2016. október 6., csütörtök

Kosársuli, 22.rész

A nap valahogy egészen gyorsan telt el. Keveseltem az időt, amit Konráddal töltöttem, tekintve, hogy lehet, elutazik. Mindenesetre azon kaptam magam, hogy néha csak úgy megakad rajta a tekintetem, és elfelejtek másfele nézni.

- Luca! - intett magához Szekeres közvetlen az edzés kezdete előtt.
- Igen? - termettem előtte kíváncsian.
- Hogy van a lábad? - érdeklődött kedvesen.
- Jól. Egyenesen csodálatosan - vágtam rá azonnal.
- Azonban néha még fájogat neki - jelent meg valahonnan Konrád.
- Komolyan? - várta tőlem a választ az edző.
- Előfordul - vallottam be csalódottan.
- Ne keseregj, Luca. Ez teljesen normális, semmi baj - nyugtatgatott Szekeres őszintén. Igaza volt még le sem telt a doktor által kiszabott idő.
- Rendben.
- Azért ma még maradjunk az erősítésnél - tette a vállamra együttérzően a kezét, majd otthagyott minket.
- Azt hittem, ellene vagy, hogy Szekeres túl aggódja a dolgot. Azt hittem, ezért vittél el a pályára - vontam kérdőre némileg haragosan Konrádot.
- Mindezek ellenére fontosnak tartom, hogy őszinte legyél. Plusz, még pihenned kell - magyarázta lazán.
- De mégis elvittél dobálni - érveltem.
- Azért, hogy végre jobb kedved legyen - közölte hirtelen,  mire valahogy  sikerült lefagynom. - Meg, hát volt más okom is - tette hozzá, aztán rám kacsintott és visszament a srácokhoz.
- Na, mi volt az edzővel? - érkeztek meg a lányok is.
- Még mindig erősítenem kell - válaszoltam félig elkenődve, félig kicsattanó örömmel.
- Fura vagy - jegyezte meg nevetve Csenge.
- Dehogy - legyintettem, majd elvonultam a sarokba.
- Jöttem, csatlakozni - vetette le magát mellém Konrád, nagyjából az edzés háromnegyedénél.
- Akkor váltjuk egymást? Én meg mehetek játszani? - vigyorodtam el.
- Sajnálom, bokasérült lány, de az nem fog menni - csóválta meg a fejét Konrád, majd nekiállt felülésezni.
- Én is tudom - folytattam a fekvőzést.
- Mit művelsz, Liliom szál? - rökönyödött meg Dominik, mikor a két perces ivószünetben meglátott.
- Fekvőt nyomok - feleltem értetlenül. Én naiv.
- Sok mindennek nevezhetném azt, amit éppen csinálsz, de nem fekvőnek, az biztos - röhögött ki Dominik, aztán a választ meg sem várva tovább állt.
- Tényleg ennyire rossz? - pillantottam kétségbeesetten Konrádra, aki kedves mosollyal az arcán, meleg tekintettel nézett vissza rám.
- Cuki - mondta végül.
- Mi van?  - fintorogtam, mire persze azonnal elnevette magát.
- Hogy is mondjam, nem hasonlít egy fekvőre, de nagyon édesen nézel ki, miközben csinálod - magyarázta, amivel sikerült annyira zavarba hoznia, hogy alig bírtam reagálni.
- Azt hiszem, ez nem lesz elég - préseltem ki valahogy magamból ezt a néhány szót.
- Attól függ, hol - kacsintott rám játékosan. - A pályán nem valószínű.
- Beiratkozom egy fekvőtanfolyamra – köhögtem félrenyelve. Hogy mit, azt nem tudom. De az egyszer biztos, hogy nem a fuldoklástól volt vérvörös az arcom.
- Jól vagy? – ütögette meg nevetve a hátamat Konrád.
- Aha – hörögtem elegánsan.
- Na, mély levegő – nyugtatgatott mellettem térdelve.
- Minden oké – tartottam fel a kezem, mikor abbahagytam a köhécselést.
- Igyál egy kortyot – nyújtott egy palack vizet, amire persze azonnal lecsaptam.
- Köszi – nyeltem nagyokat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Konrád megbabonázva figyel.
- Mi van? – húztam fel a szemöldököm értetlenül.
- Azt hiszem, ilyenkor mondják, hogy közvetett csók – biccentett a kulacs irányába.
Összeráncolt szemöldökkel meredtem a kezemben tartott palackra. Hát, nem az enyém volt. Nagyon nem.
Ismételten levörösödtem, de most a fülem, a nyakam meg mindenem megszenvedte a hirtelen érzelmi hullámot. Tekintetem egy pillanatra Konrád szájára tévedt, de gyorsan elkaptam onnan, nehogy észrevegye.
- Miről beszélsz? – nyertem vissza valahogy az erőmet.
- Jól vagy, bokasérült lány? Nagyon meleg az arcod – simította tenyerét a homlokomra Konrád.
- Hogyne, csak kimelegedtem a sok erősítésben – bizonygattam hevesen. 
- Gondoltam – kacsintott rám, majd megsimogatva a hajamat, elvette a kezét, és otthagyott.


Bejegyezte: dátum:

4 megjegyzés :

  1. Unknown2016. október 6. 13:23

    Sosem hallottam a közvetett csókról, de azt hiszem nagyon tetszik😍❤️

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )