Hóesés

2017. március 21., kedd

Váratlan, 43.rész

- De jó újra itt lenni – került mellém a folyósón Wyatt hétfő reggel.
- Baromi jó – forgattam a szememet nevetve, mire belecsípett az oldalamba, ennek hatására pedig egy kissebbet ugrottam oldalra, ahol is beleütköztem valakibe.
- Ilyen jó kedved van, hercegnő? Már reggel ugrándozol – gúnyolódott Keaton, elvéve kezét a derekamról, amivel reflexszerűen elkapott.
- Aha, nagyon boldoggá tesznek a hétfő reggelek – fintorogtam ironizálva.
- Gondolom, a matekdolgozat hozott ennyire lázba – folytatta Keaton, pontosan tudva, hogy sejtelmem sem volt a dolgozatról.
- Matekdolgozat – ismételtem elgondolkodva, mert nem akartam bevallani, hogy kiment a fejemből.
- Fogalmad nem volt róla.
- Dehogynem!
- Csak ismerd el.
- Nincs mit elismernem.
- És miből írunk? – váltott taktikát Keat.
- Tisztán emlékszem, hogy a deriválásból – jelentettem ki magabiztosan.
- Akkor arra is bizonyára tisztán emlékszel, hogy csak a jövőhéten írunk – húzta lassan ragadozómosolyra száját Keaton, mire egy jól irányzott mozdulattal vállon vágtam a füzeteimmel.
- Az agyamra mész – ingattam a fejemet.
- Csak szeretnéd – válaszolta, majd felgyorsított, és otthagyott minket.
- Hát, ezt bevetted – mondta végül Wyatt szórakozottan, aztán ő is lelépett.
Ott maradtam egymagam, a folyosó közepén, Keaton után bámulva.
Fekete csőfarmert viselt, sötétkék hosszúujjúval, amelynek ujjait könyékig feltűrte, félvállán a táskájával, egyik kezében pedig a kabátjával vonult az emberek között. Mondanom sem kell, hogy minden lány megfordult utána. Ezt a jelenetet nézve úgy éreztem magamat, mint valami tini, gimis filmben.
- Mit nézel? – állt elém Zay, teljesen kitakarva Keaton messzi képét.
- Téged – feleltem, mert már valóban ez volt az igazság.
- Már volt jelzőcsengő. Menjünk órára – karolt belém, és elindultunk matekra.
Mikor megérkeztünk, Keaton nem volt sehol, így egyedül csüccsentem be a padba.
- Zay! – szóltam a barátnőmnek.
- Tessék? – fordult hátra az első padból.
- Ugye nem ma írunk? – kérdeztem, mert felötlött bennem a gondolat, hogy talán Keat mégis átvert.
- Nem, csak a jövőhéten.
- Akkor jó, köszi – nyugodtam meg, és mivel becsöngettek, Zaylee előrefordult.
- Hiányzik valami? – érdeklődött az időközben megérkezett tanár.
- Keaton nincs itt.
- Csak késik – legyintett Wyatt.
Vajon merre kóborol?
- Más?
- Senki.
- Akkor kezdjük.
Nagyjából tizenötperc telhetett el az órából, mikor valaki kopogott, majd Keaton, egy elnézést a késésért szöveg és egy lap átadása után ráerősen mellém sétált és leült.
- Hol voltál? – suttogtam felé fordítva a fejem.
- Talán hiányoztam, hercegnő? – nézett a szemembe egy pillanat erejéig, aztán folytatta a kipakolást.
- Nem, csupán csak érdekelt – mondtam inkább előre nézve.
- De kíváncsi itt valaki.
- Na, jó. Felejtsd el, hogy megkérdeztem – vontam vállat, és elkezdtem másolni a táblát.
- Képtelen vagyok rá – érkezett a válasz.
- Akkor válaszolj.
- Arra is képtelen vagyok.
- Akkor legalább maradj csöndben.
- Miért vagy velem ilyen rideg? – kérdezte ártatlan képpel Keaton.
- Azt hiszem, már mondtam neked.
- Nem rémlik.
- Pedig csak fél órája volt.
- Ja, hogy az agyadra megyek?
- Okos fiú – simogattam meg a haját dicséretképp. Két másodperc elteltével összehúzta a szemeit, tekintve, hogy a kezem még mindig a feje tetején volt.
- Kösz, imádom a dicséret simogatást – kezdte a szokásos szarkazmusát. – Jutalom falatot nem kapok?
- Azt most nem hoztam – kezdtem volna elvenni a kezemet, de Keaton gyorsabb volt, elkapta a csuklómat, elvette a fejéről kezemet, és az ölébe rakta.  
- Mit művelsz? – próbáltam kihúzni jobbomat a szorításából, de persze eredménytelenül.
- Nevezzük büntetésnek – célzott arra, hogy azzal a kezemmel kellene írnom.
- Mert nem adtam jutalomfalatot?
- Messze vagy az igazságtól, hercegnő – nézett mélyen a szemembe, majd előrefordult, és mintha semmi nem történt volna, elkezdte másolni a táblát, közben bal kezével a csuklómat fogva.
Egy ideig rángattam, próbáltam szabadulni, aztán feladtam. Ekkor pedig Keaton elengedte a csuklómat, lejjebb csúsztatta kezét, és ujjait az enyémekre kulcsolta. 


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése