2016. október 9., vasárnap

Valami más, valami új, 3.rész

- Egész szépen gyógyul a sebed - jegyeztem meg az egyik szünetben, a folyosón ülve.
- Milyen seb? Ez még csak nem is seb, querido- javított ki zsigerből Rio.
- Akkor a sérülésed - pontosítottam fintorogva.
- Hát igen - értett egyet végül Rio egyszer
űen.
- Csak nem lementél az orvosiba? - húztam fel a szemöldököm.
- Azt hittem, azzal csak vicceltél - nézett rám megrökönyödve, de tudtam, hogy csak szívat.
- Pedig halálosan komoly voltam - bizonygattam.
- Hupsz - tárta szét a karjait tehetetlenül.
- Tehát, nem - értelmeztem a választ.
- Nem bizony. Csak szimplán nem jött szembe még néhány kapufa - kacsintott rám játékosan.
- Még jó.
- Remélem querido, ez nem azért van, mert megfenyítetted a kapukkal suttogót, hogy ne varázsolja elém a barátait - ingatta a fejét szórakozottan Rio.
- Nem én.
- Akkor csak az lehet az oka, hogy azóta nem volt tesink - töprengett Rio hangosan.
- Sanszos. Ma viszont van. Ráadásul egybe.
- Egybe? - vágott egy meglehet
ősen mókás és értetlen fejet Rio.
- Aha. Lányok és fiúk összevonva - próbáltam számára is egyértelm
űvé tenni a helyzetet.
- Szabad tudnom, mi ennek az oka?
- Mert a mi tanárunk hiányzik - feleltem vállat vonva.
- Miért nem helyettesítik?
- Talán így egyszer
űbb.
- Izgalmasnak hangzik - vigyorgott rám Rio.
- Mir
ől van szó? - csusszant mellém Khloe kíváncsian.
- A koedukált testnevelésr
ől - avatta be Rio, amin persze Khloe felnevetett.
- Szörnyen izgalmas - ironizált.
- Na, ugye. Én is ezt mondtam - biccentett Rio elégedetten, szándékosan félreértve a barátn
őm megjegyzését.
- Oliv! Jössz? - invitált Blake a szokásos büfé túránkra.
- Hogyne - pattantam fel, majd Khloen átmászva Blake után eredtem.
- Minek lógsz ezzel a taggal? - duzzogott rögvest Blake.
- Semmi Patak vagy Csermely? - vicceskedtem, mire halványan elmosolyodott, de nem mondott semmit.
- Mit szeretnél enni? - vizslatta inkább a kirakatot.
- Hm. Mit szólsz a csokis muffinhoz? - böktem az említett süti irányába.
- Jól hangzik - lépett egyet el
őre Blake.
- Mit adhatok, fiatalok? - került el
ő a büfés néni.
- Csókolom! Két csokis muffint meg egy kakaót kérek - vette el
ő a pénztárcáját Blake.
- Fizetem a részem - ellenkeztem, már nyúlva a zsebem felé, de Blake egy finom mozdulattal leállított.
- Hagyd csak.
- Köszi.
A teremben - mint ilyenkor, mindig - mindketten leültünk a saját helyünkre, én hátra fordultam, így egymással szemben voltunk. Blake levágta a doboz tetejét, majd belerakta a két szívószálat, amit a szekrényéb
ől vett ki. Mindketten tároltunk magunkkal vagy egy tucatot erre a célra.
- Finom - közöltem, miután lenyeltem az els
ő falatot, míg Blake egyetértően hümmögött.
- Ez annyira cuki - jelent meg Khloe Rioval. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon hol lehettek eddig, mivel a folyosón már nem voltak ott, mikor mi feljöttünk.
Rio nem szólt semmit, csak hátra vonult a padjához.
- Khloe! - szóltam a barátn
őmre.
- Jól van, bocsi, bocsi - szabadkozott. - Én is kaphatok? - húzott el
ő valahonnan egy újabb szívószálat.
Blake rémülten kapta fel a kakaós dobozt, és rejtette a pad alá.
- Szó sen lehet róla!
- Kár - biggyesztette le a szája sarkát megjátszva a csalódottságot Khloe.
- Az
őrületbe kergetsz - forgatta szemeit Blake.
- Ugyan, tudod, hogy nincs okod izgulni. Sose innen utánad. Azt is nehezen viselem, hogy ugyanazt a leveg
őt kell sz itt szívnom - oltotta Khloe Blaket.
- Hála az égnek. Ezt én is nehezen bírom - reagálta le egyszer
űen Blake, akit szintén nem kellett félteni.
- Kimegyek a mosdóba - jelentettem be, mire egy pillanatra felfüggesztették az életre halálra kimenetel
ű farkasszemezést, hogy megjutalmazzanak egy "ezt most miért is osztod meg velünk?" pillantással.
Mikor kiléptem a mosdó ajtaján Rioval találtam szemben magam.
- Merre voltál Khloéval? - bukott ki bel
őlem véletlenül a kérdés.
- Nagyon kis kíváncsi vagy, querido.
- Dehogy - kezdtem el nézel
ődni, mint aki nem érti a célzást.
- Megmutatta nekem a "büszkeségeink" táblát - vigyorodott el Rio gonoszan.
- Ez komoly? - szörny
ülködtem szerencsétlen fejjel.
- Komoly bizony - bólogatott nagyban Rio.
- Többé képtelen vagyok a szemedbe nézni - hajtottam le a fejem csalódottan.
- Ne csináld már, querido! Végtelenül édesen festesz rajta - vigasztalt
őszinte mosollyal Rio.



Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/10/valami-mas-valami-uj4.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/06/valami-mas-valami-uj2.html

1 megjegyzés :