-
Merika? - vágott értetlen fejet Konrád, azután jóízűen elnevette magát.
-
Amerika – javítottam ki magamat fürgén. – Tényleg elmész?
-
Megjegyezném, hogy eddig egy szóval sem mondtam, hogy elmegyek – mosolyodott
el, majd dobott egy laza hárompontost.
- De
gondolkodsz rajta – értelmeztem a helyzetet.
-
Hogyne gondolkodnék – értett egyet egy aprót bólintva, majd a derekamnál
megragadva elkísért egy közeli padhoz, és leültetett.
Fájó
lábamat a padra fektette, aztán óvatosan ő is
helyet foglalt.
- Azta
– sikerült végül kinyögnöm valamit.
- Ja –
biccentett Konrád.
- Na,
jó. Csináljunk egy pro és kontra listát – vetettem fel hirtelen felmerült
ötletemet, Konrád pedig kíváncsian fordult felém.
- Pro
és kontra? – ismételt meg.
- Igen.
Indítsuk a nehezével. Mi az, ami visszatart?
Arra
lettem figyelmes, hogy hevesen dobogott a szívem. Most, hogy felmerült, hogy
elutazna és esetlegesen „elveszíthetem”, úgy éreztem, én ezt nagyon nem akarom.
Talán már nem csak úgy, mint egy barát. Talán már túlságosan is ragaszkodni
kezdtem hozzá, viszont azt szerettem volna, ha a legjobb lenne neki.
- Nem
is tudom – ingatta a fejét elgondolkodva. – Fiatalnak érzem még magam ehhez.
- Ezt
hogy érted?
- Itt
hagyni a családom, az otthonom, a barátaim és kimenni teljesen egyedül
külföldre. Gimi után oké, de most… – magyarázta Konrád a semmibe meredve.
- Most
nem – fejeztem be a mondatát, megértve, mire is célzott mindezzel.
- Most
nem.
-
Ugyanakkor? – vártam ezúttal a pro érveket.
-
Ugyanakkor ez egy páratlan, lehet, hogy soha vissza nem térő lehetőség.
- Ezzel
nem tudok ellenkezni.
- Te
mit tennél a helyemben? – nézett mélyen a szemembe Konrád, az őszinte véleményemet várva.
-
Komolyan fogalmam sincs – feleltem hosszas töprengés után. – Szerintem itt
maradnék.
-
Miért?
- Nem
mernék kimenni - vallottam be őszintén.
– De figyelj. Ha most kaptál egy ilyen ajánlatot, sanszos, hogy nem ez volt az
egyetlen alkalom.
- Ez
eléggé úgy hangzik, mintha marasztalni próbálnál – pillantott rám jelentőségteljesen
Konrád.
- Én
nem… - kezdtem volna ellenkezni, de Konrád rögtön közbevágott.
-
Féltesz Merikától, bokasérült lány?
- Nem,
dehogy!
- Akkor
a merikaiaktól?
- Ez
egyáltalán nem vicces – vágtam szemrehányó arcot, de persze azért valamilyen
szinten mókásnak tartottam a félresikerült merikais kijelentésemet.
-
Hogyne volna az. Talán azért aggódsz, mert nem tudok merikaiul? Sőt, még
angolul se nagyon. Vagy éppen ngolul – merengett el Konrád szórakozottan.
- Én
nem akarlak visszatartani, vagy ilyesmi – próbáltam meggyőzni Konrádot vagy éppen magamat.
-
Dehogynem! Lehet, hogy máris a szívedhez nőttem,
bokasérült lány?
- Én…
- Ezért
nem akarsz elengedni? – kombinált Konrád.
- Ne
felejtsük el, hogy te is alaposan hezitálsz – emlékeztettem, hátha ez segít
rajtam, de persze egész mást ragadott ki, mint amit üzenni akartam.
-
Szóval akkor beismered. Itt akarsz tartani – vádaskodott komoly képpel, de
mégis viccelve.
- Elég,
jól van. Hagyd abba – tornáztam fel magamat állásba.
- Csak
nem tetszem neked, bokasérült lány?
Ez volt
az a pont, ahol nem bírtam tovább.
-
Inkább hazamegyek – fordítottam hátat Konrádnak, azzal a tervvel, hogy akkor
szavaimhoz hűen is teszek.
Egy
minutummal később Konrád megragadta a
csuklómat, ezzel visszatartva engem. Majd kezeivel hátulról átkarolta a
derekamat, homlokát pedig a bal vállamra támasztotta.
-
Köszönöm. Luca.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli21.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli19.html
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli21.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/kosarsuli19.html
Konca, konca, konca!
VálaszTörlésxD,Konca!❤Ez jó♡
Törlés😍😍😍😍Minél hamarabb részt létszi😍😍😍
VálaszTörlés😍❤️👌🏼
VálaszTörlés😍😍😘
VálaszTörlésVissza! vissza! vissza!
VálaszTörlésFolytit! Folytit! Folytit :D