December 11., Csütörtök
Pilisszántóra menet igen zötykölődős volt a buszút, ami néhány osztálytársunk zacskóbahányását jelentette. Kint már sötétedni kezdett, mivel indulás előtt egy nappal pánikszerű utasítást kaptunk Vili bától, miszerint a busz nem reggel nyolckor, hanem délután négykor indul.
Pilisszántóra menet igen zötykölődős volt a buszút, ami néhány osztálytársunk zacskóbahányását jelentette. Kint már sötétedni kezdett, mivel indulás előtt egy nappal pánikszerű utasítást kaptunk Vili bától, miszerint a busz nem reggel nyolckor, hanem délután négykor indul.
A busz közepe
felé ültem Konráddal, előttünk Krisz Dominikkal, mellettük a lányok, és
így tovább. Krisz, aki közvetlenül Konrád előtt ült, kívül, azzal szórakoztatta magát, hogy a nem sokkal
mellette lévő üléskettes hozzá közelebbi felén helyet foglaló Eszti biztonsági övét a saját csattjába dugta, és fordítva, ezzel lezárva az ülések közötti folyosót. Ez csak ideig
vált be, mivel mikor az ofő kiszúrta, azonnal rájuk szólt, hiszen így nem volt
balami biztonságos az utazás.
Mikor végre
valahára felszenvedte magát szegény, kis buszunk a kisebb domb tetejére,
mindenki bestartolt, hogy szobát és ágyat foglaljon, azonban az előtérben Vili bá megállított minket.
- Három darab
szoba van számotokra. A hét darab fiú kapásból együtt töltheti az estét, a
lányokat pedig megkérném, hogy váljanak szépen kétfelé, öt és négy arányban –
osztotta ki a teendőket az ofő, aminek következtében a fiúk el is
startoltak.
- Én Vivivel,
Barbival és Dórival leszek – közölte Klaudia, majd a reakciókat meg sem várva
felindult a négyes szobába.
- Nekem végül is mindegy – vontam vállat, Csenge
meg Eszti pedig egyetértően bólogattak, így hát mi is felkerestük a szobánkat. Három ágy állt az egyik oldalt, vele szemben kettő másik. A hármason
elhelyezkedtünk mi, Csenge az ablakhoz közelebbin, Eszti a másik szélen, én
pedig középen, mert nem szerettem volna a szélen aludni. Velünk szemben pedig
Regi és Bori cuccoltak le.
Nem sokkal ezután
Vili bá összehívott minket egy kisebb helységbe az emeleten, ahol körberakott
mindenféle székeket, foteleket és asztalokat, hogy mindenki le tudjon ülni
valahova. Egy asztalon ültem Csenge és Eszti között, hátunkat a falnak
támasztva. Konrád velem szemben foglalt helyet egy kényelmesnek tűnő fotelben, melynek karfáját Klaudia azonnal
lestoppolta. Konrád udvariasan felajánlotta neki a helyét, de Klaudia intenzív hajdobálás
közepette visszautasította.
Gyilkososat
játszottunk. Nagyon jópofa játék, elsőnek mindenki
lehunyja a szemét, Vili bá pedig választ három gyilkost és két angyalt, úgy, hogy járkál
körbe és megérinti az említett jótevők és rossztevők fejecskéjét, így senki nem tud semmit. Ezután a három
gyilkos kinyitja a szemét és rábök egy-egy emberre, akit elszeretne tenni láb
alól. Mikor végeztek, ismét lecsukják szemeiket, és következnek az angyalok,
akik szintén véletlenszerűen ráböknek egy-egy
emberre, akit megmentenek. Ha hatalmas szerencséjük van, olyat választanak,
akit valamelyik gyilkos is, de a legtöbb esetben nem mentenek meg senkit.
Lényeg, ami a lényeg, mindenki kinyitja a szemét, az ofő bejelenti ki halálozott el, mi többiek pedig gyanúsítgatjuk egymást
és akárkit börtönbe szavazhatunk, ha megvan a nagyobb arány.
