Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Váratlan, 33.rész

- Azt hiszem, kicsit becsintettem - jelent meg valahonnan néhány óra elteltével Zay.

- Az meg hogy lehet? - ámultam, tekintve, hogy Zay elvei némileg ütköztek az értelmetlen ivászattal.

- Én sem értem. Csak kólát ittam, meg egy kis fantát - vágott értetlen arcot, amin muszáj volt elnevetnem magam.

- Zay, ugye tudod, hogy ezeket errefelé alkohollal keverik? - érdeklődtem, holott jól tudtam a választ.

- De eddig semmi bajom nem volt tőlük! - ellenkezett hevesen. Alig hasonlított önmagára. Vajon hány pohárral ihatott?

- Úgy értettem, a bulikban keverik - pontosítottam, mire amolyan "így mindjárt más" fejet vágott.

- Ezt nem tudtam - rázta a fejét hevesen.

- Igen, azt én is látom - bólintottam mosolyogva. Azért, ez az oldala is aranyos.

- Hello, lányok! Mi a helyzet? Hogy vagyunk? Jó a buli, nem igaz? - került elő Wyatt is.

- Valóban nem rossz - helyeselt Zaylee. - Táncolni szeretnék.

- Tessék? - Wyattel egyszerre fordultunk felé, arcunkra kiült a meglepettség.

- Táncolni - hangsúlyozta ki a szót Zay, mintha azért nem értettük volna, mert hülyék vagyunk.

- Te nem szeretsz táncolni - magyarázta Wy.

- Tényleg?

- Igen - értettem egyet én is.

- Mostantól szeretek - vágta rá csillogó szemmel.

- Mi van vele? - kérdezte tőlem Wyatt.

- Nem tudta, hogy alkohol van a kólában - vontam vállat.

- Leitatták? - Wyatt úgy néz ki, mint egy vérengző anyamedve, aki épp ölni készül, hogy megvédje a kölykeit.

- Nem igazán - ingattam a fejem. Valójában Zay itatta le saját magát.

- Szóval leitatták - értelmezte a helyzetet Wyatt, meglehetően rosszul.

- Nekem úgy rémlik, pont azt mondtam az előbb, hogy nem - szúrtam közbe a félreértés tisztázása végett.

- Azt állítottad, hogy nem igazán. Ez elég kétértelmű.

- Nézőpont kérdése - vágtam rá.

- Roycy!

- Nézd, úgy értettem, hogy magától itta a kólát, mert nem tudta, hogy ezt itt alkohollal szokás keverni - magyaráztam, mielőtt még kiakadna vagy valami.

- Világos - bólintott, de azért még egy kicsit mérgesnek tűnt.

- Zaylee sámánkodik? - érdeklődött Keaton, aki időközben csatlakozott hozzánk.

- Szerintem táncol - tűnődtem a barátnőm mozgását figyelve.

- Egyedi - vizslatta tovább Zayt Keat.

- Az biztos - szállt be a beszélgetésbe Wyatt, de a többiekkel ellentétben tekintete sokkal inkább büszkeségét tükrözött, mintsem... Hm. Megrökönyödöttséget.

- Nem mész társulni hozzá? - kérdezte Keat a barátját, hangja kivételesen nem gúnyosan és ironikusan csengett, csak érdeklődött. Egy ártatlan kérdés volt.

- Nem tudom, képes lenne és tartani az iramot - jelenttem ki a szám sarkában bujkáló mosollyal.

- Vigyázz a szádra! A táncparkett ördögével beszélsz! – Szinte láttam, ahogyan Wyatt feje fölött az energiamérő kiütötte a biztosítékot.

- Ez komoly? - intéztem kérdésemet Keatonhoz, hogy számoljon már be nekem Wyatt kiváló tánctudásáról.

- Persze. Olyan, mint az ördög - helyeselt Keat, majd barátja felé pislantott, jót mondott e.

- Táncördög - javította ki Wy sokatmondó tekintettel.

- Hogy mi? - hökkent meg Keaton.

