2016. szeptember 24., szombat

Szegedollé#25


*hat nappal korábban*


- Ki az? – szóltam ki, rögtön a kopogás után.
- Gyerünk, Snádi! Engedj be! – verte az ajtómat nagy erőkkel Naugh.
- Minek? – sétáltam az ajtó elé, majd homlokomat fájdalmasan nekidöntöttem.
- Beszéljünk – jelentette ki Naugh. A jelek szerint ezt valamiféle parancsnak szánta, mert a kérdő vagy éppen kérő hangnem alaposan elmaradt.
- Bahh – tártam ki végül az ajtót, ő pedig se szó, se beszéd nélkül becsörtetett.
- Van itt valaki? – nézett körbe Naugh kutakodóan. Úgy tűnt, keres valakit, nem pedig a nagy általánosságban kérdezi.
- Nem tudok róla – forgattam a szememet unottan, illetve megjátszva az unottat. Közben minden erőmmel azon voltam, hogy ne ájuljak el már csak az illatától.
- Hallgass meg! – állt elém Naugh, tekintetét mélyen az enyémbe fúrva. Fájna, ha legalább odatenné, hogy kérlek?
- Mit szeretnél? – hajtottam le a fejemet, mert már képtelen voltam állni a pillantását.
- Tisztázni néhány dolgot – csúsztatta két ujját az állam alá, finoman felemelve velük az állam.
- Tisztázni? – vontam fel a szemöldököm értetlenül.
- Igen.
- És ha én nem akarok semmit sem tisztázni? - préseltem ki magamból a szavakat. Olyan magabiztosnak tűnt, csak tudnám, mire a nagy önbizalom. Velem nem fog kénye kedve szerint játszani.
- De akarod – lépett még közelebb Naugh.
Túl közel volt. Egyszerre volt fantasztikus érzés, hisz mindig ilyenekről ábrándoztam, ugyanakkor messze nem volt tökéletes. Nem lehetett az.
- Nem! Nem akarom! – fordultam volna el, nehogy meglássa a könnyeimet, de elkapta a csuklóm, ujjait erősen köréfonta, ezzel visszarántva engem.
- Adél, muszáj tudnod!
- Elég már! Hagyj engem békén! - harcoltak ellene, már alig hallva a szavait. - Eressz el!
- Mi folyik itt? - nyitott be Dodi, majd nagyjából egy másodperc alatt felmérte a helyzetet. Bizonyára teljesen rosszul.
- Engedj - ráztam végre le Naugh kezét, aki Dodi jöttének hatására engedett a szorításon.
- Minek avatkozol bele? - mordult Dodira. Csak álltam ott, mint akinek a földhöz szögelték a lábait, meg sem bírtam mozdulni.
- Minden rendben? - húzott magához finoman Dodi.
- Persze - szedtem össze magamat, majd tüntet
ően hátat fordítottam Naughnak, államat Dodi vállára fektetve.
- Mit m
űvelsz, haver? Tőletek zeng a folyosó - viccelődött Dodi, azonban éreztem rajta, hogy feszült.
- Semmi közöd hozzá. - Naugh úgy t
űnt, nem tágít.
- Nekünk kellene veszekednünk - biccentett felém Dodi, az of
ő feladatára célozva.
Igaza volt. Mi voltunk a váló félben lév
ő pár, akik folyamatosan vitáztak a dolgok alakulásán. Most mégis úgy éreztem, Dodi az egyetlen, aki megmenthet engem, és vigyáz rám.
- Ne gyere nekem azzal a hülye játékkal - ingatta a fejét Naugh.
- Ugyan, haver. Velem mi bajod? - tartotta fel védekez
ően két kezét Dodi.
- Most éppen az, hogy itt vagy - felelte Naugh kissé megvet
ően.
Ez meglepett. Hisz
ők ketten a játéktól eltekintve is jó barátok voltak, most pedig úgy láttam, hatalmas űr tátongott kettejük között. Dodi finoman visszahelyezte egyik kezét a derekamra, míg a másikat a zsebébe süllyesztette.
- Elmehetek, ha gondolod - ajánlotta Dodi.
- Így gondolom - vágta rá azonnal Naugh, majd kezeit karbafonta a mellkasa el
őtt.
- Gyere, Adél - fogta meg a kezem Dodi, és az ajtó felé indult, én pedig csak hagytam, hadd vezessen. Ha rajtam múlott volna, rögtön megfordulok, és Naugh karjaiba vetem magam.
- Rendben van, Blitz. Ahogy akarod - hallottam meg Naugh gúnyos hangját a hátam mögül. - De ne hidd, hogy majd feladom - szólt még vissza a folyosóról.

*jelenben*

Naugh nem szólt már semmit. Úgy tűnt, ő sem akar vitázni, mintha nem lett volna hozzá kedve. Néztem, hogyan mered maga elé. Tekintete nem sok jót sejtetett, haja kissé a szemébe hullott, fejét kissé előredöntve tartotta.
Ahogy őt figyeltem, arra gondoltam, mennyire hiányzik. És milyen kiábrándító volt a múltkori műsora. Viszont az a kis mondat, az a kijelentés, amit nekem szánt, azóta is visszhangzik a fejemben.
„Ne hidd, hogy feladom."
A kérdés csak az, hogy mit.


Jó, azért ennyire nem volt durva a vita :D
Következő rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/09/szegedolle26.html
Előző rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/08/szegedolle24_28.html

3 megjegyzés :