Hóesés

2016. november 9., szerda

Sydney, 2.rész

Leif és én együtt léptünk be a buli ajtaján. Nagyjából három utcával arrébb is lehetett hallani, hogy dörömböl a zene Dankéknél.
Peggie és Sam gyakorlatilag a bejáratnál elkaptak, és átvonszoltak a konyhába. Leif amolyan „menj csak” mosollyal hagyta jóvá a távozásomat.
- Hallottad a hírt? – ugrott nekem azonnal Sam izgatottan.
- Éppen ebben a pillanatban érkeztem – nevettem fel, mondván, hogy olyan hamar elkaptak, hogy egy percem sem volt megtudni bármit is.
- Igaz – hagyta rám Peggie legyintve.
- Halljuk – töltöttem magamnak egy kis sört, majd a pultnak dőlve figyeltem a lányokat.
- Állítólag, itt van Dank unokaöccse – jelentette be feldobva Sam.
- És? – kérdeztem vissza értetlenül, mert nem nagyon tudtam hova tenni, mi is ebben a pláne. Eközben megpillantottam Tomot a szoba másik végébe, ezért futólag intettem neki.
- Dank unokaöccse Jaxx Hoover. Nem emlékszel, Syd? – avatott be Peggie, mire nekem is leesett, mi a nagy szám.
- Jaxx visszajött? – képtelen voltam leplezni a meglepettségemet.
- Vissza, bizony. Azt beszélik, a suliba is visszavették – egészítette ki a pletykát Sam.
- Ti tulajdonképpen miért vagytok ennyire oda ezért a hírért? – vontam fel a szemöldökömet kíváncsian.
- Jaxx messze a legdögösebb srác volt a suliban – közölte mindent tudó fejjel Sam.
- Leif után – pontosítottam.
- Nyilván Leif után – legyintett Sam. – De ő nem számít.
- Miért nem?
- Mert senki mást nem venne észre rajtad kívül. Nála sose lenne esélyem, és mellesleg nem is akarok – bölcselkedett Sam.
- Ahogy nekem se – ingatta a fejét Peggie.
- Neked amúgy is ott van Chris – mutattam rá a szerintem legalapvetőbb indokra.
- Tudod, hogy mennyire oda vagyok Chrisért, de jó ég, ez akkor is Jaxx! – ájuldozott a barátnőm, amin persze csak elröhögtem magamat.
- Te tudhatnád ezt a legjobban, Syd! – váltotta komolyra a szót Sam.
- Annyira rég volt már – csóváltam a fejemet.
- Talán itt lenne az ideje, tisztázni a dolgokat - csatlakozott Peggie is az összeesküvéshez ellenem.
- Leif tudja, hogy Jaxx itt van? – kaptam hirtelen észbe.
- Tudni, biztosan hamar megtudta. De még senki sem látta a buliban – felelte Peggie.
- Pedig mi kerestük, elhiheted – bizonygatta Sam röhögve.
- Tehát nem is biztos, hogy itt van? – sóhajtottam felszabadultam.
- Dank azt állította, hogy de.
- És mennyire részegen állította ezt? – húztam össze a szememet.
- 75%? – saccolt Sam elgondolkodva.
- Tehát kevesebb, mint 25% esélye van annak, hogy valóban itt van - értelmeztem a helyzetet.
- Ki tudja – vont vállat Peggie tehetetlenül.
- Hát itt vagy, bébi – ölelte át hátulról a derekamat Leif. – Helló, csajok!
- Csak dumáltunk – válaszoltam, nyomva egy puszit az arcára.
- Gondolom nagy téma, hogy Jaxx Hoover itt van – pillantott jelentőségteljesen a lányokra Leif, mire lesütöttem a szemem.
- Szóval igaz – kapott az alkalmon Sam.
- Szerintem, Dank már jócskán túl van azon a ponton, hogy igaz dolgokat állítson – mondta Leif, nyugodtsága engem is sikeresen kiegyensúlyozott.
- Azért én nem adom fel a keresést! – határozta el magát Sam, majd Peggiet maga után rángatva ismét nekiindult a felkutatásnak.
- Minden okés? – érdeklődtem Leiftől.
- Persze. Azt hiszem, nem is igaz ez az egész. De ha az is volna. Majdnem három év telt el, Syd.
- Tudom – fordultam meg, kezeimet Leif karcsú dereka köré fontam, arcomat mellkasának támasztva.
- Semmi okom aggódni – folytatta Leif magabiztosan.
- Nincs, bizony – helyeseltem.
- Mert azóta már halálosan belém szerettél – fejezte be, mire felkaptam a fejemet.
- Azért ne essünk túlzásokba – vigyorodtam el, Leif pedig lehajolt, és száját a számra tapasztotta. 


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése