Csillaghullás: Felejthetetlen nyár, szilveszteri különkiadás (29.rész)

2016. december 31., szombat

Felejthetetlen nyár, szilveszteri különkiadás (29.rész)

- És mit is kaptatok karácsonyra? Már nem is emlékszem – töprengtem hangosan a Button gyerekeknek címezve kérdésemet.
A nappali L alakú fotelében üldögéltünk mind a hatan, kezünkben jegeskakaóval és kávéval, a tévé halkan ment a háttérben, mi pedig (szokás szerint hangosan) beszélgettünk.
- Hogy jött ez most ide? – értetlenkedett közvetlen mellettem Dexter.
- Csak úgy eszembe jutott – vontam vállat egyszerűen.
- Mégis honnan? – forgatta a szemeit a kanapé végében Seth.
- A tűlevelekről.
- Tűlevelek? vonta fel a szemöldökét Coop, aki velem szemben trónolt egy fotelben.
- Aha – emeltem fel a kanapé rései közül kipiszkált két darab tűlevelet röhögve, mire Norbi érdeklődve hajolt közelebb.
- Nem takarítok elég tüzetesen? – mélázott elvéve a két kis növényke darabot.
- Ezt tűlevelek nélkül is kijelenthetjük – vágta rá azonnal Talia, mire felnevettünk.
- Szóval, mit is kaptatok? – tértem vissza az eredeti témára, mert bár akkor megbeszéltük ezeket a dolgokat, nem valami részletesen.
- Én egy lovat – felelte lazán Talia a körmét piszkálva.
- Hogy mi van? Azt mondtad, ruhákat – döbbentem le teljesen.
- Azt is – tette hozzá a legkisebb Button.
- Most akkor van egy lovatok? – értetlenkedett a bátyám hüledezve.
- A gazdagság nem ismer határokat – jelentettem ki fesztelenül.
- Nincsen lovunk, ti nagyon hülyék, csak a lovardában, ahova Tal jár, az egyik ló papíron az övé – ismertette a helyzetet Dexter.
- Te vagy a nagyon hülye! – vágtuk rá egyszerre Norbival, megragadva a lényeget.
- És mi a neve a pacinak? – kíváncsiskodott a bátyám izgatottan.
- Ryan Gosling – közölte Cooper vihogva, mi pedig várakozásteljesen Taliára meredtünk, aki csak helyeslően bólintott egyet.
- Tartom magam az előbbi kijelentésemhez jegyeztem meg, mire Dex felnevetett.
- Én egy utat kaptam Spanyolországba – mesélte Penelopé-Tammara, mire döbbentem fordultam felé.
- Te még itt vagy? – csusszant ki a számon, de aztán gyorsan hozzátettem. – Spanyol? Azta! – mosolyogtam, majd Talia felé fordulva tátogtam egy sort. – Mióta van itt?
- Végig itt volt – súgta a fülembe Dex, mire Coop szinte azonnal felugrott.
- Mit sutyorogtok ti? – vont kérdőre minket, Dex pedig egyszerűen Pene irányába biccentett.
- Kár, hogy ilyenkor sosem vagyunk együtt – biggyesztettem le a számat.
- Milyenkor, angyalom? – állította vissza a számat Dexter, finoman felfelé kunkorítva, hogy mosolyogjak.
- Például karácsonykor.
- Egyszer együtt szilvesztereztünk – emlékeztett Cooper.
- Tényleg! Hány éve volt az már? – töprengett Talia hangosan.
- Azt hiszem, öt – felelte Norbi elmélázva.
- Ja. És ti smároltatok – röhögött Cooper, mire az említett két fél erősen elvörösödött.
- Smár a nyavalyát! Egy sima szájra puszi volt! – ellenkezett Talia a bátyát püfölve.
- Nem rémlik – szólt közbe Seth elgondolkodva.
- Nekem se – helyeselt a barátnője, mire mindenki értetlenül fordult a lány felé. – Mi van?
- Sethy, te nem voltál itt – jegyezte meg Coop, Seth pedig egy amolyan „ja, akkor tök mindegy” pillantással nyugtázta a dolgot, elégedetten konstatálva, hogy nem a memóriájával van gond.
- Hozok még egy kört, ki kér? – emeltem fel az üres poharamat, és persze, mindenki jelentkezett.
- Segítek – hallottam mögöttem Dex hangját, majd együtt kivonultunk a konyhába.
- Jó kis Szilveszter volt, nem igaz? – kérdezte tárgyilagosan, mire lesütöttem a szememet és egyetértően hümmögtem egyet.
- Hm. Igen.
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de nekem úgy rémlik, elcsattant még egy csók éjfélkor, amiről csak te és én tudunk – lépkedett egyre közelebb, én pedig folyamatosan hátráltam, mígnem elfogyott mögöttem a hely, hátam a falnak szorult.
- Csók? – vontam fel a szemöldökömet, megjátszva az értetlenkedés, a tálcát pedig védelmezően a mellkasom elé szorítottam.
- Ne mondd, hogy nem emlékszel, L. Összetöröd a szívem – hámozta ki az ujjaim közül a tálcát Dexter, és lerakta az asztalra.
- Mit csinálsz itt? – jött ki utánam Dexter, és leült mellém a lépcsőre.
- Csak várom a tűzijátékot – feleltem az eget bámulva.
- Mikor is kezdődik?
- Még két perc – néztem az órámra, ami éppen 0.13-at mutatott.
- Hihetetlen, hogy Nahuel lekapta Talt – vigyorodott el Dex, én pedig felnevettem, felidézve a pillanatot, mikor éjfélre mutatott az óra, a bátyám pedig nemes egyszerűséggel egy másodperc erejéig Talia szájának nyomta a sajátját. Kissé összerázkódtam a hidegben. Dex lehámozta magáról a kabátját, felállt, és finoman a hátamra borította, majd ismét helyet foglalt mellettem.
- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan.
- Igazából, minden lánynak jár éjfélkor egy csók – nézett mélyen a szemembe, én pedig elmerültem a tekintetében.
- A-azt hiszem, e-erről már le-lemaradtam – dadogtam egyrészt a hidegtől, másrészt zavaromban.
- Még semmi sincs veszve – hajolt felém. Egyre közelebb került, mígnem már éreztem forró leheletét a számon. A következő pillanatban legyőzte a közöttünk lévő pár centit is, száját finoman az enyémre tapasztotta, miközben előttünk az eget beterítették a megannyi színes pontok.



2 megjegyzés :

  1. Dex és Lia forever
    Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
  2. Kovit gyorsan legyszi��
    Fantasztikus! De nem hagyhatod igy abba. Rosszabb mint egy kinzas

    VálaszTörlés