Csillaghullás: Kosársuli, 28.rész

2016. december 8., csütörtök

Kosársuli, 28.rész

December 9., Kedd

- Bevallom, ezt elfelejtettem korábban, de most bepótolhatjuk – jelent meg edzés elején Vili bá, kezében egy halom papírfecnivel.
- Mi ez, puzzle? – pattant mellé kíváncsian Krisz.
- Nem. A neveitek – mosolyodott el Vili bá sejtelmesen.
- Húzni fogunk? – csillant fel Eszti szeme boldogan.
- Bizony. Gyertek! Mindenki! – intette maga köré az osztályt az ofő.
- Tessék ebbe belerakni – nyújtotta át baseball sapkáját Krisz segítőkészen.
- Köszönöm. Kezdjük is – tolta az első ember elé a sapkát Vili bá. Lehetőleg semmi susmus egymással, és ne vegyetek drága ajándékokat, oké?
- Igenis! – helyeselt az osztály, majd Bori kezdte is a húzást, őt követve pedig szépen mindenki keresett magának egy megfelelő nevet.
Gergő. Ez állt a papíromon, illetve csak remélni tudtam, hogy valóban jól sikerült kisilabizálnom azt a macskakaparásfélét, amit Vili bá odafirkantott. Gergő.
- Na, jót kaptál? – lépett mellém Konrád, az előtte álló Kriszt figyelve.
- Nem mondom meg – vágtam rá, azonban képtelen voltam megállni a fintorgást.
- Az arcodra van írva, hogy nem vagy elégedett – suttogta a fülembe segítőkészen, mire csak a szememet forgattam.
- Veled mi van? Jó vagy rossz? – váltottam inkább ő rá.
- Én tényleg nem fogom elárulni – válaszolta felháborítóan kifejezéstelen arccal.
- Hát jó – törődtem bele, de persze csak ideiglenesen.
- Na, srácok. Jót húztatok? – lépett hozzánk Krisz éppen rágva valamit.
- Mit eszel, Király? – húzta össze a szemeit Konrád értetlenül, mivel éppen edzés közepette jártunk. Mellesleg ez a Király az ő kis meghitt, belsős poénuk, mivel ennek az édes párocskának az egyik fele herc(z)eg, így a másiknak is kellett valami, és Krisz nem volt elégedett az eredeti hercegnő elnevezéssel.
- A papírom – vont vállat Krisz, amolyan „semmi különös” stílusban.
- Miért van a szádban? – érdeklődtem értetlenül.
- Nehogy valaki lenyomozza, kit kaptam – magyarázta Krisz komoly fejjel.
-Hogyne – hagyja rá Konrád szórakozottan.
- Miért hagyod, hogy megegye? – fordultam Konrádhoz, mikor Krisz odébbállt.
- Mit vársz tőlem, bokasérült lány, mit tegyek? – sóhajtott nagyot, mélyen a szemembe nézve, és akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, akármit is mondok, végrehajtja a kedvemért.
- Csengével úgy gondoltuk, kisegíthetnénk egymást, azzal, hogy mindenki elárulja, kit húzott, és együtt vásárolunk – rángattak el a lányok.
- Benne vagyok – egyeztem bele azonnal, mert ötletem sem volt, hogyan kezdjek neki.
- Én Kriszt húztam – mutatta fel boldogan a lapját Eszti.
- Én pedig Dominikot – folytatta Csenge már kevesebb lelkesedéssel.
- Én meg Gergőt – zártam a sort teljesen lehangoltan.
- Azt gyanítom, Vili bá elfelejtette ezt az egészet, azért osztotta ki ezeket csak most – húzta el a száját Csenge.
- Lehet. Valóban nem hagyott nekünk sok időt – értettem egyet bólogatva.
- Akkor délután menjünk is el! – vetette fel Eszti, mi pedig rögtön egyetértettünk.
- Minden okés? – kérdezte Konrád az erősítés alatt.
- Persze. Ma elmegyek a lányokkal vásárolni – mondtam neki, ha esetleg lettek volna tervei.
- Nem sokáig volt titok, kit húztatok – sandított rám huncutul, mire elpirultam. 


Következő rész:

1 megjegyzés :