Felejthetetlen nyár#20

- Én is vezetni, akarok - jelentette be Cooper, nagyjából az útnak indulás után tizenöt egész perccel.

- Nem - rendezte le egyszerűen Norbi. Ez a szüleink autója és Coopról van szó. Esélytelen. Na, jó. Cooper ügyesen vezet és mérhetetlenül szeret is. Komolyan. Mi az, amiben nem tehetséges? Mindenesetre Norbinak kevesebb alkalma volt villogni újonnan szerzett tudásával, sose adná át a kormányt.

- Jó, akkor legalább hallgassunk zenét.

Cooper természetesen értette, miről is volt itt szó, pláne, hogy óvatosan húgára pillantott. Még Coop sem akkor idióta, hogy ne hagyná ezt annyiban.

- Azonnal - nyomta be a rádiót Talia. Valami komolyzene, talán Mozart csendült fel a hangszórókból.

- Ezt ne - kapcsolt el rögtön Norbi. Hirtelen valami borzalmas hard metal üvöltött fel, melyre a bátyám elégedett arccal bólintott. Coop a - most kivételesen nevezzük zenének - ritmusára dobolt a térdein.

- Ez már music ember - dicsérte Norbit, akinek amúgy csak annyi közé volt ehhez, hogy meg nyomott egy gombot. Most azonban olyan győztes fejet vágott, mintha ő maga írta volna a számot.

- Ez minden, csak nem "music" - feleseltem, mert azért ez mégis csak az én kocsim is volt. Vagy szóval az én vérvonalamé.

- Egyetértek. Váltás! - keresett újabb csatornát Talia. Sajnos, az igazi háború Norbi és Talia között zajlott, mivel mi hármunk közül, itt hátul, egyikünk sem érte el a gombot. Talia keresgélt és végül egy Justin Timberlake dal mellett döntött, így kénytelen voltam felbontani a szövetségünk. Fájdalmas lépés lesz ez, de elkerülhetetlen.

- Talia, beszélnünk kell! - szántam el magam, miközben ő önfeledten énekelte a Mirror szövegét.

- Tessék? - pillantott hátra riadtan.

- Ez így nem mehet tovább - mondtam ki nyíltan és őszintén.

- Miről beszélsz? - értetlenkedett.

- Leah dobott téged - segített ki Cooper, kedvessége pont olyan páratlan volt, mint mindig.

- Miért? - pislogott Talia, látszott rajta, hogy nem tudta feldolgozni a történteket. Meg, hogy nem is értette.

- Azt hittem, egyezik a zenei ízlésünk, de tévedtem. Sajnálom, az én hibám, nem a tiéd - vallottam be, ő pedig szomorúan fordult előre, elfogadva a döntésemet.

- Ez kész – röhögött fel mellettem Coop.

- Mit kell neked beleszólnod mindenbe? - csaptam meg játékosan a vállát.

- Hiszen ismersz - kacsintott rám, én meg csak a szememet forgattam.

- Dex! - néztem új társ után.

- Hm?

- Te milyen zenét szeretnél? - érdeklődtem a lehető legártatlanabb hanghordozásommal.

- Mondjuk, amit múltkor előadtál, az tökéletesen megfelelne - mosolyodott el ravaszul. A fene essen belé, máris elpirultam.

- Kizárt - ráztam a fejem hevesen.

- Akkor ne számíts rám - vonta meg a vállát és kibámult az ablakon. A dög, előre tudta, mit akartam.

- Viszont ezt mar unjuk - nyomta el Justint Norbi, és ismét hosszas keresgélés kezdődött.

Egyszer megálltunk egy szimfóniánál, aztán éles kontraszt és egy rock ballada következett, majd Talia jóvoltából egy Hannah Montana, amit mellesleg fogalmam sincs milyen rádió játszott. Végül valami countryzene harsant fel, amit nagy nehezen mindenki elfogadott.

- Szeressük Billy Joelt - mutatott metálvillát ujjaival Coop, mikor felhangzott a Cotton Eye Joe.

- Ez nem is ő – vágott pofákat, persze teljességgel fölöslegesen.

- Olyan táncot lejtenék erre, ha nem lennék idenyomorgatva - csóválta a fejét Dex.

- Ez az, tesó! Mint a hatodikos farsangkor - hajolt előre Coop, hogy öccsére nézhessen.

- Erős az a videó - röhögött, felidézve a két Button testvér rodeó táncát.

- Kár, hogy nem tették fel a youtubre.

- Ja, biztosan oltári magas lenne a nézettsége - helyeselt Talia.

- Azért ne felejtsük el, hogy abban az évben Miss Button egyedül öltözött a Százholdas pagonynak - vigyorgott Dex a visszapillantóban húgára. Ez azért elég gonosz volt tőle, hiszen úgy tálalta ezt, mintha Talia lett volna az, aki magától így határozott.

- Becsaptatok. Azt ígértétek, mind a négyen a Micimackó szereplői leszünk - panaszolta Tal. Emlékeztem erre a sztorira, csak egy tipikus mindennap a Button családban.

- A mai napig nem értem, hogy hihetted ezt el - röhögött Coop jóízűen.

- Ezt mondjuk én sem - néztem Taliára hitetlenkedve, hiszen ez bőven nem az első ilyen eset volt.

- Még hittem a jóságukban - legyintett Talia, kábé úgy, mintha jó tündérekről beszélne, akik rossz útra tévedtek, de még megválthatóak. Hát igen, tény, hogy Taliának meglehetősen sok időbe tellett megérteni és elfogadni, hogy a bátyjai gyakorlatilag maguk a megtestesült csíntalanságok. Ezen kívül Tal sokáig azt hitte, megkímélik majd, mert a testvérük, de szerintem pont, hogy ő kapta a legtöbbet.

- Ez nagy hiba volt - biccentett Norbi, de kedvesen mosolyog Talra. Coop és Dex pedig összekoccoltak előttem. 

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/04/felejthetetlen-nyar21.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/04/felejthetetlen-nyar19.html