2016. július 20., szerda

Kosársuli, 10.rész

A történelem óra pontosan olyan hangulatban telt, mint amit a zseniális ülésrend is kiváltott belőlem. Egyszóval pocsékul.
Láttam, ahogyan Eszti egészen élvezi Krisz társaságát, és, hogy Csenge sem szenved maximálisan Dominik mellett. Sajnos azt is látni véltem, hogy Klaudia majd kicsattant örömében, hogy Konrád lett a padtársa.
- Jó szar ez az ültetés - közölte egyszer csak Gerg
ő
, amivel némileg sikerült felidegesítenie.
- Én sem vagyok oda érte, elhiheted! - feleltem mérgesen, amiért gyakorlatilag ennyire könnyen leszólt engem.
- Hát az meg pont nem érdekel - érkezett az unott válasz. Na, ebb
ő
l elég legyen.
- Engem meg te nem érdekelsz! - vágtam vissza, lássuk be, meglehet
ő
sen bénán.
- Akkor talán csöndben is maradhatnál - reagálta le egyszer
űen Gergő
.
- Abban biztos lehetsz, hogy nem szólok hozzád többet - mondtam, majd karbafont kézzel el
ő
refordultam.
- Ennek csak örülni tudok.
- Bunkó.
Nos, ezek után az
ő
skor csak még inkább megviselt.
- Komolyan ezeket mondta? - bámult hitetlenül Gerg
ő
felé a szünetben Eszti.
- Szórul szóra - bólintottam.
- Azt már tudjuk, hogy nem
ő
lesz a legjobb barátod - vonta le a logikus következtetést Csenge.
- Szerintem ezt eddig is tudtuk - szúrtam közbe vigyorogva.
- Jogos - biccentett Csenge elismer
ő
en.
- Mindenesetre, nem tetszik nekem ez a Gerg
ő
- töprengett Eszti, már a padomon trónolva.
- Biztosíthatlak, hogy nekem sem - értettem vele egyet, megosztva velük a már amúgy is nyilvánvalót.
- Fel kell vele vennünk a harcot! - kezdett túlzásokba esni Eszti, mire kérd
ő
tekintettel meredtünk rá.
Azonban nem tudott belekezdeni tervébe, mert id
ő
közben becsöngettek.
- Matek után folytatjuk - ígérte Csenge, majd el
ő
resétáltak a helyükre.
- Éljen, matek van - csusszant be a mellettem lév
ő
üres helyre Konrád.
- Így megviselt a töri? - érdekl
ő
dtem finoman.
- Ad egy, igen. Ad kett
ő
, bírom a matektanárt - felelte.
- Gondolom nem hibás feltételezés azt gondolnom, hogy ilyen szavak nem gyakran hagyják el a szádat - mosolyodtam el óvatosan, Konrád pedig egyetért
ő
en bólogatott.
- Helytálló feltételezés - dicsért meg, majd a nyomatékosítás kedvéért megpaskolta a fejem tetejét. Ez kábé úgy t
ű
nhetett egy kívülálló számára, mintha a gazda az engedelmes kutyája fején keresztül küldte volna el az elégedettségét.
- Üdvözlöm ismét az osztályt! - lépett be Dobos a terembe.
- Jó napot kívánok! - mondtuk egyszerre, nagyjából úgy, ahogyan alsóban szokás, míg Dobos viccb
ő
l vezényelt a kezeivel.
- Ez gyönyör
ű
volt - ismerte el köszönésünk szépségét Dobos.
- Ennek mi csak örülünk - vágta rá Krisz boldogan.
- Akkor most elkezdenénk az anyagot - folytatta Dobos. Felt
ű
nt, hogy nem hozott magával se könyvet, se jegyzetet vagy naplót.
- Ennek viszont már kevésbé - dünnyögte Dominik pont olyan hanger
ő
vel, hogy még mindenki hallja.
Összességében a matek jól telt, mivel ismét jó helyen ülhettem, jó fej volt a tanár, és mert nem töri óra folyt éppen.
Mindenesetre a negyvenöt perc leteltével Konrád a srácokhoz csatlakozott, míg ezúttal én voltam az, aki el
ő
rement Esztiékhez. Odahúztam egy széket és leültem melléjük harmadikként.
- Meséljetek! Nektek milyen volt az új padtárs? - kérdeztem t
őlük, hogy most ő
k meséljenek.
- Krisz jó srác - foglalta össze röviden és tömören Eszti.
- Aha, ahogyan Dominik is - csatlakozott az érdektelen regéléshez Csenge.
- Az utóbbit azért nehezen hiszem - morogtam. - Jaj, lányok! Nem kell ezt csinálnotok, csak azért mert nekem nem jött be a dolog.
- Krisz nagyon jó fej. Humoros és olyan, hogy is mondjam... - kereste a megfelel
ő
szavakat Eszti. - Szabad.
- Szabad? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Nem izgulja el a dolgokat, nem gondolja túl
ő
ket, olyan spontán áll az élethez - magyarázta Eszti.
- Dominik is rendes fiú, a maga módján. Csak kell neki egy kis id
ő, míg ez kialakul a másikkal szemben - célzott Csenge a Dominikkal való első
beszélgetésemre.
- Örülök neki, hogy jól sikerült nektek a töri - mondtam, és ez valóban a szívemb
ő
l jött, nem csupán felszínes dolog volt.
- Köszi, Lean - mosolygott hálásan Eszti.
- Ja, Len - kontrázott Csenge, mire felröhögtünk.


1 megjegyzés :

  1. Nagyon jó lett:) olyan igazi sulis életbe nyerünk bepillantást❤️Én várom a folytatást:D

    VálaszTörlés