Edzés előtt, átöltözés közepette Esztivel konstatáltuk, hogy
ma teljesen véletlenül pontosan ugyanolyan szerelést hoztunk, vagyis fehér
nadrágot, sötétkék pólóval. Mikor végeztünk a ruhacserékkel beindultunk a
terembe, de félúton észrevettem, hogy elfelejtettem hajgumit hozni magammal,
így hát visszafordultam.
Az öltözőben már csak Klaudiát és Barbit találtam, akik
hangosan és fennhéjázva beszélgettek.- Így, töri után maximális bizonyossággal kijelenthetem, hogy bejövök Konrádnak – büszkélkedett Klaudia a barátnőjének, de úgy éreztem, ezt egy kicsit nekem is címezi, bár azt nem tudtam, hogy miért.
- Ebben én is biztos vagyok – értett egyet Barbi, a hű követő.
- Te pedig – fordult felém Klaudia, tekintete meglehetősen tüzes volt – ne is álmodj róla, hogy valaha is megkaphatod Konrádot!
- Parancsolsz? – egyenesedtem ki, megtalálva a hajgumit, amit egy kicsit idegesen forgattam a kezemben.
- Jól hallottad, ne játszd itt nekem az értetlent. Ő már az enyém! – érkezett a válasz, amit még annyira sem tudtam mire vélni, mint az előző vádaskodó mondatát, de nem volt időm ellenkezni vagy értetlenkedni, mert mire szóra nyitottam a számat, mert elhagyták az öltözőt.
- Szerinted, ezt mire értette? – faggattam Esztit edzés elején, mikor alkalmunk nyílt megvitatni az eseményeket.
- Nem is tudom. Egészen pontosan mire vagy kíváncsi? – húzta el a száját, ezzel kinyilvánítva, hogy igenis tud valamit, amit én nem.
- Arra, hogy Konrád az övé. Mi másra?
- Nos, azt hiszem, arról lehet szó, hogy elég jól kijöttek a gólyatáborban – motyogta halkan Eszti.
- Lehet, hogy összejöttek azóta? – gondolkodtam hangosan.
- Mégis mikor? Töri óta? – vigyorodott el Eszti.
- Nem hinném – csatlakozott a beszélgetéshez Csenge a fejét ingatva. – De miért is érdekel ez téged ennyire?
- Nem az van, amire gondoltok – kezdtem rögtön a mentegetőzést.
- Miért, mire gondolunk? – szúrta közbe Csenge.
- Vagy egyáltalán te mit gondolsz, mi mire gondolunk? – kontrázott Eszti mosolyogva.
- Az a képtelenség lepi el az agyatokat, hogy nekem tetszik Konrád – forgattam a szememet sokatmondóan.
- Sőt, mi több, azzal hitegeted magad, hogy ő a tied! – figurázta ki Klaudia előbbi kisajátítós állítását Csenge, amin persze jót nevettünk.
- Igazából csak arról van szó, hogy élvezem, hogy Konrád a padtársam. Többségében – tettem cégül hozzá az utolsó szócskát Gergőre gondolva.
- És? – várta a folytatást Eszti.
- Nem biztos, hogy elül, ha összejönnek – egészítette ki a gondolatmenetet Csenge.
- Nem is az a lényeg. Csak jó érzés, hogy sokszor beszél hozzám, mesél ezt-azt, viccelődik – magyarázom komolyan.
- Szóval azt élvezed, hogy a barátodként tekint rád – értelmezte a helyzetet Eszti, én pedig mosolyogva bólintottam.
- Világos – reagálta le Csenge, megértve a szituációt.
- Mivel ez még csak az első hét, játszani fogunk - jelentette be Vili bá, ami a legtöbbekből örömteli kiáltásokat váltott ki, belőlem viszont az állandó fejlődési vágy miatt heves ellenállást, amit viszont jobbnak láttam magamba fojtani.
- A csapatok maradnak, hiszen a leggyakrabban úgyis így lesztek szétosztva. Első körben Dominik és Krisz csapata mérkőzik meg egymással, a meccs 20 pontig megy. Ezalatt pedig Konrádék nyitott szemmel, figyelmesen erősítenek a pálya szélén – adta ki a parancsokat Vili bá, mi pedig engedelmeskedtünk neki.
Egy kisebb vita után Krisz csapata elfogadta, hogy ők viseljék a megkülönböztető mezt, és neki is kezdtek a játéknak, míg mi a fekvőknek.
- Ez még egy bokasérült lánytól is elég gyenge fekvő – kúszott mellém Konrád vigyorogva.
- A késő sráctól meg egyenesen csoda, hogy egyáltalán jelen van – vágtam vissza frappánsan, mire Konrád elismerően csettintett a nyelvével. Hiába, a fekvőtámaszába nem tudtam volna így belekötni.
- Mellesleg azért jöttem, hogy megbeszéljük a felosztást – közölte mind velem, mint a csapattal.
- Kivel fogunk játszani? – érdeklődött Anti felülések közepette.
- A vesztessel. A nyertes jutalma, hogy pihenhet egy kört – okoskodott kissé lenéző hangsúllyal és stílussal Regi.
- Bár, mit mondjak, nem ez a világ legjobb pihenése – bosszankodott Eszti az erősítéstől megviselten.
- Mindenesetre, ha Papék veszítenek, a következőképpen alakul az emberfogás. Luca fogja majd Klaut, Gódor, te Bencét, Regié lesz Barbi. Eszti, te választhatsz. Pap vagy Tibi? – tette fel a kérdést Konrád, bár az arcára volt írva, hogy előre tudta a választ.
Annyira természetesen hangzott a szájából a név, hogy „Klau”.
- Tibi jó lesz – felelte Eszti.
- Remek. Akkor mindenki megjegyezte?
- Igen!
- És ha Dominikék nyernek? – jött a feltételezés Antitól.
- Akkor pedig Luca fogja Csengét, Eszti Dórit, Gódort megajándékozzuk Ziriggel, Regit pedig Borival – osztotta szét az embereket Konrád. – Mindenkinek megfelel?
- Meg!
- Rendben van. Arra gondoltam, ezt mindig váltogatjuk majd, hogy mindenki kiismerje a másik játékát – avatott be minket ötletébe Konrád.
Ekkor esett le, hogy lehet, hogy a suliért nem rajong, de itt az ő hivatása, bámulatosan láthat a pályán, zseniálisan gondolkozik, ha kosárról van szó. Ez azonban egy másik bizonytalanságot vetett fel bennem. Ha ő ennyire jó, miért én lettem az irányító?
- Esetleg, ha nagyon nem válik be ez a felállás, átváltunk zónára*. Kettő, egy, kettesre. Gódor és Regi áll majd hátul, Eszti középen, mi meg Lucával elöl – fejezte be a leosztást Konrád, a csapat pedig egyetértően helyeselt.
*: A zóna
olyan védekezési fajta, mikor nem embert fognak a védők, hanem a megadott területet védik. Ez így röviden,
tömören, érthetően.
Legalábbis remélem, hogy érthetően.
❤❤♥♥
VálaszTörlésJoó lett mikor lesz kövii??
VálaszTörlés''Mi meg Lucával''❤️Olyan jól hangzik❤️Nagyon jó❤️
VálaszTörlés