- Táncördög. Csak mondd, hogy táncördög - unszolta Wyatt, mintha nem álltam volna amúgy itt és hallgattam volna ezt a magasröptű társalgást.

- Na, az, amit mond - biccentett Keat Wyatt felé, szavait hozzám intézve.

- Mármint micsoda? - adtam az ártatlan, mert Keatont mindig is jó volt heccelni.

- Én ezt ki nem mondom – tartotta magát Keaton.

- De hát mit? - kérdeztem értetlenül, továbbra is remekül hozva a szerepem.

- Gyerünk, haver! Nem ilyen nehéz ez. Az igazság könnyen kicsúszik - legyintett Wyatt, amin muszáj volt elröhögnöm magam.

Keaton fáradtan a hajába túrt, majd lemondóan sóhajtott egyet.

- Wyatt a táncördög - hangzott el a várva várt mondat.

- Köszönöm, ezt mondanod sem kell – paskolta meg barátja vállát elégedetten Wyatt.

Figyeltem, ahogyan Wy megérkezett Zalylee mellé, és csatlakozott hozzá. A barátnőm egy pillanat erejéig megtorpant, mérlegelte a helyzetet, aztán beadta a derekát. Táncolni kezdtek. Vagy legalábbis valami olyasmit. Wyatt pont olyan érdekes stílusban mozgott, mint Zay, látszólag igen nagy összhangban.

- Szóval Wyatt sem tud táncolni - törtem meg a csendet.

- De tud - felelte Keaton.

Egy minutum erejéig eltöprengtem, hogy most vajon Keaton a vak, vagy én, de aztán leesett. Hangsúlyában minden benne volt, ami egy logikus következtetéshez elegendőnek bizonyult a számomra.

- Royce! Táncolunk? - jelent meg előttem Arlo, egyik kezét felém nyújtva indítványozott.

- Persze, miért ne! - fogadtam el az ajánlatát.

- Ha megbocsájtasz - hajoltam meg finoman Keaton előtt.

- Menj csak - süllyesztette zsebébe kezeit, Arlo pedig többi táncoló közé vezetett.

- Hogy érzed magad? – érdeklődött Arlo kedvesen. Felmerült bennem a kérdés, hogy ez most amolyan baráti tánc vagy esetleg több, de inkább elvetettem ezeket a gondolataimat.

- Klassz a buli, remekül – feleltem mosolyogva, Arlo pedig megpörgetett. Nagyon jól táncolt, ezt elismerem.

- Igen. Jól láttam, hogy Wyatt és Zay együtt táncol? – kérdezte nevetve, az említett személyek irányába nézve.

- Ha te ezt táncnak nevezed… - kezdtem, de közbevágott.

- Annak neveztem. – Arcán megjelent egy huncut mosoly.

- Akkor igen, jól látod – vigyorodtam el én is.

- Jaj, te lány! Nagyon felkavartad ezt az iskolát – sóhajtott Arlo.

- Miről beszélsz? – vontam fel a szemöldököm, kíváncsian várva a folytatást.

- Zay meg Wyatt nagyjából akkor szóltak egymáshoz először, hosszú idő után, mikor te megérkeztél. Keatont azóta látni mosolyogni, beszélni. Seraphina fenyegetve érzi a hatalmát, a srácok meg másról sem dumálnak, csak, hogy kellesz a csapatba – foglalta össze a történteket Arlo.

Az utolsó kijelentését igyekeztem figyelmen kívül hagyni, sokkal inkább a többire koncentráltam. Azt eddig is tudtam, hogy Wyatt meg Zay azóta vették fel újra a kapcsolatot, mióta mindketten a barátaimmá váltak. Azt nem tudtam és nem is érdekel, hogy Seraphina mit gondol, mit érez, vagy, hogy fél tőlem, ez csak jót jelentett. És ott volt Keaton, akinek én is szívesen látnám többet a mosolyát.

Na, jó, ezt az utolsó mondatomat inkább kitörlöm a fejemből.

- A suli pedig megváltoztatott engem – mosolyogtam Arlora, aki ugyan nem teljesen érthette, de azért kedvesen bólintott és tovább táncoltatott.