Kosársuli, 4.rész

Amint elkezdődött a játék, én ott, abban az időközben csak annak éltem, csak a meccsre koncentráltam, kizárva minden mást. Sokkal jobban ment, mint vártam, egészen jól össze tudtam játszani a többiekkel. Plusz ez egy remek alkalom volt, hogy megfigyeljem a társaim mozgását, labdakezelését, játékstílusát. Krisz például, mikor megkapja a labdát, egy pillanat erejéig megtorpan, vár egy kicsit, hogy utána hirtelen indulhasson, amivel meglepheti a védőit. Dominik valami eszméletlenül zseniális büntetődobó, egyet sem hagyott ki a meccs során. Az ő másik fele lehet Gergő, aki pedig a hárompontos dobásiról híresült el.  Klaudiának a tempódobás, Csengének a cselezés, Esztinek a bal ziccer ment a legjobban. Konrád meg bámulatosan tudott betörni és helyzeteket kijátszani. Nem is értem, miért nem ő lett az irányító, miért pont én.

A meccs végezetével mindenki elment átöltözni, majd visszavonultunk a termünkbe és vártuk a következő óra elejét jelző csengőt.

Érdeklődve néztem körbe a teremben, felmérve a helyzeteket. Íme a padok elhelyezkedése, és a többiek helyzete:

Dóri	Bori
Eszti	Csenge
Én	Konrád
Anti	Tibi

Klaudia	Barbi
Dominik	Gergő
Krisz	Bence
Vivien	Regi

       

- Azt hiszem, igazatok lehet. Tényleg együtt nagyon jó az osztály – vallottam be a lányoknak, mikor visszaértek a mosdóból.

- Pontosan – helyeselt Csenge, miközben lerakta az újonnan megtöltött kulacsát a padra.

- Nagyon jól játszottál – dicsért meg Eszti kedvesen mosolyogva.

- Hagyjuk ezt! Köszi, ti is! – viszonoztam a bókot, mert hát ez volt az igazság.

- Megmondom én őszintén, nem hittem teljes magabiztossággal, hogy így helytállsz majd irányítóként, úgy, hogy ez az első közös meccsünk – közölte Csenge és az a nagy helyzet, hogy ez még jobban esett, mint az elismerés.

- Igyekeztem – mosolyodtam el, majd mindannyian elfoglaltuk a helyünket, mert belépett a terembe Vili bá és megkezdte a nap utolsó óráját.

Konrád az utolsó pillanatban csusszant be a mellettem lévő helyre, majd előkapta a telefonját és elkezdte nyomkodni az asztal alatt.

- Általában minden órátok itt lesz, kivéve a kémia, a biológia, a fizika és az angol. Az első három, a természettudományos órák az előadótermekben lesznek megtartva, míg az angol az egyetlen tantárgyatok, ahol az osztály két részre fel lesz osztva. A széttagoltság az angol írásbeli szintfelmérőtök alapján történt. Az első csoportba került: Klaudia, Barbi, Tibi, Dóri, Regi, Vivi, Dominik és Luca. Ők azok, akiknek valamivel jobban sikeredett a szintfelmérő, de nehogy nekem ezt valami okos nem okos csoportnak kereszteljétek át! A másik csoportot tehát Konrád, Krisz, Bence, Csenge, Eszti, Bori, Gergő és Anti alkotják – informált minket az ofő.

Ez volt az a pillanat, amikor agyon átkoztam magam, amiért jó angolos vagyok, mert mindazok, akik szimpatikusak voltak nekem és sikerült valamiféle kapcsolatot kiépítenem, mind a másik csoportot erősítették.

- Hé! – lökte meg az oldalamat könyökével Konrád, mire kissé összerezzentem ijedtemben.

- Tessék? – súgtam vissza, tekintetem továbbra is Vili bán tartva, nehogy észrevegye a pad alatt mobilozást és lebukjunk.

- Most olvastam a híreket, és…

- Miért olvasol híreket órán? – szaladt fel a szemöldököm, félbeszakítva Konrádot, aki enyhén meghökkenve meredt rám.

- Már miért is ne tehetném? – kérdezett vissza értetlenül, fürkészve figyelve az arcomat, vajon erre mit reagálok majd.

- Mert éppen óra van! – feleltem a kelleténél jobban felháborodva. Jó ég! Pont most kell stréberkednem, és kioktatnom az egész osztály leglazább fiúját, aki nyilván már súlyosabb szabályokat is megszegett, mint a „ne telefonozz óra alatt”.

- Rendben, ahogy akarod – süllyesztette zsebébe telefonját Konrád, majd egy huncut pillantást vetett rám. – Így viszont nem mondom el a nagy hírt.

- Miért nem? – olvadt le arcomról az elégedettség. Túl könnyen ment a meggyőzés, hát itt az ára.

- Mert nem tudom felolvasni neked – osztotta meg velem az okot Konrád.

- Nem kell felolvasnod, elég, ha elmondod a saját szavaiddal – próbáltam megoldani a helyzetet, mert hát nagyon fúrta az oldalamat a kíváncsiság.

- Az úgy nem az igazi. Így nem akarom – makacsolta meg magát, mire összehúztam a szemem.

- Ez most komoly? – röhögtem majdnem el magamat.

- Jó, nem. Muszáj megosztanom veled – hangsúlyozta ki a „muszáj” és a „veled” szavakat Konrád izgatottan.

- Halljuk – súgtam vissza.

- Wade átigazolt a Bullshoz – jelentette be Konrád a fülemhez hajolva. 

- MI VAN? – Hát igen, egy kicsit hangosabbra sikeredett az ámulatom, mint az szerettem vagy kellett volna.

- Valami probléma van, Luca? – tudakolta Vili bá meglepetten.

- Nem, dehogy. Elnézést – kértem bocsánatot, már jóval halkabban, mint az előbb.

- Az a gyanúm, az óra alatti kiabálás sem megengedett – suttogta nekem szórakozottan Konrád.

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli5.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli3.html