2016. november 7., hétfő

Szegedollé, 29.rész SZÜNETEL


2016. november, 01. Vasárnap

A tökéletes nap. Reggel, nagyjából kilenc fele arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon.
- Szabad – motyogtam félálomban.
- Az egy dolog Snádi, hogy te beengedsz, de az ajtót nem ártana kinyitni – hallottam Naugh szórakozott hangját a túloldalról, mire azonnal kipattant a szemem, és a bejárathoz startoltam.
- Itt vagyok – tártam ki előtte az ajtót gondolkodás nélkül.
Egy tökéletesen friss, gyönyörű Naughval találtam szembe magam, ami némileg éles kontrasztnak bizonyult az én szétaludt fejemmel, kócos hajammal szemben. Így hát nem volt más lehetőségem, mint mihamarabb visszamászni az ágyba, és minimum állig magamra húzni a takarót.
- Mit művelsz? – nevetett Naugh, majd az ágyam mellé húzott egy széket és lazán helyet foglalt rajta.
- Semmit – jelentettem ki halálos meggyőződéssel.
- Azt látom – bólogatott vigyorogva. – Szép jó reggelt – hajolt hozzám és nyomott egy csókot a számra.
- Jó reggelt – ültem végül fel az ágyamban, és kíváncsian vártam a folytatást. Majd szétcsattantam örömben, egyszerűen nem bírtam megállni vigyorgás nélkül. Olyan régóta vágytam már erre az egészre. Naughra.
- Mit terveztél mára? – kérdezte.
- Eddig még semmit – mosolyodtam el sejtelmesen, mire Naugh elégedetten biccentett.
- Helyes.
- Miért, mit csinálunk? – érdeklődtem izgatottan.
- Ja, nem. Semmit, csak tudni akartam – vonta meg a vállát komoly képpel, aztán végül óvatos mosolyra húzta a száját.
- Na, már – löktem meg játékosan a vállát, mire elkapta a csuklóm, ujjai a kezemet simogatták.
- Oké, oké. Majd mondom, mi lesz, de előbb talán öltözz át – mért végig szemérmetlenül.
Basszus, tényleg! Egy epres rövidnadrágot és egy valami kinyúlt, focis pólót viseltem. – Na, nem mintha nem lennél így is csodálatos, de boldogabb vagyok, ha csak én láthatlak pizsiben.
Mosolyogva vonultam be a fürdőszobába. Mivel már viszonylag hűvös volt kint, de még messze nem hideg ezért egy szakadt térdű, fekete csőnadrágot húztam, amilyet Naugh is viselt. Hozzá egy krémszínű blúzt vettem, megy egy bőrkabátot.          
Naugh tökéletesen nézett ki, mint mindig. A nadrághoz egy egyszerű pólót vett fel, és sötétkék kabátot, plusz mikor kiléptem a fürdőből, már egy fekete kalap is csücsült a fején. Udvariasan megemelte előttem a kalapját és elvigyorodott.
- Mehetünk? – kérdeztem, én pedig boldogan bólintottam.
- Persze – zártam be magam mögött az ajtót.
Naugh a világ legtermészetesebb mozdulatával kulcsolta ujjait az enyéim köré, majd így, kézenfogva elindultunk.
Első megálló a kedvenc pékségem volt, ahol kaptam egy olyan sajtos rudat, amit annyira imádok. Voltunk moziban, sétáltunk a parton és a városban is. Naugh egész úton fogta a kezem, olykor nyomott egy puszit az arcomra, a homlokomra, vagy éppen a fejem búbjára. Mindenhol megálltunk olykor csak nézni egymást, elmélyedni a másik tekintetében, máskor pedig csókokkal halmozva el egymást. Az egész olyan volt, mint ez álom.
Naugh elmesélte, hogy már a nyáron szakított a barátnőjével, de azt akarta, hogy tőle tudjam meg, ne a többiektől. Kiderült, hogy ahányszor láttam Rebekával az csak azért volt, mert a lány nem igazán fogadta el ezt az egész szakítás dolgot (mellesleg meg tudom érteni), és fejébe vette, hogy mindenáron visszaszerzi Naught.
Az egész történet beleillet volna ez vörös pöttyös, romantikával túlfűtött regénybe, vagy éppen egy drámába. Ugyanakkor, annyire meseszerű volt, hogy ez a fiú már mióta vágyik rám, mégha nem is olyan rég, mint én rá, akkor is csodával volt határos az egész.
Boldoggá tett a közelsége, hogy ott volt velem egész nap. Elvitt  a kedvenc helyemre ebédelni, mellyel újfent bebizonyította, hogy nagyon is odafigyelt mindenre, ami velem kapcsolatos.
Három körül értünk vissza a koleszba, azonban a bejáratnál Naugh megtorpant, ugyanis leloptam a fejéről a kalapot, és magamra raktam.
Hirtelen a hátára kapott, én pedig reflex szerűen a dereka köré fontam a lábaimat, kezeimet pedig a nyaka köré kulcsoltam.
Naugh egészen a szobámig vitt, majd szépen, nyugodtan ledőlt az ágyamra, miközben én alatta vergődtem nevetve. Kicsit sikerült feljebb csúsznom, hátamat a falnak támasztva felültem, míg Naugh a hátán fekve, fejét a hasamon támasztva trónolt rajtam.
Mosolygva néztem le rá, ő pedig fel rám.
- Mi az? – kérdezte az arcomat fürkészve, mire ösztönösen felé hajoltam, és nyomtam egy csókot a szájára.
Felült az ágyban, majd átmászott mellém, fél karjával átölelte a derekamat, és magához húzott. A vállára hajtottam a fejemet, ő pedig nyomott egy puszit a fejemre.
Semmi nem tehette tönkre életem legboldogabb napját.
Ekkor benyitottak a többiek.



5 megjegyzés :

  1. Szia!Esetleg ennek a történetnem lesz folytatása?❤

    VálaszTörlés
  2. Mikor lesz folyti? <3

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Annyira szeretem ezt a történetet, remélem nem marad így félbe..:(
    Egyébként azon gondolkodom, hogy csak én nem bírom ezt a Naugh gyereket? :D Az elejétől kezdve Dodi a kedvencem, sokkal inkább őt pártolom, de persze az én véleményem nem befolyásol semmit :D

    Na a lényeg a lényeg, nagyon szívesen olvasnám már a folytatást.
    Sok puszi: Domi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!! Örömmel hallom, hogy tetszett, nagyon köszönöm!! A helyzet az, hogy szeretném ezt a sztorit könyvbe befejezni, de első könyvemnek egy másikat szánok, ami még egyelőre nincs kész. Emiatt maradt abba egy időre ez a sztori, de ha nem jönne össze könyvben, befejezem majd itt!! Sok puszi!!

      Törlés