Szegedollé, 9.rész

Az osztályterembe érve már majdnem mindenki ott volt. Evi és Eni között várt rám a helyem, de mikor elindultam, a tekintetem megakadt Sergio-n, aki egyes egyedül üldögélt az utolsó padsorban. Így hát fogtam magam és mellé tettem le a cuccomat. Meg magamat.

- Adél! Mit csinálsz? – szólt hátra Evi, kérdése követően kábé mindenki felém fordult és kíváncsian méregetett.

- Te örülnél, ha már az első napon egyedül kellene ülnöd? – néztem rá kedvesen, és láttam, hogy elbizonytalanodott. Ekkor Dodi helyezkedetett el mellettem.

- Csatlakozom – közölte, mire elmosolyodtam. A kis változtatásom az egész ülésrendet megkavarta. Maci kihasználta, hogy Eni mellé kerülhet, GD, aki eddig Dodival ült volna most csatlakozott a többi fiúhoz. Valahogy így nézett ki az ülésrend:

Liz	Ágnesz
Evi	Eni	Maci
Alex	Tami
Dodi	Én	Sergio

Noémi	Jen	Niki
Lev	Barna	Marcus
Naugh	Ol	GD

 

Nem nagyon volt idő, hogy mindenki egyenként kinyilvánítsa véleményét az új felállásról vagy más egyébről, mert megjelent az ofőnk, Reviczki Dániel.

Reviczki irtó jó fej és remek matek tanár, nagyon nagy mázlink van vele, a suli egyik legklasszabb tanára. Mellesleg csak úgy megemlíteném, hogy milyen fiatal és még jóképű is. Mindenesetre sok szempontból előnyös, ha az ember osztályfőnöke lazább és bevállalósabb az átlagnál. Pláne egy ilyen osztályban!

Az iskolánkban szabály, hogy kilencedik elején az osztálynak választania kell két darab nyelvet, amit az angol (meg természetesen a magyar) mellett tanulni fog. Nyilván az osztály fele az egyiket, a másik része pedig a másik nyelvet tanulja az itt töltött négy évében. Reviczki felolvasta a csoportbeosztást. Nem teljesen értettem, miért, hiszen tavaly is ugyanígy voltunk, de mindegy.

A franciások közé tartozik Ol, GD, Maci, Alex, Tami, Dodi, Marcus és én. Meg persze Naugh, aki nem tudom, milyen alapon dumálta be magát ebbe a csoportba, azok után, hogy gyakorlatilag anyanyelve a francia. A másik választott nyelv a spanyol lett, ahova a maradék ember tartozik, akiket nem soroltam fel. Név szerint Liz, Ág, Eni, Naomi, Jen, Niki, Lev és Barna.

Megkaptuk az órarendünket is, s úgy tűnt, Reviczki már végezne, mikor Dodi jelentkezett.

- Igen, Dávid? – szólította fel Reviczki kissé meghökkenve. Dodi nem jelentkezik gyakran, és ha esetleg mondanivalója is van, akkor is megosztja, ha senki nem kíváncsi rá.

- Karesz helyére senki sem jön? – Egyszerre volt ez egy ártatlan kérdés, ugyanakkor egy célzás, hogy valaki viszont ül itt, akit illene bemutatni.

- Valóban! Elfelejtettem mondani, idén eggyel kevesebb lesz az osztálylétszám. Viszont Boldizsár helyére új társatok érkezett. Sergio, felállnál, kérlek?

Reviczki kissé feledékeny és szétszórt, de ez legyen vele a legkisebb gond.

- Persze – teljesítette a kérést Sergio.

- Srácok! Ő itt Sergio Engels, az édesanyja spanyol, mától ő is idejár. Légy szíves segítsetek neki – rendezte le gyorsan az ismertetést Reviczki. – Köszönöm, Adél, hogy mellé ültél!

- Hé, és én? – háborodott fel Dodi.

- Elnézést. Neked is – nevetett fel az ofő.

- Haver! Már nem te vagy az egyetlen több nemzetiségű – lökte meg Naugh vállát Ol.

- Balázs! Ha feltűnt volna, angol vagyok! – nézett meglehetősen mérgesen és sértetten Jen a fiúra.

- Jó, na. Úgy értettem, a fiúkra gondolok – pontosított Ol, mire többen felröhögtek.

- Naugh elveszíti a különlegességét – merengett Dodi hangosan, mire Naugh papírból összegyúrt egy galacsint és hozzávágta.

Nagyjából délben végeztünk, így mindenki mehetett a maga dolgára. Eni, Evi és én Evinél gyűltünk össze, a fiúk meg Olnál tömörültek.

- Minden rendben, Adél? – nézett rám Evi az ágyról.

- Persze – bólintottam a lehető legőszintébben.

- Figyu! Mi történt tegnap este?

- Naugh és én elmentünk sétálni, aztán jött Rebeka én meg leléptem – foglaltam össze röviden és tömören a történteket.

- Ez oké, de aztán keresett téged, de nem voltál a szobádban – folytatta a gondolatmenetet Eni.

- Sergionál voltam – válaszoltam, mire mindketten tágra nyílt szemmel bámultak rám.

- Mi? – kérdeztek vissza egyszerre.

- Csak bementem köszönni. Akkora ügy ez? – vontam fel a szemöldököm, mert nem értettem, mire fel a nagy felhajtás.

- Az új srác elég helyes – mosolygott Eni sejtelmesen.

- Aham, felvehetné a versenyt Olékkal – bólogatott Evi. Nála ez nem azt jelentette, hogy ezzel Olt minősítette volna, hanem az iskola lányainak nevében beszélt.

- Igaz. És akkor? – meredtem rájuk értetlenül.

- Naugh féltékeny - mutatott rá Eni.

- Azt hittem, ő a lányokat szereti – húztam össze a szemem.

- Nem rád! Sergiora – nevettek fel a lányok.

- Nem az én dolgom, ki ássa alá a büszkeségét – húzogattam a vállamat.

- Úgy értjük, hogy… - kezdte volna Eni, de közben Ol és Maci nyitott be, megjegyzem kopogás nélkül.

- Lánykák, moziba megyünk! Jöttök? – mosolyogtak ránk.

- Persze! – vágtuk rá azonnal és lementünk a társalgóba a többiekhez.

Következő rész:

 http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/04/szegedolle10.html