2016.
november, 01. Vasárnap
A
tökéletes nap. Reggel, nagyjából kilenc fele arra ébredtem, hogy valaki kopog
az ajtómon.
-
Szabad – motyogtam félálomban.
- Az
egy dolog Snádi, hogy te beengedsz, de az ajtót nem ártana kinyitni – hallottam
Naugh szórakozott hangját a túloldalról, mire azonnal kipattant a szemem, és a
bejárathoz startoltam.
- Itt
vagyok – tártam ki előtte az
ajtót gondolkodás nélkül.
Egy
tökéletesen friss, gyönyörű Naughval
találtam szembe magam, ami némileg éles kontrasztnak bizonyult az én szétaludt
fejemmel, kócos hajammal szemben. Így hát nem volt más lehetőségem,
mint mihamarabb visszamászni az
ágyba, és minimum állig magamra húzni a takarót.
- Mit művelsz? – nevetett Naugh, majd az ágyam
mellé húzott egy széket és lazán helyet foglalt rajta.
-
Semmit – jelentettem ki halálos meggyőződéssel.
- Azt
látom – bólogatott vigyorogva. – Szép jó reggelt – hajolt hozzám és nyomott egy
csókot a számra.
- Jó
reggelt – ültem végül fel az ágyamban, és kíváncsian vártam a folytatást. Majd
szétcsattantam örömben, egyszerűen nem
bírtam megállni vigyorgás nélkül. Olyan régóta vágytam már
erre az egészre. Naughra.
- Mit
terveztél mára? – kérdezte.
- Eddig
még semmit – mosolyodtam el sejtelmesen, mire Naugh elégedetten biccentett.
-
Helyes.
-
Miért, mit csinálunk? – érdeklődtem izgatottan.
- Ja,
nem. Semmit, csak tudni akartam – vonta meg a vállát komoly képpel, aztán végül
óvatos mosolyra húzta a száját.
- Na,
már – löktem meg játékosan a vállát, mire elkapta a csuklóm, ujjai a kezemet
simogatták.
- Oké,
oké. Majd mondom, mi lesz, de előbb talán öltözz át – mért végig szemérmetlenül.
Basszus,
tényleg! Egy epres rövidnadrágot és egy valami kinyúlt, focis pólót viseltem. –
Na, nem mintha nem lennél így is csodálatos, de boldogabb vagyok, ha csak én
láthatlak pizsiben.
Mosolyogva
vonultam be a fürdőszobába. Mivel már viszonylag hűvös volt
kint, de még messze nem hideg ezért egy szakadt térdű, fekete csőnadrágot húztam, amilyet Naugh is
viselt. Hozzá egy krémszínű blúzt vettem, megy egy bőrkabátot.
Naugh
tökéletesen nézett ki, mint mindig. A nadrághoz egy egyszerű pólót vett fel, és sötétkék kabátot, plusz mikor
kiléptem a fürdőből, már egy
fekete kalap is csücsült a fején. Udvariasan megemelte előttem a kalapját és elvigyorodott.
-
Mehetünk? – kérdeztem, én pedig boldogan bólintottam.
- Persze
– zártam be magam mögött az ajtót.
Naugh a
világ legtermészetesebb mozdulatával kulcsolta ujjait az enyéim köré, majd így,
kézenfogva elindultunk.
Első megálló a kedvenc pékségem volt, ahol kaptam egy olyan
sajtos rudat, amit annyira imádok. Voltunk moziban, sétáltunk a parton és a
városban is. Naugh egész úton fogta a kezem, olykor nyomott egy puszit az
arcomra, a homlokomra, vagy éppen a fejem búbjára. Mindenhol megálltunk olykor
csak nézni egymást, elmélyedni a másik tekintetében, máskor pedig csókokkal
halmozva el egymást. Az egész olyan volt, mint ez álom.
Naugh
elmesélte, hogy már a nyáron szakított a barátnőjével, de azt akarta, hogy tőle tudjam meg, ne a többiektől. Kiderült, hogy ahányszor láttam
Rebekával az csak azért volt, mert a lány nem igazán fogadta el ezt az egész
szakítás dolgot (mellesleg meg tudom érteni), és fejébe vette, hogy mindenáron
visszaszerzi Naught.
Az
egész történet beleillet volna ez vörös pöttyös, romantikával túlfűtött regénybe, vagy éppen egy drámába. Ugyanakkor,
annyire meseszerű volt,
hogy ez a fiú már mióta vágyik rám, mégha nem is olyan rég, mint én rá, akkor is csodával volt határos az egész.
Boldoggá
tett a közelsége, hogy ott volt velem egész nap. Elvitt a kedvenc helyemre ebédelni, mellyel újfent
bebizonyította, hogy nagyon is odafigyelt mindenre, ami velem kapcsolatos.
Három
körül értünk vissza a koleszba, azonban a bejáratnál Naugh megtorpant, ugyanis
leloptam a fejéről a
kalapot, és
magamra raktam.
Hirtelen
a hátára kapott, én pedig reflex szerűen a
dereka köré fontam a lábaimat,
kezeimet pedig a nyaka köré kulcsoltam.
Naugh
egészen a szobámig vitt, majd szépen, nyugodtan ledőlt az ágyamra,
miközben én alatta vergődtem
nevetve. Kicsit sikerült
feljebb csúsznom,
hátamat a falnak támasztva felültem, míg Naugh a hátán fekve, fejét a
hasamon támasztva
trónolt rajtam.
Mosolygva
néztem le rá, ő pedig fel rám.
- Mi
az? – kérdezte az arcomat fürkészve, mire ösztönösen felé hajoltam, és nyomtam
egy csókot a szájára.
Felült
az ágyban, majd átmászott mellém, fél karjával átölelte a derekamat, és magához
húzott. A vállára hajtottam a fejemet, ő pedig
nyomott egy puszit a fejemre.
Semmi
nem tehette tönkre életem legboldogabb napját.
Ekkor
benyitottak a többiek.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/12/karacsonyi-meglepetes-beharangozo-film.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/szegedolle28-halloweeni-kulonkiadas2.html
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/12/karacsonyi-meglepetes-beharangozo-film.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/szegedolle28-halloweeni-kulonkiadas2.html
Szia!Esetleg ennek a történetnem lesz folytatása?❤
VálaszTörlésMikor lesz folyti? <3
VálaszTörlésEnnyi?🙄🙄
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésAnnyira szeretem ezt a történetet, remélem nem marad így félbe..:(
Egyébként azon gondolkodom, hogy csak én nem bírom ezt a Naugh gyereket? :D Az elejétől kezdve Dodi a kedvencem, sokkal inkább őt pártolom, de persze az én véleményem nem befolyásol semmit :D
Na a lényeg a lényeg, nagyon szívesen olvasnám már a folytatást.
Sok puszi: Domi
Szia!! Örömmel hallom, hogy tetszett, nagyon köszönöm!! A helyzet az, hogy szeretném ezt a sztorit könyvbe befejezni, de első könyvemnek egy másikat szánok, ami még egyelőre nincs kész. Emiatt maradt abba egy időre ez a sztori, de ha nem jönne össze könyvben, befejezem majd itt!! Sok puszi!!
Törlés