2016. július 18., hétfő

Kosársuli, 9.rész


Tehát végül a srácokkal hagytuk el a BKEG-ét. Mivel ők négyen mentek legelöl, mi hárman lányok mögöttük ballagtunk, így volt alkalmam egyenként jól megfigyelni őket.
Ott volt Krisz, a maga viszonylag magas valójával, oldalt felnyírt szőkésbarna hajával, vicces, színes és bő pólóival, amiken mindig valami poén állt. Nyakában óriási fejhallgatója pihent, jobb fülében pedig egy apró fekete fülbevaló. Krisz vicces embernek hiszi magát, és többnyire igaza is van. Ő és Konrád sok mindenben különbözőek, valahogy mégis passzolnak és legjobb barátok.
Aztán mellette haladt Dominik, rövid, fekete, félig oldalra zselézett hajával, kék szemeivel, (szerinte) átható és ellenállhatatlan tekintetével. Dominik külseje mindig kifogástalan, legalábbis eddig, gyakran látni ingben. Bal kezének mutató ujján egy egyszerű, minta vagy felirat nélküli ezüst gyűrűt visel. A tipikus „jól nézek ki, ezt tudom is magamról és tudom, hogy te is tudod rólam” személyiség.
A harmadik a sorban Bence, aki mindannyiuk közül a legcsendesebb és visszafogottabb. Világosbarna haja legtöbbször össze-vissza áll, kedveli a kockás ingeket, de ha jól hallottam a csíkosokat viszont nagyon is elveti. Szemüveges, talán az egyetlen rosszul látó a fiúk közül.
És végül Konrád. Egyszerű sötétbarna hajjal, szép világosbarna szemekkel, letisztult, elegáns, de mégis menő stílussal. Konrádnál megtanultam, hogy nem azért beszél hozzám és poénkodik velem, mert kedvel, hanem mert szimplán kedves. Konrád mindenkivel udvarias és rendes, ugyanakkor mégis van benne valami rosszfiús. Többségében a csőfarmer plusz póló összeállítást részesíti előnyben, hozzá egyszerű vászoncipővel.
A mekiben egy fagyit rendeltem, és Eszti és Dominik között ültem. Nagyjából fő témáként a kosár meg a suli dominált, mivel egyelőre még csak ez volt a közös bennünk.
 
Szeptember 3., szerda

Eleve ez volt a rettegés napja, hiszen ma volt először történelem óránk. Márpedig a töri nem az én asztalom.
A Széll Kálmán téren összefutottam Esztivel, így szerencsére nem kellett a rémisztő gondolataimmal kettesben mennem az iskolába.
Az első óra osztályfőnöki volt, szóval egy könnyű kezdés egy nehéz napon. Vili bá előadta, hogy bár csak a jövő évben kezdődnek a plusz nyelvórák, a suli szeretné látni, kit, mi érdekel. Az ofő elindított egy lapot az első padból, amin mindenkinek nyilatkoznia kellett a terveiről. Négy nyelvből lehetett választani: spanyol, olasz, német, francia. Hozzánk érkezett meg utoljára a lap, Konrád a pad közepére tolta és együtt kezdtük vizslatni. Akkor már ezek álltak rajta:
Barbi: spanyol
Klaudia: spanyol
Dóri: olasz
Regi: olasz
Gergő: -
Bence: - (lázadok)
Itt azért halkan felnevettünk.
Csenge: francia
Eszti: francia
Bori: német
Tibi: német
Anti: német
Dominik: francia
Krisz: -
- Ne csináld már, haver! – súgta át barátjának véleményét Konrád.
- Mi van? Ne mondd nekem, hogy te fel akarsz venni plusz két órát – értetlenkedett Krisz nagyokat pislogva.
- Nem fog a kárunkra válni – vont vállat Konrád, ami szerintem engem lepett meg a leginkább.
- Nem akarok ilyenekre időt áldozni – vitatkozott tovább Krisz.
- Hogy mondod? A németet választanád? – tetette a süketet Konrád, megfogva a fülét.
- Mi? Nem, dehogy! Azt mondtam, egyáltalán nem akarok jelentkezni – ellenkezett hevesen Krisz, majd kiesve a székből.
- Ja, bocs. Rosszul hallottam. Akkor felírlak franciára – hajolt a papír fölé Konrád és magával együtt felvéste barátja nevét is a francia nyelv jegyében.
- Herczeg! Herczeg! – szólongatta Krisz haverját, de Konrád úgy cselekedett, mint aki meg sem hallotta.
- Már csak te maradtál. Siess, mielőtt még Krisz valami őrültséget csinál – nyomta a kezembe a lapot Konrád, amire már az én nevemet is felfirkantotta, csupán csak oda kellett biggyesztenem, hogy „francia”.
Mikor ezzel is megvoltunk, Konrád gyors léptekkel előrement és Vili bá kezébe adta a lapot, majd súgott neki valamit.
- Mit mondtál neki? – faggattam, mikor visszaült mellém.
- Csak annyit, hogy ne higgyen Krisznek, ha le akarja adni az órát – rándította meg a vállát Konrád, majd rám kacsintott.
A következő a retteget történelem óra volt, ahol is a tanár úr első dolga volt, hogy mindenkit felállított, miután bejött.
- Senki nem ülhet barát mellett – közölte, majd nekikészült egy igen komoly és bonyolult ülésrendszer kidolgozásához. Arról mondjuk fogalmam nem volt, hogyan tervezi megállapítani, kik barátok és kik nem. Azonkívül, hogy eredetileg ki mellett ültünk.
Az eredmény a következő lett:
 


Dóri

Bence

Dominik

Csenge

Én

Gergő

Bori

Tibi



Klaudia

Konrád

Anti

Vivien

Krisz

Eszti

Barbi

Regi



Hát, mit mondjak, ez a nem barátok dolog mégis majdnem teljesen jól összejött a tanárnak. Nálam biztosan, Klaudiánál viszont inkább jó irányba fordult, Eszti meg Csenge meg szintén nem szívott annyira. Na, meglátjuk, ebből mi sül majd ki.



Következő rész: 
Előző rész:

2 megjegyzés :

  1. Imádom ♡☆♡

    VálaszTörlés
  2. Uuuuuu❤️Jó lett❤️Folytatás jöhet bőven❤️Nagyon jól írsz, jó a képzelőerőd❤️

    VálaszTörlés