Egy nap, majd talán..., 12.rész

Gyakorlatilag valami mámor szerűségben úszva lépkedtem végig az utcán. Nagyon is jó okom volt, hiszen a legjobb barátnőm nemrégen bejelentette, hogy hazajön a messzi és távoli Lengyelországból. Nagyon hiányzott már, így természetes, hogy ennyire feldobott a hír. Főleg, hogy sokkal hamarabb tér haza, mint az tervben volt.

Lol nélkül valahogy jelentősen sivárabb volt az életem, arról meg már ne is beszéljünk, hogy a lelki támasz kevésbé hatásos, ha a társalgás egyik fele 500 kilométerre van és a kommunikáció lényegében skypon zajlik. Mostanában igazán szükségem volt a legjobb barátnőmre az életemben és a teljes igazság az, hogy neki is rám. - Jenny? - állított meg valaki az utcán.

- Sziasztok! - sütöttem le rögtön a szemeimet, mivel, hogy Louis és David állt előttem.

- Mi járatban vagy? - érdeklődött David, míg Louis csak állt csöndben, tekintete az arcomra tapadt, fürkészve figyelt engem.

- Iskolába megyek? - feleltem, s bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne hallatszódjon ki hangomból az irónia, valahogy mégsem sikerült teljesen elnyomnom. Lássuk be, hülyeséget kérdezett.

- Jogos - értelmezte a felállást David. - Menjünk együtt.

Hát ez egy kivételesen remek ötlet volt a részéről. Mondjuk, én személy szerint szívesebben választottam volna azt a lehetőséget, miszerint inkább két különböző úton jutunk el a suliba, még akkor is, ha ez a jövőben még kínosabbá változtatta volna az eddig is borzalmas társalgást.

- Hm. Rendben. - Nyilván nem adhattam más választ, mint a beleegyezést. Csak abban reménykedtem, hogy nem érezték azt a hihetetlen lelkesedésemet, ami még véletlenül sem hozott lázba.

- Hogy vagy? - intézte hozzám kérdését David, néhány néma perc elteltével.

- Köszi, nagyon jól, ugyan is.. - Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy talán nem ártana tartani a számat.

- Ugyanis? - vonta fel a szemöldökét David kíváncsian.

- Ugyanis ma reggel különösen finom volt a müzlim - rögtönöztem fájdalmasan bénán. Fél szememmel észrevettem, hogy Louis szájának sarka árulkodóan megrándult, minden bizonnyal szórakoztatta az idiótaságom.

- Tehát igaz a hír. Lola hazatér - nyugtázta a dolgokat David, amin persze, igen érthetően, jól meglepődtem. Az meg a másik, hogy ezt úgy jelentette ki, mintha minimum az angol királynőről beszélne, vagy a már felbomlott Swedish House Mafiáról.

- Honnan tudsz te erről? - vontam kérdőre, talán nagyobb felbátorodással, mint kellett volna.

- Hát, tudod. Izé. A pletykálás, meg minden - habogott össze-vissza David. Tiszta szerencse, hogy legalább olyan pocsékul hazudott, mint jómagam.

- A pletykák, mi? - fintorogtam hitetlenül.

- Aha. A madarak csiripelték – bólogatott David, próbálva minél meggyőzőbb arcot vágni.

- Ez azért már túlzás volt – tájékoztattam, és majdnem el is mosolyodva.

- Ne is mond, tudom – húzta el a száját lemondóan David.

- Ha el is hittem volna, hogy nem Louistól tudod, ezzel végkép elárultad magad – folytattam, hogy mindenképpen egyértelmű legyen neki, hol hibázott.

- Világos – hajtotta le a fejét David.

- Lola valóban hazajön – jelentettem ki, némi vonakodás után.

- És miért? - harapott rá a témára rögtön David, igencsak nagy lelkesedéssel.

- Na, mi az? Ez a madár nem csiripelt eleget? - biccentettem a fejemmel Louis felé kérdően.

- Hát, nem éppen - érkezett a válasz.

- Lol anyukájának nem vált be a munka - foglaltam össze röviden az okot.

- Mikor is jönnek?

- Holnap - feleltem és nem voltam képes megállni, muszáj volt elvigyorodnom.

- Kíváncsi vagyok, ezúttal mekkora káoszt hagy majd maga után - sóhajtott David ábrándosan.

- Arra én is - csatlakoztam a merengéshez. Már csak az hiányzott, hogy a semmibe meredve képzelegjünk.

- Én meg nem - szakította meg az idillit Louis, aki nagyjából most szólalt meg először azóta, hogy összefutottunk.

- Ugyan, miért nem? – kérdezte  cimboráját David.

- Szeretem Lolát, de azt viszont nem, hogy mindig mindenbe beleavatkozik - osztotta meg velünk álláspontját Louis.

- Én azonban imádom Lola tüzességét - reagált David, megint csak hangosan gondolkodva.

- Ez a kettő hol függ össze? - bámult várakozás teljesen barátjára Louis.

- Lolita szenvedélye minden téren megnyilvánul. Bámulatos.

- Na, jó! Most telt be a pohár! David! Nem tudom, hova tenni, hogy amióta csak ismét beszélő viszonyban kerültünk, te állandóan Loláról ábrándozol. Te szakítottál, ha jól emlékszem!  - szakadt ki belőlem a probléma, ami napok óta nyomta már a szívemet.

- Igen, de... - kezdte volna David, de mivel még nem fejeztem be, közbevágtam.

- Csak semmi de! Nem tarthatsz talonban senkit!

- Én nem is...

- Rájöttél, hogy mégis ő kell neked, igaz?

- Igen, de...

- Tisztában vagy vele, hogy ez nem így működik? Nem válogathatsz a döntések között kényedre, kedvedre!

- De én nem is...

- Hagyjuk ezt. Csak határozd végre el magad.

- Milyen ironikus. Pont te beszélsz - vágta oda nekem Louis, majd válasz nélkül otthagyott engem, megpaskolta David vállát, aztán elsétált mellettem, be a suliba.

Következő rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/10/egy-nap-majd-talan13.html
Előző rész: 

https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/03/egy-nap-majd-talan11.html