Felejthetetlen nyár#19

- Most szivattok? – bámultam leginkább Cooperre, de a kérdés Dexternek is szólt.

- Nem - ingatta a fejét Dex, majd fáradtan visszadőlt a párnámra. Mostanában meglehetősen jól érezte magát az ágyamban, hogy pukkadt meg. Végig tudott róla, hogy mi is nyomta igazából Coop szívét, mégis hagyta, hogy hülyét csináljak magamból. Vagy ők belőlem.

- Mi van, Leah? Miért vagy most így kiakadva? Sajnálnod kellene - értetlenkedett Cooper.

- Szerintem sajnálod te magad helyettem is - vágtam rá azonnal és be kellett, hogy valljam, azért ez tényleg túlzás volt a részemről.

- Most miért vagy velem ilyen? Engem csaltak meg, nem téged! - mondta az arcomba az igazságot Coop és valóban egyet kellett vele értenem.

- Jogos, bocsánat! - kértem elnézést, mert most az egyszer tényleg nem volt igazam.

Nagyon felfújtam ezt az egész félre értős dolgot, és elfelejtettem, milyen is lehet Coopernek. Hiszen az egyik jó barátja tette, akiben bízott. Nem is értettem, miért vetemedik valaki ilyesmire, mármint mind a két fél részéről.

- Meddig voltatok együtt? - tettem fel ismét egy korábbi kérdésemet, mert erős gyanúm támadt Dex múltkori célzása miatt.

- Nem tudom - sóhajtott fel Coop, valamit nézhetett, mert erősen a távolba meredt.

- Én viszont igen. Maximum két hetet, azt is amolyan se veled, se nélküled stílusban - szólt bele Dex, majd újra álomba merült. Jobb lett volna, ha nem tettem volna fel a kérdéseimet, vagy ha mégis kicsúsztak legalább Dex ne válaszolta volna meg.

- Ez komoly?

- Jesszus, Leah! Ebben az egészben nem az a csaj a lényeg - kapta fel a vizet Coop.

- Tudom, ne haragudj. Csak nem sikerül elvonatkoztatnom - szabadkoztam, mert bár oltári nehéz volt beismernem, de igaza lehetett.

- Mi lenne, ha ma felkerekednénk és leautóznánk...

- Bécsbe? - szakított félbe Cooper.

- Nos, én mondjuk csak a Balcsira gondoltam - néztem rá amolyan "most akkor mi legyen" tekintettel. - Szerintem kezdetnek a Balaton is megteszi – döntött Dexter helyettünk.

- Megyek felkeltem a maradékot - célzott Taliára és a bátyámra. - Ti is készülődjetek!

Miután ott hagytam a fiúkat, ismét lecaplattak, majd felébresztettem a két álomszuszékot. Megjegyzem bámulatos, hogy Talia hogyan képes ilyen édesen aludni Norbi embertelen horkolása mellett. Jól bevált taktikát alkalmazva megbökdöstem mindkettejüket, mire azonnal felriadtak.

- Srácok! Kelés van, ma lemegyünk a Balcsira - avatom be őket röviden és tömören.

- Mi van? – kérdezte álmosan Norbi.

- Balaton - feleltem.

- Uh, de klassz! - pattant fel Talia, akinek hirtelenjében kipattant minden álom a szeméből.

- Pakoljatok - intettem őket is, de Talia már kábé az emeleten volt.

- Miért megyünk ilyen hamar le? - érdeklődött a bátyám, arra célozva, hogy ezt hagyományosan csak július közepe felé szoktuk megtenni.

- Coop siratja a barátnőjét. Vagy a barátját - gondoltam át a dolgot, majd kijavítottam magam.

- Ja, Liv meg Drew - bólintott Norbi mindent tudóan. - Megyek, összecuccolok.

 Miután végre mindenki tette a dolgát, felsiettem Taliához és kerítettem magamnak egy táskát.

- Ez annyira izgalmas! Szerinted mit rakják be? - mutatta a horribilis méretű utazó bőröndjét.

- Tal, este hazajövünk - mondtam, hátha félreértette a helyzetet, hiszen normál esetben ilyenkor napokat lent töltöttünk. Ez most amolyan különleges alkalomnak bizonyult.

- Igen, tudom - bólogatott izgatottan. - Azt hiszem, a sárga fürdőruhámat mégsem viszem - veszi ki az említett ruhadarabot.

- A bikini mondjuk, pont szükséges lenne...

- Még jó, hogy! A másik hármat benne hagytam - bizonygatta, mire felvontam a szemöldököm. Végül is. Úgy is a kocsi cipeli majd, legfeljebb Talia többet ad a benzin pénzbe.

- Kész vagytok már? - jelent meg az ajtóban Coop. Pálmafás nadrágot, fekete atlétát és napszemüveget viselt.

 Mögötte öccse állt, sötétkék térdnadrágban és fehér pólóban. Norbi egyelőre sehol nem volt.

- Én megvagyok! - visította Talia, majd bátyjával versenyt futott a kocsiig.

- Segítsek? - kérdezte Dex, de csak megráztam a fejem.

- Boldogulok.

- Várjatok meg! - száguldott le a lépcsőn Norbi is.

- Na, meg is lennék - emeltem fel a sporttáskámat, amit Dexter azonnal kivett a kezemből.

- Majd én - mondta, aztán egyik kezében a sajátjával, másikban az enyémmel a többiek után indult.

- Köszi - indultam utána.

 Mikor leértünk, láttuk, hogy Norbi már ki is állt a garázsból.

- Én vezetek - közölte, mely kijelentését leginkább Coopernek címezte, tekintve, hogy mi úgysem tudunk vezetni és nincs is jogsink.

- Én nem ülök hátra - kezdett el rohanni Talia, majd egy kisebb verekedés lefolytatása után, megelőzve Coopert, elfoglalta az anyósülést.

- Nem szeretnék közepén ülni - mondtam tagolva, szépen elnyújtva, hogy a két fiú is megértse.

- Ahogy mi sem - vágták rá egyszerre, és azonnal bepattantak az autóba.

 Százmillió pofát vágva álltam meg a kocsi egyik ajtajánál.

- Így, hogy másszak oda be? - forgattam a szememet, elfogadva a könyörtelen sorsomat.

- Mondjuk rajtam keresztül - kacsintott rám Dex.

- Ja, nem kelünk fel innen - helyeselt Cooper. - Még a végén elfoglalod a helyünket.

Meglehetősen sokat morgolódva és kívülről egész biztosan viccesnek tűnve másztam át Dexteren, míg végül sikerült elfoglalnom a középső ülést. 

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/04/felejthetetlen-nyar20.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/felejthetetlen-nyar18.html