2017. március 27., hétfő

Valami más, valami új, 8.rész

- Már megint itt tartunk, nem hiszem el - forgatta a szemeit unottan Khloe.
- Fogd be! - szólt rá Blake, mire finoman tarkón legyintettem.
- Ezt megérdemelted - nevetett szórakozottan Khloe.
- Egészen pontosan mi a bajotok? - kérdeztem karbafont kézzel.
- Ez egy páros csúszda - közölte Blake úgy, mintha én ezt nem tudnám.
- Látom.
- És Blake gyakorlatilag csak veled fér meg egy légtérben - jegyezte meg Khloe.
- Ez azért nem teljesen normális - eresztettem egy félmosolyt az emlegetett felé.
- Azt akarod, hogy a folyót ölelgessem, miközben szánkázunk lefelé egy csónakban? - vonta fel a szemöldökét Blake.
- Ezek szerint Olivot szeretnéd ölelgetni? - szólalt meg most el
őször Rio. Hangja teljesen tárgyilagosan csengett, zsebredugott kezekkel álldogált, haja nedvesen hullott a homlokára. Nagyjából most lehetett az első alkalom, hogy a nevemen szólított.
- Csak téged és Khloet semmiképpen nem szeretném - érkezett a válasz.
- Tehát Olivot sem annyira, csupán rákényszerülsz? - folytatta Rio.
Blake rám nézett, mint aki t
őlem várja a választ.
- Tulajdonképpen mit faggatsz, folyó? - váltott inkább stratégiát Blake.
- Tulajdonképpen nem faggatlak, csupán érdekl
ődtem.
- Mi lenne, ha végre legalább beállnánk a sorba? - dobta fel az ötletét Khloe.
- Nem lenne hülyeség - biccentettem, így meg is indultunk.
- Úgyis eld
őlt, ki kivel lesz - mondta Blake.
- Valóban? - kérdezett vissza Khloe.
- Igen. Te a folyóval, mi meg együtt - mutogatott Blake elégedetten.
- Értem - tett úgy Khloe, mint aki elfogadja a kialakult helyzetet. - És esetleg lemaradtam arról, hogy megkérdezted Oliviát is, hogy mit szeretne?
Azt tudtam, mit nem szeretnék. Látni, ahogy Rio Khloe derekát átkulcsolva utazgat lefele.
- Oliv! Oliv! - lengette meg kezét az arcom el
őtt Blake.
- Hm. Tessék?
- Jó lesz így?
Rgy pillanatra Riora néztem, aki félrebillentette a fejét, majd kedvesen rám mosolygott.
- Jöhet a következ
ő két ember! - szólt ránk a pasas a csúszda bejáratánál.
- Oliv! - sürgetett Khloe is, mivel feltartottuk a sort.
- Valaki jöjjön!
- Hát jó - ragadta meg a kezemet Rio, egy szempillantás alatt beültetett a csónak elejébe, aztán elhelyezkedett mögöttem, és már úton is voltunk.
- Ezt nem kellett volna - eszméltem fel, és hátranéztem Riora.
- Hátha összebarátkoznak - kacsintott rám, majd kezeit a derekam köré kulcsolta, az állát pedig a jobb vállamra fektette.
- Remélem, egyikük sem ugrik ki útközben.
- Inkább kapaszkodj - válaszolta sokat sejtet
ően, célozva, hogy lejtő közeleg.
- Igenis - ragadtam meg a csónak két oldalán lév
ő kapaszkodót. Rio jobbjával, amivel időközben elengedte a derekamat, szintén megfogta a kapaszkodót, de az én kezemen keresztül. Ujjait az ujjaim közé csúsztatva biztosította magát.
- Querida, ugye tudsz úszni? – kérdezte Rio, mikor már majdnem felértünk.
- Miért, te nem tudsz? – ijedtem meg egy pillanatra.
- Nem tudom, hogy jutottál erre a következtetésre – nevetett fel mögöttem.
- Csak úgy hirtelen jött – vágtam rá, és még mondani akartam valamit, de nem maradt időm rá, ugyanis a csónak eszeveszett sebességgel elkezdett lefelé száguldani, így csak ennyi jött ki a számon.
- Ááá!
Mikor leértünk, egy kisebb barlangszerűségbe érkeztünk, ahol egy pár másodperc után eléggé lelassultunk, majd csak az áramlat vitt előre.
- Azt hiszem, ideje lenne evezni – engedte el a derekamat és a kezemet is Rio, majd lehajtotta az említett segédeszközöket a csónak oldaláról. Érintése nyomán hiányérzetem támadt.
- Add az egyiket – nyúltam a jobb oldaliért.
- Merre menjünk?
- Jobbra – kezdtem húzni az evezőt.
- Ha így csinálod, bara fogunk menni – nevetett fel kedvesen Rio.
- Akkor menjünk balra – feleltem egy kicsit elpirulva.
- Vettem, kapitány! 
- Horgonyt fel!


1 megjegyzés :