2016. március 6., vasárnap

Felejthetetlen nyár#17


Reggel, mikor felébredtem, Dexter már nem volt mellettem. Először arra gondoltam, hogy csak álmodtam az egészet, de aztán észrevettem, hogy Talia sincs sehol. Emlékeztem, hogy tegnap este elment valamikor és utána vissza sem jött. Rápillantottam az órámra, és láttam, hogy még csak fél kilenc volt. Alig aludtam hét órát, mindennek éreztem magam, csak kipihentnek nem. Fáradtan fúrtam a fejem a párnámba és meglepődve konstatáltam, hogy erősen Des illata volt. Nem álom volt! De még mennyire, hogy nem. Még egyszer megszaglásztam, aztán szorosan magamhoz öleltem a párnát, felidézve a tegnap éjszakát.
 Ott volt az a hülye és teljességgel felesleges vitám Cooperrel, aztán Talia lelépett, Dex meg én pedig együtt aludtunk. Tartalmas egy este volt, az egyszer biztos. Bár a bátyám fogalmam sincsen, hogy hol volt és mit csinált mindezek alatt.
 Sóhajtottam egy jó nagyot, majd kikászálódtam a puha, meleg ágyamból és kiléptem a szobámból. A házban csend honolt, biztosan még mindenki aludt, ezért óvatos léptekkel, halkan mentem le a lépcsőn. A konyhában főztem magamnak egy kávét, majd elégedetten kortyolgatva visszaindultam. Azonban a tekintetem hirtelen megakadt valamin. A nappali - a megszokottal ellentétben - ezúttal nem tátongott üresen. Az L-alakú kanapé egyik szárán Talia, a másikon pedig Norbi aludt. Belopózom melléjük, kis híján a bátyámra öntöttem a bögrém tartalmát. Halkan figyeltem őket, hallgattam egyenletes szuszogásukat. Jó lett volna tudni, mi történt, vagy mi nem történt kettejük között. Alaposan megvizsgáltam először Norbit, aztán Taliát, de semmi árulkodó nyomot nem találtam rajtuk. Jobbnak láttam hagyni őket, hadd pihenjenek, én inkább visszavonultam a saját területemre. A szobámba érve ismét elterültem az ágyamon, de nem volt sok nyugodt pillanatom, mert hamarosan kopogtak.
 Cooper dugta be a fejét a fal és a résnyire nyitott ajtó közötti nyíláson. Haja kócos, arca nyúzott, pólója gyűrött volt, mint aki nemrég kelt fel.
- Bejöhetek? - érdeklődött, tekintete mintha némi bizonytalanságot tükrözne.
- Persze! - bólintottam azonnal.
Kitárta az ajtót és besétált, keresett egy kis széket, majd az ágy mellé húzva helyet foglalt velem szembe. Felültem, hátamat a falnak döntve és figyeltem a rakás szerencsétlenségnek tűnő gyereket.
- Bocs a tegnapiért - szólalt meg nagy sokára.
- Ugyan! Én bocsi - vágtam rá, mert én ugyanannyira vagyok hibás, mint ő, még ha nem is volt komoly az összeszólalkozásunk.
 Coop biccentett egy aprót, de nem szólt semmit, csak meredt maga elé. Nem ismertem ezt a Coopert. Nekem ő mindig a lazaság, a gondtalanság, a boldogság megtestesítője volt, most azonban szomorúnak és elveszettnek látszott.
- Mi van veled, Coop? - simítottam meg finoman a vállát, érintésemre összerezzent, de nem nézett rám.
- Semmi - mondta először, de szerintem ezt még ő sem hitte, hogy beveszem.
- Ezt játsszuk? Mit szeretnél, hogy kihúzzam belőled, vagy, hogy hagyjalak?
- Történt néhány dolog - szólalt meg végül, hosszas hallgatás után.
- Milyen dolgok? - kérdeztem, mert nem úgy tűnt, mint aki kiöntené a szívét magától. Ha nem akarta megosztani velem, azt úgyis tudtomra adja majd.
- Volt egy barátnőm - felelte, még mindig a földet bámulva, mintha valami rettentően érdekfeszítő dolgot látna. Rémlett, hogy Talia egyszer, az év folyamán említett valami olyasmit, hogy Coop és egy lány között alakult valami, de mivel később nem mesélt már róla, azt gondoltam, a szokásos kimenetel lépett érvénybe. Cooper sosem volt kifejezetten az a barátnős fajta.
- Barátnő? - kérdeztem vissza kissé meglepődve, mert azt nem sejtettem volna, hogy emiatt vannak gondjai.
- Igen - biccentett Cooper, és hiába vártam, nem érkezett a folytatás.
- És mi lett vele? - tettem fel újabb kérdésemet, előre félve a választól. Coop felemelte a fejét és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
 - Megcsalt. 


Következő rész:
Előző rész:

5 megjegyzés :

  1. Na neee! Szegény Coop 😟😟😟

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó lett <3 Nagyon jól írsz :)

    VálaszTörlés
  3. Te lány én kinyírlak! Hogy merted így abbahagyni???? Viccelek!Imádom!És folytasd minél hamarabb! Mikor jön a folytatás? Rám férne már egy jó hosszú rész! :) Siess!Imádom és szuper író vagy!
    Puszi: Bia

    VálaszTörlés