2016. június 18., szombat

Valami más, valami új, 2.rész


- Jó ég! Mi történt az arcoddal? – faggattam Riot tesi óra után. A jobb szeme alatt egy lilás duzzanat terült el.
- A barátod nem kedvel – vont vállat, miközben beakasztotta a tornacuccát tároló sporttáskát a szekrénybe.
- Melyik barátom? – vontam fel a szemöldököm.
- Blake.
- Blake? – kérdeztem vissza hitetlenkedve.
- Így igaz – helyeselt, arcán megjelent egy apró mosoly, azonban én túlságosan komolyan vettem a dolgot ahhoz, hogy ennek szerepet nyilvánítsak.
- Blake megütött?
- Nem, dehogy – ellenkezett azonnal Rio, már a padja felé haladva.
- Akkor meg?
- Fociztunk, Blake pedig kedvesen noszogatni próbált, mígnem lefejeltem a kapufát – vázolta fel tömören és röviden a történteket Rio.
- Szóval ez történt – foglaltam helyet mellette.
- Ez bizony – pakolta ki a cuccait padra, majd a táskájában kotorászva keresni kezdett valamit.
- Lényegében akkor mégiscsak Blake a hibás – értelmeztem a helyzetet, hiszen a mesélésében enyhe iróniát véltem kihallani.
- Ugyan. Csak rossz helyen volt a kapu – legyintett Rio lazán, mire majdnem elnevettem magam.
Úgy határoztam, egyelőre nem verem ki a balhét, felesleges lenne. Nem tudom, mi történt pontosan, hogy miért, ezért jobb, ha tartom a számat.
- Voltál már az orvosiban? – kérdeztem a sérülését vizsgálva.
- Nem tudtam, hogy ilyen tényleg létezik – közölte tetetett meglepettséggel a hangjában.
- Most, hogy tudod, akár le is mehetnél – billentettem oldalra a fejem, sokatmondó pillantással méregetve Riot.
- Jól vagyok – hagyta rám a dolgot, ezzel világosan és érthetően kifejezve, hogy esze ágában sincs meglátogatni a dokit.
- Ez biztos? Lehet, hogy agyrázkódást kaptál. – Belátom, egy kicsit túlreagáltam a dolgot.
- Tehát ezért látok egy szivárványszínű unikornist itt, előttem – meredt a távolba pislogás nélkül.
- Rio!
- Engem bámul. Azt hiszi, legyőzhet farkasszemezésben? – folytatta a színjátékot.
- Hagyd már abba! – csaptam meg a vállát játékosan.
- Nem győzhet le – közölte Rio velem, magával, vagy a nem létező lovacskájával.
Nem válaszoltam semmit, mert úgysem tudtam kibillenteni a remek előadásából. Így hát karba font kézzel figyeltem, ahogyan szórakozott.
Egyszer csak pislantott egyet, majd felém fordult.
- Én nyertem – vigyorodott el diadalittasan, mire csak a szememet forgattam.
- Nagyon vicces vagy.
- Köszönöm – húzta széles mosolyra a száját.
- Biztos nem mutatod meg a nővérnek? – Egy bátor ötlettől vezérelve mutatóujjamat finoman végighúztam Rio szeme alatti dudoron.
- Majd a következő szünetben megkérem Sparkot, hogy fuvarozzon le – felelte mélyen a szemembe nézve.
- Ki az a Spark? – érdeklődtem összezavarodva, még mindig az arcán tartva az ujjam.
- Az unikornisom – biccentett finoman oldalra a fejével Rio.
- Miért pont Spark?
- Mert olyan szikrázó egyéniség – mondta Rio, amin persze rögtön elnevettem magam.
- Világos.
Ekkor kaptam észbe, és gyorsan elrántottam a kezem az arcától, inkább gyorsan visszamentem a padomhoz és helyet foglaltam Khloe mellett.
- Hát ez nagyon meghitt pillanat volt – vigyorodott el gonoszan a barátnőm.
- Hallgass – fintorogtam, mire felnevetett.
- Hé, Blake! – fordult meg Khloe, figyelmét a mögöttünk ülő fiúra irányította.
- Hm? – mordult fel Blake.
- Szépen beszínezted Rio arcát – kezdett csevegni Khloe, amolyan kis kedves hangon.
- A patak megérdemelte – érkezett a válasz, mellette Jackson csupán egyetértően bólogatott.
- Patak? – torpant meg a pont mellettünk elhaladó Rio. Kezében egy üres vizes palack volt, gondolom éppen megtölteni készült. Arcán értetlen kifejezés ült, de szemén láttam, hogy jól szórakozik.
- Tehát megérdemelte – töprengett Khloe hangosan, ujjaival a száján dobolva gondolkodást színelt.
- Meg – felelte Blake röviden.
- Elárulod miért? Annyira, de annyira kíváncsi vagyok! – foglalkozott továbbra is ezzel Khloe.
Sose kedvelte Blaket, s
őt mi több, kifejezetten nem szerette és ellenérzéseket táplált iránta. Eleinte zavart a dolog, de aztán megszoktam, hogy állandóan szívják egymás vérét, és nem lehet őket egy légtérbe engedni.

- A forrás szabálytalanul játszott – vont vállat Blake.
- Öregem! Egyre fantáziadúsabb neveket mondasz – szólt közbe Rio, majd titokban rám kacsintott.
- Szabálytalanul? – kérdezett vissza Khloe.
- Igen.
- Mert gólt lőtt ellened? Vagy netalántán véletlenül rálépett a lábadra?
- Csak csalt és kész – jelentette ki Blake, ami némileg sántított, de jobbnak láttam csöndben maradnom.
- Ki csalt? – Khloe bizonyára hallani akarta, ezúttal hogyan szólítja majd Blake Riot.
- Hát folyam. Ki más?
- Ez már egész közel volt – biccentett elismerősen Rio, én meg alig bírtam elfojtani a kitörő nevetésemet.
- Fogd már be, csermely! Egyáltalán minek vagy itt? Vársz valamire? – tudakolta Blake dühösen.
- Azt hiszem, igen – reflektált végül Rio.
- Ugyan mire?
- Talán arra, hogy végre megjegyezd a nevem. Neked tényleg ennyire rossz a memóriád?
- Lehet, hogy ezért emlékszik rosszul arra is, hogy mi történt a focipályán – kapott az alkalmon Khloe, aki boldog volt, hogy végre talált egy társat Blake ellen.
- Na, elég legyen!  - unta meg a dolgot Blake. – Tó! Menjél innen.
- Tó? – ezen a ponton már nem tudtam tartani a számat.
- Ez még csak a közelében sem volt – ingatta a fejét Khloe.
- Mellesleg a tó legfeljebb te lehetsz, Lake – hagyta el a B betűt Rio, ezzel a tó angol megfelelőjét létrehozva.
Mindezek után elégedetten sétált ki a teremből. 


Következő rész:
Előző rész:

10 megjegyzés :