Kosársuli, 8.rész

Matek utáni szünetben mindenki ment a maga dolgára. Ez alatt azt értem, hogy én speciel a lányokkal erősítettem a büfé előtti sort, míg Konrád, Krisz meg a srácok a folyosón kacérkodtak a szomszédos osztályokkal. Csöngetéskor értünk vissza a terembe, nagyjából egyszerre a többiekkel, így Konrád lovagiasan maga elé engedve ösztönzött a helyem elfoglalására.

- Milyen óra jön? – érdeklődött, látva az órarendet a kezemben.

- Ahogy elnézem, angol – vizslattam a lapomat.

- Remek – forgatta a szemeit, amiből arra kellett következtetnem, hogy ennek talán annyira nem örül. Nem mintha, eddig bármelyik óráért lelkesedett volna, leszámítva Dobos Miklós tanár úr kör rajzolását, és be nem mutatkozós, nem létező játékát.

- Herczeg nem tud angolul – vigyorgott rám a szomszéd padból Krisz.

- Ez így nem teljesen igaz – ellenkezett rögvest Konrád, de gondolom, csak valami minimális eltérés lehetett a „nem tud” kifejezéstől.

- Jól van. Akkor csak rosszul tud – pontosított vihogva Krisz.

- Nem az erősségem az angol – húzta ki magát Konrád, úgy beszélve, akár egy arisztokrata.

- Sebaj, Liliomszál biztosan remek a nyelvekben – csatlakozott a társalgáshoz Dominik rám kacsintva.

- Ezt kivételesen eltaláltad, Dumbó – vágtam a lehető legbüszkébb és magabiztosabb képemet, amit csak tudtam.

- Kivételesen – húzta fel a szemöldökét csöppet sem egyetértően.

- Azonban, ha emlékezetem nem csal, külön csoportban leszünk – kaptam észbe, és ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, mennyire is rossz teremben járok.

- Azt hittem, sosem esik le neked – tápászkodott fel Dominik és felemelte a táskáját a földről, lazán vállára rakva.

A sunyi, hisz egy csoportban vagyunk!

- Nem hiszem el, hogy megkockáztattad a késésünket, csakhogy tesztelj, mikor jövök rá a tévedésemre! – hadartam felháborodottan, már a folyosón vágtatva.

- Ugyan! Totálisan megérte. Ez vicces – szórakozott a szerencsétlenségemen Dominik.

- Elnézést a késésért – léptünk be a terembe kopogás után.

- I apologize for the delay! – rögtönzött Dominik meglehetősen okosan, hiszen ez egy angolóra volt.

- Sit down, please! – mutatott két üres helyre a meglehetősen zord angol tanárnő.

Miután helyet foglaltunk, felmértem a terepet, jól megfigyelve, ki hol ül. 

	Barbi	Klaudia	Vivi
	Tibi	Dóri	Regi
	Dominik	Én

 

A két legszélső padsorban senki nem foglalt és nem is foglalhatott helyet, ez amolyan fixa ideája lehetett a tanárnőnek.

A padok előtt egy kiemelt katedra szerűség állt, rajta a tanári asztallal. Az angol tanárnő Szilas Rozália szintúgy nem tanított még ma, mint előtte eddig nagyjából mindenki más. A bemutatkozás angolul folyt, de ezúttal nem volt benne semmi különleges, nem fűszereztük meg alliterációval vagy egyéb ilyen felettébb érdekes és izgalmas dologgal.

Konrád jutott eszembe azonnal, hogy vajon náluk miképpen zajlik az óra, esetleg megint a falba veri a fejét, amiért el kell mondania a nevét.

A következő óra, ami egyben az utolsó is, biológia volt, szintén előadóteremben. Ezúttal így nézett ki az ülésrend:

Regi	Vivi	Klaudia	Barbi
	Dóri	Bori
Tibi	Anti	Csenge	Én	Eszti
Bence	Krisz	Konrád	Dominik	Gergő

 Ez egyenes csodálatos volt, meg mindent, de persze nem sokáig tartott a mámor. A kedves és meglehetősen aranyos Horváth Veronika biológia tanárnő úgy határozott, hogy akkor ő most névsor alapján ületet minket szépen sorba. Ezek után némileg megváltozott a felállás.

	Tibi	Bence	Vivi
Anti	Konrád	Dóri	Bori	Klaudia
Regi	Krisz	Csenge	Dominik	Eszti
	Barbi	Én	Gergő

 

Mondanom sem kell, hogy megint csak én szívtam meg a legjobban. Nem csupán a leghátsó padsorba kerültem, egy rakat centerrel és meglehetősen magas emberrel előttem, de ismét el lettem választva azoktól az emberektől, akikkel szerettem volna együtt ülni.

Ez volt az az óra, amely minden diák rémálma lehetne, mikor a tanár már a legelső alkalommal belekezd a tanításba, te meg csak nézel, hogy most akkor mi van, és miért nem a neved eredetéről érdeklődik a növénytan rejtelmei helyett.

Óra után – amint sikeresen feleszméltünk a sokkból – Esztivel azon tanakodtunk, mivel foglaljuk el magunkat az elkövetkezendő egy órában, ami még az edzésig hátravolt.

- Hé! – ért utol minket Krisz. – Mit csináltok az edzésig, csajok?

- Még nem döntöttük el – felelte Eszti továbbra is töprengve.

- Akkor hát, gyertek velünk mekibe – invitált minket Krisz, majd a mögötte toporgó srácok felé biccentett.

- Rendben – fogadtam el a meghívást.

- Megkeresem Csenkeszt – indult el az ellenkező irányba Eszti.

- Csenkesz? – vonta fel Krisz a szemöldökét.

- Hosszú – legyintettem, majd a fiúk társasága felé vettem az irányt.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli9.html 
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/07/kosarsuli7_15.html