Szegedollé, 4.rész

- Szia, Naugh! – villantotta hollywoodi mosolyát a fiúra Jenny. Mögötte két hű követője, Niki és Noémi, illetve bocsánat. Naomi állt.

Egy kis gyorstalpaló. Ray Jenna Noah volna az osztályunk szépségkirálynője, vagy mi. Tipikus szőke lány, hatalmas egóval és pénztárcával. Azóta hajt Naughra, amióta én, leszámítva, hogy én nem hajtok. Persze, Jenna bátran figyelmen kívül hagyta és hagyja a tényt, miszerint Naughnak barátnője van és se neki se másnak nincs esélye.

Az egyetlen dolog, ami boldogít, hogy jól tudom, Naugh nem szereti ezt a hármast, főleg nem Jent. Niki és Noémi (azért is így fogom hívni!) ikrek, annyi a különbég köztük és a méhkirálynő között, hogy ők barna hajú tökéletességek. Mindenhová követik Jennát.

Naugh és én visszaköszöntünk, bár nem rémlett, hogy engem is üdvözölte volna. Hálát adtunk az égnek, mert ezúttal csak ennyi volt, a lányok tovább mentek. Az is köztudott, hogy Noémi bele van esve Olba, Niki pedig Dodiba.

Én tovább pakolásztam, mikor is berontott Evi és Eni, a nyakamba ugrottak, merőben figyelmen kívül hagyva, hogy A PASI ült a szobám közepén. Kiterültünk az ágyon, és csak nevettünk, mindaddig, míg Evi le nem esett az ágyról.

- Aú – nyöszörgött Evi, de közben folyamatosan röhögött is. Megjelent Dodi is, aki a helyzetet látván ránk ugrott, nehogy kimaradjon a buliból. Ol fetrengő barátnője mellé vetette magát, Kolos pedig Dodi példáját követve közénk. Nincs mese, túl sokan lettünk és túl nagy volt a fiúk lendülete, így hát ezúttal én landoltam a földön.

- Hova dugtad a szemüvegem? - hajolt le mellém Naugh. A legjobb pillanatot sikerült megragadnia. Előkapta fényképezőgépét, és elsütötte a képet. Jó ég! Meglöktem a lábait, s mivel guggolt könnyedén kibillentettem az egyensúlyából. Miközben dőlt hátrafelé elkapta a kezemet. Kábé magával rántott. Kábé ráestem. Kábé kiugrott a szívem a helyéről. Gyorsan legurultam róla és kiterültünk egymás mellett.

- Sziasztok! – jelent meg Tami, Alex, Ág és Liz.

- Hali! – pattantam fel irdatlan ütembe, nehogy bárki meglássa… mit nem műveltünk ketten. Jogos. Semmi sem történt.

A négy lány legfőképp így egymással van jóban, de én azért kedvelem őket.

Farone Liza, kinek a nevét kizárólagosan is „fáron”-nak ejtik, semmiképpen sem faron-nak. Kivéve azt, aki gonosz, márpedig vannak ilyenek. Mintha pár sorral korábban említettem is volna egy-kettőt.

Kohári Ágnes eredetileg az Ágnesz és a kissé humoros Ág becenevet hozta magával, de Dodi jóvoltából – aki mindenkin megbosszulja saját borzalmasan vicces megszólítását - ráragadt a Kohi elnevezés is.

Tatár Tamara, a dupla T. Tudtommal senki nem szólítja a vezetéknevén, talán nem véletlenül. Csak simán, logikusan Tami.

Végh Alexandra pedig saját elmondása szerint gyűlöli a Szandi és Szandra becézést, ezért maradt az Alex, mely bár kicsit fiús, de ő ezt szereti.

A négy lányt a maradék három fiú váltotta.

- Szasztok! – léptek be ők is a szobámba. Kész csomópont lettem, mint az Örs vezér tere.

- Kucsi! – köszöntötte Dodi Márkot, majd mindegyikükkel kezet fogott.

A srácok mind jóban vannak egymással, nincsenek náluk ilyen Jenna félék, akikkel akarva akaratlanul képtelen jóban lenni az ember.

Kucsera Márk, Dodi elnevezésében Kucsi, egyébként Márk, Marcus, a fiúknak néha csak Kucsera. A három fiú közül ő áll legközelebb a mi nyolcasunkhoz, de valahogy mégsem lett állandó „tag”.

Kóka Barnabás, lányoknak Barna, fiúknak Kóka. Elég fáradékony típus, nem tombol benne az életkedv, mint ezt a vezetékneve is remekül mutatja.

Az utolsó, ha szabad így neveznem, akit még nem említettem, az Temesi Levente volna. Néha Lev, olykor Temesi, de soha nem Levi. Pláne nem ipszilonnal. Levy. Jó, csak azért mondom, mert Nikky drága így szereti írni és mondani is a nevét. Hangsúly a dupla k-án.

- Menjünk be a városba – vetettem fel az ötletem, a többiek pedig boldogan beleegyeztek, majd mindenki indult mikor még utánuk szóltam. – 15 perc múlva a társalgóban!

A társalgó közvetlen a bejárat után volt, egy hatalmas szoba, tele kanapékkal, fotelekkel, asztalokkal, könyvekkel. Amolyan közös tanulószoba. Mindig ott tartottuk a találkozókat.

Igaz, hogy szeptembert írtunk már, mégis döglesztően meleg volt az idő, ezért farmershortban maradtam, hozzá egy sárga ujjatlant vettem, hasonlószínű, magas szárú tornacipővel. Naugh napszemüvegét hajpántnak használva azzal simítottam hátra kiengedett, hullámos hajam.

Mikor megérkeztem a többiekhez, már csak GD és Dodi hiányzott.

- Dodi megint csajozik? – vetette fel Eni, mire mindenki elgondolkodó arcot vágott.

- Írok neki – bólintottam.

Adél üzenete: Hol vagy, Dodi?

Dávid üzenete: Ahol a gólyák fészkelnek.

Adél üzenete: A kéményen?

Dávid üzenete: Hülye:D

- Ez kész! – röhögött fel mögöttem Naugh, aki időközben idelopózott és orvul elolvasta a beszélgetésünket. – Másik gólyák – koppintott finoman fejen.

Ja, hogy ja.

Adél üzenete: Az elsőn?

Dávid üzenete: Meglehet.

Idén a kilencedikesek kapták az első emeletet.

- A gólyákkal van. Ki megy érte? – érdeklődtem, mire egyként nézett rám mindenki, mire méltatlankodni kezdtem, de ők csak röhögtek. – Mindig nekem kell.

- Várj! Jövök veled! – követett Naugh, miután elindultam. Ajjaj.

- Mit tudsz te tenni? Eljátszod, hogy a pasija vagy? – vigyorogtam rá gonoszul, mire oldalba bökött.

- Csend – mutatott a folyosó végébe.

- Ez új. GD-vel nőzik?

- Tudod, Snádi, most, hogy Kolos nem partner a dologban, kellett neki valaki más – magyarázta Naugh. Logikus, erre rájöhettem volna én is.

- Tiéd GD, enyém Dodi – adtam ki a parancsot, majd az adott emberek felé indultunk.

Következő rész: http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/szegedolle5.html