Szegedollé, 8.rész

- Hé, minden rendben? – nézett rám kérdően Sergio. Ja, hogy hoppá. Én még nála voltam, hirtelen ki is ment a fejemből.

- Aha, persze – vágtam rá, majd helyet foglaltam a földön, hátamat az egyik szekrénynek támasztva.

- Minek köszönhetem a látogatásodat? – váltott témát Sergio, majd leült mellém.

- Csak úgy. Hallottam hírét, hogy új osztálytársunk van – vontam vállat, mire felszaladt a szemöldöke.

- Engem akarsz átverni vagy magadat? – kérdezte köntörfalazás nélkül.

- Senkit, ez az igazság – bizonygattam, mert mégsem önthetem ki a szívemet egy idegennek. Még elijeszteném szegényt.

- Legalábbis egy része – mutatott rá a lényegre, mire elismerően bólintottam egyet.

Nem tudom, mi ütött belém, mi tört rám hirtelenjében, de elkezdtem Sergionak mesélni. A suliról, a barátnőimről, a barátnőim beújított pasijaikról. Naughról. Meglepett, Sergio milyen figyelmesen hallgatott végig.

- Jó ég! Ne haragudj, nem akartalak elriasztani ezzel az egésszel… - pattantam fel, mikor rádöbbentem, mit is műveltem ez idáig.

- Semmi baj, csak ki kellett beszélned magadból. Azt hiszem, megismertetted velem a többieket is– mosolyogott rám kedvesen, mire hálásan felsóhajtottam.

- Most megyek – közöltem vele és a kijárat felé léptem.

- Jó éjszakát! – tárta ki előttem az ajtót.

- Neked is – mondtam, majd kiléptem a folyósóra és a szobám felé vettem az irányt. Ledőltem az ágyamra és bekapcsoltam a telefonom. Szinte azonnal rezegni kezdett.

Dodi üzenete: Láttalak, aDél!

Dodi Boldi, illetve már Sergio szobájával szemben lakik, a folyosó legvégén.

Adél üzenete: Ugyan, hol?

Csak egy percig játszottam el, hogy nem tudom, mire célzott. Jobb ötletnek tűnt.

Dodi üzenete: Az előbb. ÚjBoldinál.

Egy újabb felettébb találó becenév. Dodi, meg az a végtelen fantáziája.

Adél üzenete: És?

Dodi üzenete: Csak nem lespannoltál vele?

Ez azért elég erős túlzás.

Adél üzenete: Így is mondhatjuk.

Dodi üzenete: Miért?

Adél üzenete: Nem lehet? Vagy mi?

Mi van Dodival? Számon kér?

Dodi üzenete: Dehogynem. De te mindig okkal cselekszel.

Vagy úgy. Jogos.

Adél üzenete: Tényleg így van.

Dodi üzenete: Szóval? Mi okod volt erre a lépésre vetemedni?

Adél üzenete: Éppen akkor senki sem ért rám.

Fájdalmas egy igazság ez.

Dodi üzenete: Értem. Mi történt az este? Naugh kábé berúgta az ajtaját, mikor visszajött.

Háh! Legalább ennyi örömöm lehet. De, várjunk csak! Ki mondta, hogy ez miattam volt? Lehet, hogy veszekedtek Rebekával. Mindig elfelejtem, hogy ez a világ, az ő világa nem körülöttem forog.

Adél üzenete: Velem semmi.

Dodi üzenete: Aha.

Nem hisz nekem. megjegyeztem ez egyáltalán nem alaptalan.

Adél üzenete: Komolyan. Biztos Rebekával volt valami.

Dodi üzenete: Azt erősen kétlem.

Adél üzenete: Én viszont nem.

Még jó, hogy nem! Dodi csak vigasztalni akarja már összetört és meggyötört szívemet, de már nem lehet rajta segíteni. Érdekes, Dodinak sosem mondtam, hogy érzek Naugh irán, viszont magától rájött. A pláne ebben az egészben, hogy sohasem mondta ezt ki én sosem kérdeztem, ez amolyan meg nem beszélt mégis tudott dolog közöttünk.

Dodi üzenete: Jól van. Akkor jó éjszakát!

Adél üzenete: Neked is.

Adél üzenete: Hé, Dodi!

Dodi üzenete: Igen?

Adél üzenete: Ugye nincs harag köztünk?

Dodi üzenete: Dehogy. A barátnőm vagy ;)

Adél üzenete: Max az álbarátnőd. Vicces vagy.

Dodi üzenete: Mint mindig.

 

Szeptember 2, hétfő

Mivel ez még csak az első nap volt, csak osztályfőnöki óráink voltak. Reggel, miután felöltöztem, fogat mostam, meg hasonlók, fogtam a cuccom és leindultam a lépcsőn. Farmershortot, narancssárga vászoncipőt és sárga pólót viseltem. Útközben Dodiba ütköztem, így aztán együtt folytattuk utunkat.

- Miért csajozol ennyit? – indítottam a beszélgetést egy elég hirtelen kérdéssel, Dodi egy pillanatra meg is hökkent.

- Mi van? – nézett rám meglehetősen értetlenül.

- Miért fűzöl minden nap másik lányt? Miért nem volt soha barátnőd vagy legalább egy napnál hosszabb ideig tartó kapcsolatod? – fogalmaztam át a kérdést.

- Volt! – háborodott fel. – Egyszer majdnem három napig kitartottam egy lány mellett!

- Nem szeretném tudni, milyen módon alakult ez így. Addig jó nekem – forgattam a szememet, mert vagy fogadásból lett, vagy valamilyen más abszurd dolog miatt, aminek semmi köze a szerelemhez.

- Tehát, mi az eredete ennek az egésznek? – fúrtam tekintetem mélyen Dodiéba.

- Csak nem találtam meg a megfelelő lányt – válaszolta engem nézve, aztán elfordította a fejét. Kicsit meglepett a reakciója, nem nagyon látni őt ilyen komolynak. Vagy egyáltalán komolynak. – Menjünk! 

Következő rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/szegedolle9.html