Az első kör alkalmával nem kaptam szerepet, így vidáman terveztem
szemlélődni.
- Felébred a város.
Sajnos van három elhunyt személyünk, Dóri, Luca és Krisz – jelentette be az ofő, mikor kinyitottuk a szemünket.
- Ne már! –
keseredett el Krisz.
Konrádra néztem,
aki ezt amint észrevette előredőlt, állát tenyerébe fektette,
kezein támaszkodva nézett vissza rám
ártatlanul. Összehúztam a szemeimet, mire elmosolyodott és rám kacsintott.
- Meg kell, hogy
mondjam, Eszti végtelenül hallgatag itt mellettem – jelentette egyszer csak be Tibi,
mire Eszti szegény riadtan kapta fel a fejét.
- Most, hogy
mondod, tényleg gyanús – dőlt előre Csenge érdeklődve.
- Szavazzunk hát!
– adta ki a parancsot az ofő. Valamiért az a hülye szabály is létezik, miszerint
a hallottak az első körös szavazáson még részt vehetnek, így alapos meggondolás után én
is feltettem a kezem, Eszti pedig a dutyiban landolt. Mellesleg teljesen
jogosan, mivel egyike volt az ádáz gyilkosoknak és Kriszt nyírta ki.
- Én Herczeget is
bevágnám a börtönbe – dobta fel ötletét Krisz, mire Konrád amolyan „kösz, haver”
pillantással ajándékozta meg barátját, de teljesen higgadt maradt.
- Konrád? Van
valami hozzáfűzni valód a dologhoz? – kérdezte Vili
bá, mire Konrád összekulcsolt kezeit az ölébe ejtve hátradőlt.
- Nektek kell
majd együttélni a lelkifurdalással, hogy egy ártatlan embert csukatok le –
felelte jelentőségteljesen körbenézve.
- Na meg a
gyilkossal is, akit közben szabadon hagyunk – tette hozzá Klaudia szakértő hangsúllyal, rögtön Konrádot védve.
A Konrád elleni
szavazásnál hosszas mérlegelés után nem tettem fel a kezem. Konrád mélyen a
szemembe nézve várt, hogyan döntök majd, és elégedetten konstatálta, hogy mellé
álltam, azonban szegényke még így is börtönbe került, és mint kiderült. valóban
ártatlan civilként szerepelt a játékban. Elégedetten csentitett a nyelvével,
mikor mindez kiderült, amolyan „én megmondtam” stílusban.
Az első kör két ártatlan és
egy bűnös bebörtönzésével
zárult, azonban a következő alkalommal rögtön sikerült kideríteni, kik voltak a gyilkosok, köztük
volt Klaudia is, ami számomra sok mindent megmagyarázott.
Az új játék
kezdetekor ismét kinyírtak, viszont ezúttal sikerült felélednem, Konrád kedves
mosolya pedig arra utalt, ezt neki köszönhetem. Mindenesetre remekül
szórakoztunk, mígnem eljött a vacsora ideje, én pedig teljesen kiakadtam az
elém tett töltött káposztán.
Vacsi után néhányan
toltunk egy-két pingpong maratont. Csenge, Eszti, Konrád, Dominik, Krisz és én
forgóztunk, azaz futkároztunk körbe a pingpong asztal körül. Egyszer sikerült
rendesen megbotlanom, de Konrád finoman megtartott, sőt, mi több, még a labdát is visszaütötte.
Következő rész:
Nagyon jó lett... Hamar a kövit!!
VálaszTörlésSzia, már egy ideje figyelemmel kísérem a blogodat és egyszerűen imádom. Ezért is vár rád egy díj a blogomon! ♡
VálaszTörléshttps://guerralibro.blogspot.hu/2016/12/first-fee-elso-dij-blogon.html?m=1
U.i.: Alig bírom kivárni a történeteid folytatását és remélem a készülőben lévő könyved is ott viríthat majd a polcomon. ♡
Szia! Hűha, köszönöm szépen!! Nem értem, hogy lehet ez, de csak most látom a kommented, viszont a blogod privát és nem is látom, ha megnyitom :((
Törlés