- Ideje lenne végre valami hasznosat csinálni - vélekedett
Dexter.
- Azt mondod, amit most csinálunk, nem hasznos? - vonta fel
a szemöldökét sértetten Coop.
- Pontosan ezt mondom.
- És mire gondoltál? - érdeklődött Talia fellelkesülve.
- Semmire. Mindent nekem kell kitalálnom? - játszotta a nagyképűt Dex.
- Mindent azért nem.
- Elmehetnénk bevásárolni, és főzhetnénk valami finomat. Ma jönnek a szüleitek, nem? - vetettem fel az ötletem.
- Most elmegyünk nagybevásárolni, de minket elküldtetek külön fagyiért? - reklamált Norbi.
- Senki nem küldött el. Te akartál menni - röhögött Coop jóízűen.
- Tényleg - vakarta az állát elgondolkodva Norbi.
- Akkor benne vagytok?
- Hogy a fenébe ne.
- Akkor hozom a szatyrokat.
- Én meg a kocsit - ajánlkozott Norbi.
- Én meg pénzt.
- Az jó lesz. Három perc múlva legyen mindenki a ház előtt.
- Igenis!
Egész pontosan kerek negyvenöt perc elteltével mind az öten indulásra készen gubbasztottunk a kocsiban.
- Hát ez kicsivel több volt, mint három perc - pillantottam az órámra vigyorogva.
- Magam sem gondoltam azt komolyan - hajolt kicsit előre Dex, hogy rám nézhessen.
- Sejtettem.
- Hova menjünk, Lia? - kérdezte a volán mögül Norbi.
- Szerintem az a legegyszerűbb, ha a Metróba megyünk.
- Mi van? Nem bevásárlásról volt szó? - fordult hátra értetlenül Coop az anyósülésről.
- Van egy ilyen nevű áruház, te idióta - csapta meg bátyja vállát Talia a hátsó üléssor közepéről.
- Ami azt illeti, több is van.
- És hogy jutunk be oda? Valami kártya kell, nem?
- Nálam apáé - húztam elő a tárcámból az említett darabot.
- Ügyes.
- Akkor, irány a Metró!
- És ha már ott vagyunk, vehetünk mindenből extra kiszerelést, mert az úgy olcsóbb.
- Hülye!
- Most miért? Csak tudatos vagyok - ellenkezett Norbi.
- Szerintem, leginkább hülye vagy.
- Egy tudatos hülye - biccentett elismerően Cooper.
- Tény, hogy a nagyobb kiszerelés jobban megéri – értettem egyet.
- Pontosan ezt mondom.
- És mire gondoltál? - érdeklődött Talia fellelkesülve.
- Semmire. Mindent nekem kell kitalálnom? - játszotta a nagyképűt Dex.
- Mindent azért nem.
- Elmehetnénk bevásárolni, és főzhetnénk valami finomat. Ma jönnek a szüleitek, nem? - vetettem fel az ötletem.
- Most elmegyünk nagybevásárolni, de minket elküldtetek külön fagyiért? - reklamált Norbi.
- Senki nem küldött el. Te akartál menni - röhögött Coop jóízűen.
- Tényleg - vakarta az állát elgondolkodva Norbi.
- Akkor benne vagytok?
- Hogy a fenébe ne.
- Akkor hozom a szatyrokat.
- Én meg a kocsit - ajánlkozott Norbi.
- Én meg pénzt.
- Az jó lesz. Három perc múlva legyen mindenki a ház előtt.
- Igenis!
Egész pontosan kerek negyvenöt perc elteltével mind az öten indulásra készen gubbasztottunk a kocsiban.
- Hát ez kicsivel több volt, mint három perc - pillantottam az órámra vigyorogva.
- Magam sem gondoltam azt komolyan - hajolt kicsit előre Dex, hogy rám nézhessen.
- Sejtettem.
- Hova menjünk, Lia? - kérdezte a volán mögül Norbi.
- Szerintem az a legegyszerűbb, ha a Metróba megyünk.
- Mi van? Nem bevásárlásról volt szó? - fordult hátra értetlenül Coop az anyósülésről.
- Van egy ilyen nevű áruház, te idióta - csapta meg bátyja vállát Talia a hátsó üléssor közepéről.
- Ami azt illeti, több is van.
- És hogy jutunk be oda? Valami kártya kell, nem?
- Nálam apáé - húztam elő a tárcámból az említett darabot.
- Ügyes.
- Akkor, irány a Metró!
- És ha már ott vagyunk, vehetünk mindenből extra kiszerelést, mert az úgy olcsóbb.
- Hülye!
- Most miért? Csak tudatos vagyok - ellenkezett Norbi.
- Szerintem, leginkább hülye vagy.
- Egy tudatos hülye - biccentett elismerően Cooper.
- Tény, hogy a nagyobb kiszerelés jobban megéri – értettem egyet.
- Feltéve, ha elhasználjuk az alkövetkezendő két
hétben a kétszáz csomag párizsit – szúrta közbe szórakozottan Cooper.
- Te hallgass! Azt se tudtad, hogy létezik a Metró.
- De tudtam, csak először nem esett le, hogy
erről van szó.
- Jó mentség!
- Hogy ne tudtam volna, hisz minden évben járunk ide –
bizonygatta Coop igazát, mintha kábé valami standról lett volna szó.
- Na, civakodás helyett inkább kezdjetek bevásárlólistát
írni – szólt hátra Norbi.
- Mi nem civakodunk.
- Ja, ez csak szimpla eszmecsere kettőnk
között – bölcselkedett Coop.
- Különben is, minek listát írni?
- Sokkal jobb lesz, ha ott találunk ki mindent.
- Ettől félek én is.
- Ugyan már, jó buli lesz.
- Kétség se fér hozzá.
- Ott vagyunk már?
- Úgy néz ki, mintha ott lennénk?
- Nem – biggyesztette le a száját Talia.
- Messze vagyunk még, Törpapa? – kérdezte Cooper a kis
hupikékeket utánozva.
- Messze nem.
- De közel se, mi? – röhögte el magát Coop.
- Oly távol vagy tőlem, de mégis közel –
kezdte énekelni Dexter az István a király jól ismert dallamát.
- Nem érthetlek téged, s nem érhetlek el– folytattam.
- Most akkor nem fogunk odaérni?
- De odafogunk, csak nem fogdoshatjuk meg – magyarázta Coop
nagy bölcsen.
- Aha, pont erről szól a dal.
- Tök jó, hogy Cooper ilyen jól megértette és megfogalmazta.
- Szívesen – kacsintott rám a visszapillantótükrön keresztül
elégedetten Coop.
Következő rész:
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése