugyanúgy, ahogyan pár perccel ezelőtt Zay.
Sajnos az első óra matek, tehát amellé a Keaton Enoch mellé kellett ülnöm, aki... Nos, mindenki tudja, mit tett a galád.
Besétáltam a terembe, ahol Arlo és Arian azonnal lerohant.
- Szia, Royce! - köszöntek egyszerre, tökéletes összhangban.
- Sziasztok!
- Hogy telt a szüneted? - érdeklődött Arian kedvesen, nyilván nekik annyira nem fájt, hogy leléptem.
- Remekül, köszi.  A nagybátyámnál töltöttem két hetet - meséltem, és mindvégig magamon érzem Keaton tekintetét, mely szinte lyukat égetett a hátamba.
- Klasszul hangzik! - lelkesedett Arlo.
- És ti mi jót csináltok? - kérdeztem, mert most rajtam volt a sor.
- Tudod, a csapat tagjainak nem nagyon szabad négy napnál többet távol tölteni. Azt is csak Karácsony közvetlen környékén - magyarázta csalódottan Arian.
- Ugyan miért? - ráncoltam a homlokom értetlenül.
- A téli szünet is tele van edzésekkel. Ez az utolsó évünk, most kell lenyűgözni az egyetemeket - folytatta az informálásomat Arlo. Ah, már mindent értek!
- Minden világos - mondtam, aztán becsöngettek, és a helyemre sétáltam. 



Következő rész: 

Bejegyezte: dátum:

4 megjegyzés :

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )