Hóesés

2016. december 11., vasárnap

Váratlan, 41.rész

- Wáááá! – rontott ki sikítva a barlang kijáratán Wyatt.
- Ne hagyj itt! – vágtatott utána hasonlóan rémülten Zay, mi pedig megrökönyödve figyeltük a jelenetet.
- Ez nagyon állat volt – érkezett meg hozzánk Wy.
- Még én is élveztem – jelentette ki büszkén Zay, mire sokatmondó pillantást vetettem Keatonre.
- Látod, tuti rossz helyen mentünk – ingattam a fejemet szemrehányóan.
- Mikor jöttetek ki? – érdeklődött Zaylee.
- Kábé öt perce – felelte Keat a korlátnak támaszkodva.
- Gondolom, ti szívtelenek, az érdektelenségetek ijeszgette bent a bohócokat – röhögte el magát Wyatt.
- Mondanám, hogy ez nem igaz, de… - tártam szét a kezem tehetetlenül.
- Hé, Keat. Láttam idefele egy jó kis lövöldözős standot. Megyünk? invitálta barátját Wyatt.
- Akkor mi meg Royce-szal megnézzük a mesetavat – mondta Zay fellelkesülve vagy a program miatt, vagy mert végre megszabadulhatott Wyattől.
Keaton egy szó nélkül megfordult, és elindult, Wy pedig ránk kacsintott, majd követte a sötétség hercegét.
- Merre van a tó? – néztem körbe kíváncsian.
- Erre – ragadott meg Zay, majd maga után vonszolt.
- Mi a helyzet? Jó volt a rettegés barlangja? – faggattam vigyorogva a barátnőmet.
- Meg kell, hogy mondjam, Wyatt egészen szórakoztató volt – vallotta be Zaylee.
- Mert sikoltozva rohangált fel-alá? – mosolyodtam el jól mulatva.
- Főként bólintott Zay beállva a mesetó bejárata előtti sorba.
- És még?
- Nézd, Royce. Wyatt valamikor a legjobb barátom volt.
- Tudom.
- És bár ez nehezen hihető, nekem igenis hiányzott tette hozzá komoly fejjel.
- Megpróbálom elhinni – próbáltam visszafojtani a kitörőben lévő nevetésemet.
- Tudod… - fordult felém egész testével, majd mélyen a szemembe nézett. – Hatalmas szíve van.
- Ezt én is megtapasztaltam – bólintottam komolyra váltva.
- Ő mindig maga elé helyezi a barátait, azokat, akik fontosak neki magyarázta Zay. Időközben beültünk az édes kis csónakba, és elindultunk a mesefolyón. Vagy tavon, vagy min.
- Igen.
- Fantasztikus volt egy ilyen baráttal felnőni.
- Ezt teljesen megértem. De akkor miért kellett tönkretenned ezt? – szaladt ki a számon, mert már az első pillanattól kezdve nem hittem el ezt a Wyatt népszerű lett, és én ebből nem kértem” kifogást.
- Nem akartam akadály lenni az életében – hajtotta le szomorúan a fejét Zay.
- Akadály? – kérdeztem vissza csodálkozva.
- Nem szerettem volna, ha mindig csak velem foglalkozik, emiatt pedig elveszíti a népszerűségét vagy ilyesmi.
- Már megbocsáts, de ez hülyeség – csóváltam a fejemet. – Ezt joga lett volna neki eldönteni. Elég okos fiú ahhoz, hogy megfelelően tudjon mérlegelni. Mi az igazi oka, Zay?
- Féltem – sóhajtott egy hatalmasat.
- Mitől? érdeklődtem, holott majdnem biztos voltam benne, hogy tudom a választ.
- Hogy előbb vagy utóbb, de elhagy majd.
- Nem voltál valami bizakodó – húztam el a számat.
- Most sem vagyok – vágta rá, mire elgondolkodva masszíroztam a homlokom.
- De élvezed, hogy megint jóban vagytok, nem igaz? Wyatt nagyon igyekszik, ugye észrevetted? – kérdeztem, pedig annyira nem akartam egy mondatnyit sem beleavatkozni.
- Igen.
- Tény, hogy nem ismerem olyan régóta Wyattet, mint te, de abban biztos vagyok, hogy egy minutum erejéig sem jutott eszembe soha, hogy valaha is cserben fog hagyni – vallottam be őszintén.
- Mert nem is fog. Nagyon szeret téged – mosolyodott el Zay.
- Most mondhatnám, hogy akkor képzeld el, téged mennyire szeret, de úgyis lenne ellene kifogásod – fintorogtam, mire Zay szívből felnevetett.
- Tényleg lenne – értett egyet, és annyiban is hagytuk ezt a dolgot.
- Mi van a kezedben, ketteske? – vizslattam az óriási mackót, ami kis híján eltakarta Keatont.
- Ez egy plüssmedve – közölte, mintha amúgy nem lett volna teljesen egyértelmű.
- Nagyon jól mutattok együtt – röhögtem jóízűen, Keaton válságos helyzetén.
- Neked miért nincs macid? – fordult Zay Wyatthez, aki csalódottan hajtotta le a fejét, de nem válaszolt.
- Úgy fest, Wyatt nem tud lőni – vigyorogtam, majd ismét Keatonhöz fordultam. – Lőhetek egy fotót? Annyira édesek vagytok együtt! – kaptam elő a telefonom, és mielőtt még ellenkezni tudott volna, fürgén lefényképeztem.
- Az a helyzet, hercegnő, – húzta lassan, ragadozó mosolyra száját Keaton – hogy ezt neked nyertem – jelentette ki, majd se szó, se beszéd a kezembe nyomta a macit, és odébbállt.
Nevetve próbáltam levegőtért kapkodni az gigantikus maci ölelésében, mígnem Zay megfogta az egyik kezét, és ketten vittük tovább a plüsst.
Megfordult a fejemben, hogy lepasszolom a legközelebb szembejövő kislánynak, de aztán úgy döntöttem, jobb lesz, ha félretesszük Kylienak. 

(sokkal, de sokkal nagyobb, egy emberméretű macit tessék elképzelni!)

1 megjegyzés :