Váratlan, 39.rész

Végül úgy döntöttem, jobb lesz, ha visszaveszem a cipőmet, mondván, hogy előnyösebb, ha Keatonnek jó kedve lesz az út folyamán, mintha nem. Kiderült, hogy természetesen Wyatt le sem vette, Zay meg fázott, ezért ő is felhúzta a cipőit, így Keat elégedetten vezette le a hátralévő utat.

- Én állom a jegyeket – jelentette be Wyatt a pénztárnál, de persze ezzel a társaság nagy része nem értett egyet.

- Ugyan, miért állnád te? – vontam fel a szemöldökömet.

- Mert gazdag vagyok – kacsintott Zayre Wyatt, ezzel a lány korábbi kijelentésére visszautalva.

- Kit izgat? – legyintett a barátném és beállt a sorba.

- Jaj, ne csináljátok már ezt! Az egész az én ötletem volt, miért nem fizethetek?

- Igazából Keaton ötlete volt – szúrtam közbe nevetve.

- Így igaz – hagyta rám Keat.

- olyan igazságtalanok vagytok, hiszen nincs ebben semmi rossz, nem szánalomból teszem vagy ilyesmi – bizonygatta Wyatt bőszen.

- Tudjuk – mosolyodott el Zay, ami tőle egy ritka reakciónak számított, így Wy is egy pillanatra elhallgatott.

- Jó, de én fizetem a nasit – alkudozott.

- Legyen – egyeztem bele mindannyiunk nevében, hiszen ez visszautasíthatatlan ajánlatnak számított.

- Mivel kezdjünk?

- Hullámvasút – vágtuk rá egyszerre Zayleevel.

Miután kivártuk a sort, eljött a pillanat, hogy felüljünk a hullámvasútra, ez azonban némi konfliktust szított.

-  Gyere, Royce! – intett Zay, miután bemászott az egyik páros ülés belső helyére.

- Okés – indultam volna, de Wyatt elkapta a csuklóm.

- Én ülök Zay mellé – közölte ellentmondást nem tűrő hangon, és engem megelőzve, fürgén leült megrökönyödött barátnőm mellé.

- Hát jó – fogadtam el a helyzetet, és a következő üléssor felé vettem az irányt.

- Na, nem! Szó sem lehet róla! Menj innen! – küzdött Zay eredménytelenül, ugyanis Wyatt gyorsan lehajtotta a biztonsági korlátot eléjük, és erősen tartotta, nehogy Zay szökni tudjon.

- Hello, hercegnő – tette le magát a mellettem lévő helyre Keat.

- Royce Princeton – fordult hátra Zaylee haragosan.

- Tessék?

- Segíts innen kimászni! – utasított, de ekkora már Keat is lehajtotta a korlátot, így nem tudtam, mit tenni. Nem mintha amúgy tudtam volna. Vagy akartam volna.

- Sajnálom, Zay. Én is fogoly lettem – húztam el a számat.

- Engem nem érdekel, én kiszállok innen! – bizonygatta hevesen, míg Wyatt csak nevetett.

- Kérem, kisasszony, inkább ne tegye – szólt egy ismeretlen fickó nem sokkal mögöttünk.

- Valóban ne. Indul a menet – jelentette ki a hullámvasútindítós csávó.

Wyatt egy finom mozdulattal visszanyomta az ülésre Zayt, aki halálravált arccal fogadta el a sorsát.

- Kész kabaré lesz ez a nap – jegyezte meg Keat dünnyögve.

- Mondasz valamit – töprengtem.

- Nyilván mondok – kezdte megint a szurkálódást, de nem volt időm reagálni, mert elindult a vonatkánk.

Miután túléltük a hullámvasútat, mentünk vele még egy kört, ezúttal úgy ültünk, ahogy korábban Zay kívánta. Kicsit zavartnak tűnt, amiből arra következtettem, történt valami a hullámvasút első útján, de jobbnak láttam nem rákérdezni. Bizonyára Wyatt hirtelenjében megfogta a kezét, vagy ilyesmi.

Mivel Zaynek máris pisilnie kellett, felkerestük a WC-t. Mikor visszaértünk a fiúkhoz, Wyatt a kezünkbe nyomott egy-egy vattacukrot.

- Nyami – meredtem a finomságra.

- Hercegnő, nagyon ijesztő ez a tekintet – figyelte az arcomat Keat.

- Annyira örülök, hogy megint rászoktál erre a becenévre – forgattam a szememet unottan.

- Ennek én is – érkezett a világ legtárgyilagosabb válasza.

- Látom, a barátságotok megint a régi – nézett minket gyanakodva Wyatt.

- Bizony, ismét legjobb barátok lettünk – ironizált Keaton.

- És ez annyira csúcs – nyújtottam el az utolsó szót fintorogva.

- Szerintem, nálatok ez a normális – gondolkodott hangosan Zay.

- Annyira örülök, hogy ez a téma – ismételtem magamat, csak ezúttal másnak „örültem”.

- Annyira csúcs – utánozott Keaton remekül szórakozva.

- Igaza van Zaynek – értett egyet Wyatt. – Ti ketten akkor vagytok ilyen szekálódósak és állandóan ironizálók, mikor a legjobb a kapcsolatotok.

- Igen, igen. Ez a kapcsolatotok fénypontja. Hogy kinyírjátok egymást – bólogatott hevesen Zay, mire elröhögtem magamat.

- Ilyen a szerelem, nem igaz? – kapta el a derekamat Keat, majd először egy sokat sejtető tekintettel ajándékozta meg a döbbent Zayt és Wyattet, aztán nemes egyszerűséggel hátradöntött, majd homlokát az enyémhez érintette.

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/varatlan40.html 
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/varatlan38.html