Szegedollé, 7.rész

Rebeka folyamatosan beszélt, még levegőt venni sem állt meg. Teste teljesen kitakarta előlem Naught, plusz olyan szinten levegőnek nézett, hogy az elmondhatatlan. Felálltam és lassan hátrálni kezdtem. Ez az egész rossz ötlet volt, el sem kellett volna jönnöm. Tudhattam volna, hogy ez lesz belőle. Így hát nem volt mit tenni, hazaindultam. Huszonhat milliomodszorra is összetört a szívem.

Rezgett a telefonom.

Maci üzenete: Hol vagy, Snádél?!

Kolos. Biztos aggódott, még hívott is, csak valahogy nem vettem észre.

Adél üzenete: Kint voltam Naugval.

Sóhajtottam egy nagyot.

Maci üzenete: És?

Azt akarja, hogy meséljek. Milyen kár, hogy nincs mit.

Adél üzenete: Semmi sincs.

A fájdalmas igazság.

Maci üzenete: Ezt hogy érted?

Adél üzenete: Megjelent Rebeka. Én meg kábé láthatatlan lettem.

Maci üzenete: Mi van?

Adél üzenete: Majd elmesélem, mindegy.

Maci üzenete: Jól vagy?

Persze, egyenesen remekül. Ez úgysem az első eset volt, mióta ismerem Naught. Szívesen mondanám, hogy idővel sikerült megtanulom kezelni, de… Nyilván nem.

Adél üzenete: Aha.

Néha muszáj hazudni, képtelen lennék neki azt mondani, hogy nem. Úgyis ismer annyira, hogy tudja, ez nem igaz.

Maci üzenete: Gyere át, ha visszaértél!

Adél üzenete: Rendben.

Beszélgetésünk végezetével felmentem facebookra, ahol látva egy posztot még borzalmas kedvem ellenére is felröhögtem.

Dániel Gál: Első nap túlélve! Holnap:/  Love U Gays! <3

Kommentek:

Dávid Blitz: Idióta! Az Guys! Tudtommal nem vagyunk melegek!!

Balázs Oláh és további tizenkét ember kedveli ezt.

Balázs Oláh: Leköteleztél! Jól esnek ezek a szép szavak. :’(

Enikő Wágner: Én is bírlak, GD!

Evelin Bencsik: Én is szeretlek titeket!! <3

Dávid Blitz: Mellesleg ez még csak nem is az első nap volt.

Dodi nem adta fel, úgy láttam, mindenképpen helyre szerette volna rakni GD-t.

Balázs Oláh: Bencsik! Facezés helyett inkább gyere át!

Evelin Bencsik: Rohanok! <3

Dávid Blitz: Jaj, de romi! Mehetek én is?

Evelin Bencsik és további tíz ember kedveli ezt.

Balázs Oláh: Nem.

Evelin Bencsik: Bocsi, Dodi.:c

Dávid Blitz: Nem gáz, majd túlélem valahogy.

Adél Snádi: És én?

Balázs Oláh: Te hol vagy egyáltalán?

Adél Snádi: Mindjárt a kolesznál.

Evelin Bencsik: Gyere! <3

Dávid Blitz: Mi van? Ne már! Neki miért lehet?

Úgy látszik, Dodi mégsem tette olyan könnyen túl magát ezen.

Balázs Oláh: Ad sem jön.

Adél Snádi: Gonosz vagy!

Dávid Blitz: aDél te amúgy hol i s jártál eddig? Nincs véletlenül veled francia barátunk?

Adél Snádi: Véletlenül nincs.

Dávid Blitz: Akkor meg hol van?

Adél Snádi: Én nem tudom.

Dávid Blitz: Egyébként másnak is feltűnt, hogy Boldi pajtás szobájában ég a villany? Most vettem észre. Mi van ezzel? Visszajött?

Balázs Oláh: Na, ne.

Evelin Bencsik: Mi? Boldi itt van?

Dániel Gál: Nem, nyugi. Új osztálytársunk van.

Dávid Blitz: Ezt te meg honnan tudod?

Dániel Gál: Írtam az ofőnek.

Dávid Blitz: Nem is értem, miért vagyok meglepve.

Hát ezt én sem értettem.

Ja, igen. Elfelejtettem megemlíteni, hogy tavaly még kettővel több volt az osztálylétszám. Boldi és Karesz. Ők voltak a plusz kettő. Azért nincsenek ma már itt, mert elég sok tiltott dolgot műveltek, így hát az iskola vezetősége szépen fogalmazva eltanácsolta őket. Ez volna az ő szép kis történetük dióhéjban.

Balázs Oláh: Két helyre jött egy gyerek? És miért nem láttuk ma az újat?

Nagyjából úgy beszél róla, mint egy labdáról.

Adél Snádi: Okos. Lehet, hogy láttuk, csak nem tudtuk, hogy ő az.

Balázs Oláh: Ügyes.

Eközben megérkeztem Kolos ajtajához és bekopogtam. Eni nyitott ajtót, ami annyira meglepett, hogy csak elhátrálni bírtam. Mindketten szólongattak egy ideig, de csak megráztam a fejem, és kinyögtem valami olyasmit, hogy mindegy, más dolgom van. Hirtelen úgy éreztem, senki nem maradt nekem, ezért valami váratlan ötlettől vezérelve Boldi volt szobája felé vettem az irányt, majd odaérve szintén kopogtattam.

Egy pillanat múlva ki is nyílt az ajtó. Egy tipikus spanyol fiú állt előttem, napbarnított bőrrel, dús fekete hajjal, sötét szemekkel. Viszont nem viselt pólót.

- Szia – kezdtem tétován, minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne bámuljam a szépen kidolgozott hasát. – Snádi Adél vagyok. Te vagy az új srác, igaz?

Ez elég bénán hangozhatott.

- Szia, Adél! Sergio vagyok! – nyújtotta kezét, majd kezet fogtunk.

- Borzalmas ez a nyári hőség, nem? – csúszott ki a számon, arcára azonnal kiült, hogy leesett neki a célzás.

- Ne haragudj! – szabadkozott, majd elrohant és felkapott egy pálmafás pólót. Beléptem a szobába, ahol mindenfelé nyitott bőröndök voltak. – Csak nem számítottam… rád.

- Hát, végeredményben én sem számítottam rád – jelentettem ki, mert hát nem tudom, mit is vártam.

- Bírom a Realt – mutattam az egyik focis poszterére a szekrényen.

- Az jó. Ki kellene dobnom innen, ha Barcelona drukker lennél – mosolygott rám, tökéletes fehér fogait kivillantva.

Megrezdült a telefon a zsebembe.

- Bocsi – kértem elnézést, majd megnéztem az üzenetet.

Naugh üzenete: Hol vagy, Snádi?

Adél üzenete: Sergiónál.

Azt hiszem, nem feltétlenül volt jó ötlet ezt válaszolnom neki.

Naugh üzenete: Az meg ki?

Na, ez az.

Adél üzenete: Az új srác.

Ennyi. Erre már egyáltalán nem reagált. 

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/szegedolle8.html