Szegedollé, 21.rész

- Tanár úr! Ezt maga sem gondolhatta komolyan? El tudja képzelni, mit kellett elviselnem az elmúlt egy hétben? – magyarázott GD idegesen a padjából.

- Igen! GD állandóan a nyakunkon volt – forgatta a szemét Kolos mérgesen.
- Lehet, hogy az unokatestvérem vagy, de most nálam is betelt a pohár! – Eni hangulata és hanghordozása kellőképpen ijesztő volt.
- Én? A nyakatokon? Hát elhihetitek, hogy nem önszántamból cselekedtem így! – nyelvelt vissza GD azonnal.
- Mindez semmi, ahhoz képest, amit nekem kellett elviselnem! – szállt be a vitába Ol, hangja szintén haragosan csengett.
- Noémi végig Ollal akart kettesben lenni. Alig lehetettem vele – hüppögte Evi halkan és meglehetősen szomorúan.
- Ugyan már, ez a csaj folyamatosan útban volt – kontrázott Noémi.
- Nem akarok többé egy szobában lakni Levvel! – fűzte hozzá Barna, amit persze az említett sem hagyhatott szó nélkül.
- Az érzés kölcsönös. Minden áldott nap nekem kellett rendet tennem helyetted. Pont nekem – fakadt ki Lev is.
- Takarítani? Nem tudtam tőled aludni. Szerintem ez sokkal fontosabb!
- Fontosabb? Nekem a tisztaság a fontosabb!
- Teljesen egyetértek – helyeselt Niki nyávogva.
- Akárcsak én. Niki mindennap későn jött vissza, mindig telefonált, de olyan hangerővel, hogy semmit nem lehetett tőle csinálni. Ráadásul kidobálta a cuccaimat a szekrényből – panaszolta Tami dühösen.
- Örülnöd kellene – vágott vissza Niki fennhangon.
- Örülni? – nevette el magát gúnyosan Tami. – Majd ha befagy a pokol!
- Azt hiszitek, Márkkal egy élmény volt „együtt élni”? Mindent rám hagyott, mondván, hogy én vagyok a feleség! – csatlakozott a siralom áradathoz Alex.
- És mégis az összes alkalommal rossz döntést hoztál – jegyezte meg Marcus.
- Mi van? Ezt most tényleg komolyan gondolod?
- Az igazi szüleimet akarom – jelentette be Liz, akit a jelek szerint szintén megviselt ez a felállás.
- Letört a körmöm – közölte Jen, hasonlóan felháborodva, mint az előtte szólók.
- Megőrjít ez a csaj – fogta a fejét Sergio kiakadva.
- Engem meg Noémi – vágott közbe Ol.
- Az egyetlen őrült itt Lev – egészítette ki Barna.
- Naughnál egyikőtök párjánál sem lehetett rosszabb – mondtam sértetten, mire persze ő azonnal felkapta a vizet.
- Nálam? Te voltál a legidegesítőbb a héten! – felelte mindenféle pofákat vágva.
- Kizárt, hogy Ad rosszabb lenne Noéminél – szúrta közbe Ol, aki képtelen volt túllépni ezen.
- Vagy Nikinél – tette hozzá Tami.
- Szerintem összekeversz magaddal – fintorogtam Naughra.
- Nekem mindkettőtökből elegem lett – foglalt állást Ágnesz, aki ugyancsak a csapatunk tagja volt.
- Hát, nekünk is belőled – rendezte le egyszerűen Naugh.
- Jó ég! Úgy tesztek, mintha mekkora rossz lenne a helyzetetek, de nem tudjátok, én mit éltem át! – bizonygatta saját szerencsétlenségét GD.
- Azt te csak hiszed. Nem kellett együtt laknod Barnával – ellenkezett Lev.
- Mindenhova követett minket. Egy hete meg se foghattam Ol kezét – fakadt ki Evi is, bár továbbra is halkabb volt, mint a többiek.
- Jaj, drágám. Csoda, hogy még élsz – ironizált tettetett együttérzéssel Jenna.
- Te csak hallgass! – kelt azonnal barátnője védelmére Ol.
- Hogy mersz így beszélni velem? Nem csináltam semmit, nem is ártottam senkinek!
- A helyedben én ezt nem jelenteném így ki – dünnyögte Sergio fáradtan, de elszántan.
- Utálom a málnát és az illatát, Niki mégis minden átkozott nap befújta vele az egész szobát!
- És Lev? Mi ez a tisztaságmánia? Így nem lehet élni, ember!
- Az első naptól kezdve folyamatosan veszekedtek egészen a mai napig! Adél! Naugh! Fejezzétek már be! – Ágnesz haragos kiakadása egy pillanatra mindenkit megdermesztett, tekintve, hogy tőle ez eléggé különösnek számított. Azonban egy minutummal később mindenki ott folytatta, ahol abba hagyta.
- Neked engem kellett volna támogatnod! – vádaskodtam felette.
- Dodival szemben, igen! De nem Naughval! – érkezett a válasz.
- Borzalmas volt veletek ez az egy hét! – vágta Alex és Marcus fejéhez Liz.
- Veled sem volt boldogság, nekem elhiheted – mosolygott rá cinikusan Marcus.
- Jajj már, Ol! Mit drámázol ennyit? Tudom, hogy te is élvezted, hogy végre szabad lehettél egy kicsit – nyilatkozott Noémi elégedetten.
- Szabad? Ezt nevezed szabadságnak? Egy percre sem hagytál békén!
- Legalább haver, nem Adélt kellett elviselned – vetett rám jelentőségteljes pillantást Naugh.
- Aranyom, nálad semmi nem lehet rosszabb – forgattam a szememet dühösen.
- ELÉG LEGYEN! – kiabált túl minket az ofő, mire mindenki elhallgatott. – Mi ütött belétek? Mindenki üljön le a helyére és csönd legyen!
Az osztály tagjai engedelmeskedtek, elfoglaltuk a helyünket, de az a mérhetetlen feszültség továbbra is ott lengett körülöttünk.
- Mi van veletek? – intézte hozzánk ismét a kérdését Reviczki.
- Nem bírom tovább elviselni Noémit!
- Hagyjuk már, Evi itt az egyetlen, aki elviselhetetlen!
- Mert nem tudod, milyen Adéllal!
- Nem is értem, te hogy viseled el magadat!
- Kérlek, Barna mindenkit túlszárnyal tűrhetetlenségével!
- Rólad meg már ne is beszéljünk!
- Nem Kolossal töltöttétek a hetet!
- Hanem sajnálatos módón pont veled!
- BEFEJEZNI! – Reviczki csak nem ordított. – Nem ezt kérdeztem! Hogy lettetek ilyenek? – nézett végig rajtunk csalódottan.
Ekkor vettem észre, hogy mindeddig Dodi egy árva szót nem szólt, csak ült a székén, mellkasa előtt karba font kézzel, némán bámulva maga elé.
- Most mindannyiótok egyenként beszámol nekem – jelentette be az ofő. – Vita lezárva.

Következő rész: http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/szegedolle22.html